Kárpótlás Ausztriának, kárpótlás a világnak – A Salzburgi Ünnepi Játékok századik születésnapjáról

Az égi vigaszdíjat, a Salzburgi Ünnepi Játékokat, afféle földi helytartókként, hárman alapították: Max Reinhardt, Richard Strauss és Hugo von Hofmannsthal. A szép hagyományok szerint a fesztivál mindig – így történt idén is – Hofmannsthal misztériumjátékával, a Jedermann-nal indul, amelyet több ízben előadnak.

Mostani interjúnk főszereplője, Székely György gasztroenterológus főorvos, zenei szakíró, hegedű- és klasszikusgitár-játékos, a Semmelweis Vonósnégyes egyik alapító tagja. S ami most számunkra különösen fontos: mindezek mellett egy, a szó legnemesebb értelmében vett sikerkönyv, A muzsika valódi hangja a fesztiválok fővárosában (Salzburg) című kötet megérdemelten elismert írója. (A kötet tavaly jelent meg a szerző kiadásában, a Corvin Kiadó szakmai együttműködésével.) Székely főorvos úr, aki már huszonnyolc ízben volt Salzburg ünnepi napjainak értő és értékelő részese, ebben a hatalmas munkájában arányosan megosztotta a figyelmét a külföldi és a magyar művészek között. Ezt tette mostani beszélgetésünk során is.

– Mennyiben változott át a megszokott derűs, játékos és szabad Salzburgi Ünnepi Játékok önmaga szigorúan ellenőrzött változatává? Vajon megőrizte száz évvel korábbi kárpótlás jellegét a mostani biológiai veszélyhelyzetben?

– Idén kicsit más volt a fesztivál, mint általában. Bár a zene védőernyője alatt, mégis mindenkiben volt egy kis feszültség. Az elnök asszony, Helga Rabl-Stadler folyamatosan jelen volt közöttünk, néha kedvesen szólt hozzánk, de látszódott, hogy közben is mindig odafigyel mindenre. Munkatársai segítségével igyekezett megoldani a nem kevés problémát, amit a járványhelyzet szült, és úgy tűnik, sikerült. A fesztivál mindvégig vírusmentes maradt. A produkciók nagy része hatalmas sikert aratott.

– Kik voltak az idei fesztivál abszolút sztárjai? Hol nézhetik, hallgathatják vissza a legfontosabb koncerteket azok, akiknek mindennapi lelki kenyerük és gyógyítójuk a zene, vagy akik anyagi okok miatt nem juthatnak el a salzburgi játékokra?

– A boldog békeidőket idézte Schiff András két csodás zongoraestje, a Bécsi Filharmonikusok jó néhány hangversenye, köztük Ludwig van Beethoven Kilencedik szimfóniája, Riccardo Muti vezényletével. A Così fan tuttét fiatalos, energikus, üdítő előadásban halhattuk, míg a másik opera, Richard Strauss Elektrája szuggesztív, döbbenetes élmény volt, kitűnő zenekari közreműködéssel. A bécsieket, az egykori császárváros filharmonikusait az osztrák Franz Welser-Möst irányította, akit a közönség és a kritika is az egekbe emelt. Cecilia Bartoli– aki egy napon kétszer is előadta barokk hangversenyét, énekelt, játszott, táncolt – valódi csodát művelt. Daniel Barenboim, Grigorij Szokolov, Arkagyij Volodosz, Martha Argerich, Danyiil Trifonov (zongora), Renaud Capuçon (hegedű) és a Hagen Vonósnégyes koncertjei is nagy sikert arattak. Az Arte TV YouTube-csatornáján sok produkció látható még néhány héten keresztül.

– Térjünk ki ezek után Salzburg ünnepének magyar főszereplőire, illetve néhány idén elhangzott magyar zeneműre.

– Schiff András koncertjein – őt az imént már kiemeltem – minden magyar hallgató érezte, amikor megszólalt Schubert Magyar dallama és Bartók több népdalfeldolgozása, hogy ezek a remekművek milyen sokat jelentenek nekünk. Fischer Ádám Mozart-matinéja, Vörös Szilvia kiváló fiatal énekesnőnk közreműködése, Ligeti György, Kurtág György művei erősítették a hazai vonalat. És „a bécsiek” több magyar hangszeres művész tagja, köztük Rácz Ödön bőgőművész, Varga Tamás cselló szólamvezető.  

– Salzburg Mozart és az egész Mozart család városa. Mennyiben sikerült a mostani, szorongatott helyzetben is megélni, megőrizni a magyar fordításban A salzburgi szobalány címen először 1938-ban publikált Erich Kästner-regény realitásba ágyazottan is varázslatos világát, vagy éppen a könyv alapján forgatott Salzburgi történetek című film mesébe illő hangulatát? Milyen Mozart-művek szerepeltek a századik fesztivál programjában?

– Sok Mozart-mű megszólalt, bár nem annyi, mint a korábbi, zenei eseményekben jóval gazdagabb fesztiválokon. A már említett Così  fan tutte mellett számos zenekari és kamaramű elhangzott, de azért ez nem volt olyan, mint a Mozart születésének 250. évfordulóján, 2006-ban rendezett Mozart-év, amikor a mester valamennyi színpadi művét bemutatták. Most a 250 évvel ezelőtt született Beethoven került a fesztivál középpontjába, és Igor Levit német-orosz zongorista kiváló előadásában felcsendült valamennyi Beethoven-zongoraszonáta.

– Nem túl udvarias, de megkerülhetetlen kérdés: kik, illetve mely produkciók okoztak esetleg csalódást a vájt fülű hallgatóknak és a kritikusoknak?  

– Idén nem volt semmiféle botrány vagy kifejezetten zűrös esemény. Elegendő volt a művészeknek, a szervezőknek és a közönségnek is, hogy megküzdjenek a maszkos élethelyzettel. Anna Netrebko koncertje, amelyet tenorénekes férjével együtt adott, nem aratott maradéktalan sikert, de ez akár a rendkívüli körülményeknek is betudható. Ez a hangverseny is megnézhető szeptember végéig az Arte TV YouTube-csatornáján, így mindenki véleményt alkothat róla. A program amúgy gyönyörű volt, hiszen Csajkovszkij legszebb operarészleteiből állt. A közönség háláját és tapintatát jelezte, hogy nem zavarta meg a hangulatot a máskor előforduló, gúnyos „buúzás”. Az esten közreműködő fiatal magyar énekesnő, Vörös Szilvia, a Csajkovszkij-est fénypontjaként jelentős sikert aratott.

– Ennek a szép emlékező gesztusnak a felidézése nyomán elkerülhetetlen a zárókérdés: elképzelhető volna a salzburgi modell rokon szemléletű hazai megvalósítása?  

– Szerintem van már Magyarországon néhány „kis Salzburg”, ahogyan külföldön is: hiszen Szeged, Kaposvár, Veszprém, Miskolc mind-mind zenei fesztiválvárosoknak is számítanak. Hogy Salzburg csak egy van? Ez így természetes, hiszen Mozart itt született, és innen, a szülővárosából „dobták ki” még huszonéves korában...

Szöveg: Petrőczi Éva

Fotó: A muzsika valódi hangja Facebook-oldala; Marco Borrelli; Bernd Uhlig

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata a 2020. szeptember 27-i Új Ember Mértékadó mellékletében jelent meg.