Kilencven éve halt meg Kaszap István hitvalló kispap

Hazai – 2025. december 19., péntek | 19:19

Súlyos betegség után, 1935. december 17-én, 19 évesen halt meg Kaszap István jezsuita novícius Székesfehérváron. Sírja zarándokhely, közbenjárását ma is sokan kérik. Boldoggáavatási ügye napjainkban tart. A szent életű kispap halálának 90. évfordulóján Spányi Antal püspök koncelebrált szentmisét mutatott be a székesfehérvár-vasúrvidéki Prohászka Ottokár-emléktemplomban.

December 17-én Spányi Antal püspök az egyházmegye jelen lévő papjaival együtt mutatott szentmisét a székesfehérvár-vasútvidéki Prohászka Ottokár-emléktemplomban (Jó Pásztor-templom) Kaszap István halálának 90. évfordulója alkalmából.

A megemlékezésre a cserkészek idén is elhozták a betlehemi lángot, a béke lángját.

A szentmise elején Tóth Tamás plébános köszöntötte a főpásztort, és megköszönte, hogy Kaszap István halálának évfordulóján megerősíti a híveket a hitben és a reményben.

„Itt vagyunk adventben, a három gyertya ég, lassan eljön a karácsony, és úgy tűnik, mintha mi mégis a sebeinkkel, a fájdalmainkkal, a hiányainkkal szembesülnénk egyre jobban” – fogalmazott a Prohászka-emléktemplom plébánosa.

Kaszap Istvánnak is voltak sebei, és így kapott teret Isten, hogy elkezdje ezeket gyógyítani, mert a gyógyulásból öröm fakad

– hangsúlyozta Tóth Tamás atya. – Kaszap István már meggyógyult. Mi még szeretnénk ennek a gyógyulásnak örömét megélni. Ezt kérjük ma, ezen az ünnepen a főpásztor által az Úrtól.”

A hitvalló kispap halálának évfordulóján bemutatott szentmisén a papság, a hívek és zarándokok mellett rész vettek a város cserkészcsapatai, a Szent Imre Iskola diákjai, valamint Mészáros Attila alpolgármester is.

Szentbeszédében Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök kiemelte: Kaszap István életútja legfontosabb üzenete, hogy örömmel szentelte életét a nehézségek, a sikerek, de a súlyos szenvedések idején is Istennek.

Ő közel Krisztushoz került, aki velünk van, aki nem hagy el bennünket akkor sem, amikor leggyengébbek vagyunk, és amikor leginkább szükségünk van rá, akkor ő erőt ad.”

Kaszap István előtt megnyitotta az örök élet távlatát, és „meghív bennünket is arra, hogy az életet úgy járjuk, hogy az Atyai ház felé haladjunk, hogy a mennyország felé törekedjünk, hogy ott találjuk meg békénket és örömünket.”

Rajtunk múlik, kedves testvéreim, hogy azt a tanítást, amelyet Kaszap István életében fölfedezhetünk, valóban fölfedezzük-e, megértjük-e, és megpróbáljuk a magunk módján az Isten nekünk adott kegyelmének segítségével megélni azt, és az életünkben valósággá váltani – emelte ki a főpásztor.

Tegyünk egy lépést Isten felé, hogy az az öröm, amely advent sajátja, a remény, amely ezt az időt kitölti, bennünk is otthonra találjon, és szívünket, lelkünket megerősítse

– mondta Spányi Antal püspök.

Amikor úgy érezzük, hogy a szenvedések, a bajok, az élet nehézsége a földbe nyom, akkor ő fölemel, mert Krisztus mindig jön értünk, és Krisztus szeretetével mindig velünk van.

Adja az Úr, hogy megértsük Kaszap István tanítását, imádkozzunk az értetlenségek ellenére is Kaszap István és a többiek boldoggá avatásáért, és tanításuk nyomán mi is az Atyai ház öröme felé tartsunk – zárta gondolatait a székesfehérvári megyéspüspök.

A szentmise után a hagyományoknak megfelelően a papság, a zarándokok, a cserkészek a Szent Imre-iskolások és a hívek a főpásztor vezetésével kérték Kaszap István közbenjárását, és imádkoztak mihamarabbi boldoggá avatásáért.

Szöveg: Berta Kata

Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye

Fotó: Kovács Marcell

Súlyos betegség után, 1935. december 17-én, 19 évesen Székesfehérváron halt meg Kaszap István jezsuita novícius, akinek boldoggáavatási ügye napjainkban tart. Kilenc évtized elteltével is élő az emlékezete. Sírja zarándokhely, közbenjárását ma is sokan kérik testi-lelki szükségükben.

Amikor Kaszap István az érettségi után, 1934-ben felvételét kérte a jezsuitákhoz és elkezdte a noviciátust, teljesen oda akarta magát adni Krisztusnak. A jezsuita életben a mély, személyes istenkapcsolat és a másokért vállalt munka egysége ragadta meg, és azt kereste, hogyan állhat egész életével „Isten országának szolgálatába”.

Nem sokkal a belépése után súlyos betegség támadta meg: visszatérő műtétek, fájdalmas kezelések, gyengeség és egyre nehezebb légzés kísérték rövid földi útjának utolsó másfél évét. Nagy szomorúságára 1935 őszén egészségi állapota miatt el kellett hagynia a noviciátus épületét, és szülővárosában, kórházban folytatta keresztútját, miközben továbbra is jezsuitaként akart élni és meghalni. Szenvedéseit a bűnösök megtéréséért ajánlotta fel.

December 17-én, kora reggel kérte a bűnbocsánat szentségét és a betegek kenetét; röviddel ezután, kezében feszülettel és rózsafüzérrel adta vissza lelkét Teremtőjének. Utolsó papírra vetett üzeneteiben családját vigasztalta, haláláról pedig „mennyei születésnapként” beszélt.

Jezsuita társai és volt tanárai úgy látták: rövid noviciátusi ideje alatt gyorsan haladt előre az önátadásban, és betegségének hónapjai alatt „hétköznapi eszközökkel” – türelemmel, csendes derűvel, másokra figyeléssel – vált a szenvedők testvérévé.

Sírja a székesfehérvár-vasútvidéki Prohászka Ottokár-emléktemplom (Jó Pásztor-templom) mellett található, ahova évtizedek óta zarándokolnak a hívek. A sír körüli falat sok száz hálaadó tábla borítja, rövid feliratokkal: gyógyulásról, megmenekülésekről, megtérésről, hivatásajándékról számolnak be, amelyeket tiszteletreméltó Kaszap István közbenjárásának tulajdonítanak. Vannak táblák, amelyek az 1940-es évekből származnak, mások a kommunista elnyomás alatti időkből, de van sok rendszerváltás utáni is, több a 2020-as évekből.

Az elmúlt évtizedekben világszerte – Magyarországtól Latin-Amerikáig – többen tapasztaltak segítséget, amikor bizalommal fordultak hozzá.

A boldoggáavatási eljárás 1941-ben indult, majd a kommunista diktatúra megakasztotta, de 1990 után folytatódott. 2006-ban XVI. Benedek pápa elismerte, hogy Kaszap István a keresztény erényeket hősies fokon gyakorolta, és ezzel megkapta a „tiszteletreméltó” címet. A boldoggá avatáshoz ma már csak egy olyan, orvosilag is igazolt csoda hiányzik, amelyről az illetékes egyházi hatóság megállapítja, hogy Kaszap István közbenjárásával történt.

Kaszap István személyében olyan ajándékot kaptunk, aki megmutatja, hogyan lehet Isten jelenlétében járó, másokért élő, másokat mindig segítő, sportos, felelős és céltudatos emberré válni

– fogalmaz Koronkai Zoltán SJ, Kaszap István boldoggáavatási ügyének viceposztulátora.

Ma is meg lehet szólítani Kaszap Istvánt, közbenjárását kérve – ami ahhoz segít hozzá, hogy személyes imaidőnkben társunkká váljon a szenvedésben hűséges novícius.

Ima Kaszap István közbenjárásáért és boldoggá avatásáért

Úr Jézus Krisztus, te azt mondtad, „ha valaki utánam akar jönni, vegye fel keresztjét, és kövessen engem”, tekints hű szolgádra, Kaszap Istvánra, és az ő közbenjárására add meg nekünk a kegyelmet, amit most kérünk tőled: (kegyelem megnevezése)! Add, hogy az ő példájára mi is mindig hűségesen szolgáljuk a szeretet székhelyét, Szentséges Szívedet! Végül, kérünk add, hogy Kaszap Istvánt, a magyar fiatalok példaképét mielőbb boldogjaink között tisztelhessük! Ámen.

Kaszap István közbenjárását egy imakilenced segítségével is kérhetjük.

Régi keresztény szokás, hogy valamilyen imaszándékért több egymás utáni napon keresztül imádkozunk. A kilenced – vagy novéna – az egyik formája ennek az állhatatos kérő imádságnak, amely kilenc napon át való imádkozást jelent.

A Kaszap István-kilenced során elmélkedések és imádságok is segíthetnek, amelyeket Bóday Jenő SJ, Kaszap István egykori novíciustársa írt.

Forrás: jezsuita.hu

Fotó: Gianone Péter, Isteni Ige templom

Magyar Kurír

#egyházmegyék #évforduló #ifjúság #kanonizáció #megemlékezés #papi hivatás

Kapcsolódó fotógaléria