Keressük mindenekelőtt Isten országát! – Hitoktatók Veni Sancte szentmiséje Győrben

A megyéspüspök homíliáját a nap liturgikus ünnepéhez kapcsolta, kiemelve a Szűz Mária szent nevéhez illesztett boldogságos jelzőt. Ez olyan, mint az irodalmi művekben a szereplők állandó jelzője. A Szűzanya is azért kapta ezt a jelzőt, mert személyiségéhez, egész mivoltához szorosan kötődik a boldogság. Azért kell ma is és gyakran elmélkedni erről, mert beszélgetésekből, gyónásokból legtöbbször az derül ki, hogy az emberek nagy része nem boldog. Pedig keresik a boldogságot. Egész iparágak alakultak arra, hogy szórakoztassák, boldoggá tegyék az embereket, ezért még inkább furcsa, hogy annyi a boldogtalan ember – mutatott rá a püspök.

Miben áll a Szűzanya boldogsága? – tette fel a kérdést. Egy gyönyörű szép Mária-himnuszban olvashatjuk: „Boldog vagy, Szűz Mária, mert az örök Atya Szent Fiát te hordoztad” – idézte Veres András.

Nem elismerés volt a számára, hogy anyja lehetett az Isten Fiának: Istennel olyan mély, bensőséges kapcsolatban volt, ami őt alkalmassá tette erre.

Ez az első, amit nekünk, mai hívő embereknek újra és újra át kell gondolnunk: Istennel mély, szoros kapcsolatban lenni, életünk minden eseményét az ő jelenlétében, rá figyelve tenni.

Tőle kérjünk tanácsot, mert a Szentlélek Isten egészen biztosan kísér mindnyájunkat életünk útján – hangsúlyozta a főpásztor. Szent Ágoston idézte: „A Szűzanya előbb hordozta a szívében az Isten Fiát, mint testében.”

Ha a szívünkbe fogadjuk, akkor egész valónkkal hordozni, mások felé is közvetíteni tudjuk őt. 

Erzsébet egy másik dologra mutat rá a Szűzanya boldogságával kapcsolatban: „Boldog vagy, mert hitted, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neked.” (Lk 1,45) Emberi ígéretekben igen, de Isten ígéreteinek a beteljesülésében nem fogunk csalatkozni.

Legfeljebb mi pártolunk el Istentől, de Isten tőlünk soha.

Ha arról elmélkedünk, hogy mi volt a Szűzanya boldogságának az összetevője, akkor Jézus szavait is föl kell idéznünk. Amikor szólnak neki, hogy „anyád és rokonaid itt vannak”, akkor ő azt mondja: „Ki az én anyám, kik az én rokonaim?” (Mk 3,33) Majd a fontos mondat hangzik el: „Hát még azok milyen boldogok, akik hallgatják az Isten szavát, és meg is tartják.” (Lk 11,28)

A Szűzanya nem csak hallgatta Isten szavát, nem csak elgondolkodott Isten pásztorok szavain keresztül közvetített üzenetéről; állandóan a kinyilatkoztatáson elmélkedve vált élete Isten szerinti életté. Mária tehát azért boldog, mert nemcsak a szívébe fogadta be Isten szavát, hanem életét is ahhoz igazította.

Hogy lehet ezt a saját életünkre vonatkoztatni? – tette fel a kérdést a püspök. A hitoktatókat megszólítva kiemelte: hiábavaló lenne a hitoktatás, ha csak tanítás lenne, ha azt nem igyekeznének ők maguk életre váltani.

Akkor lesz eredményes a hitoktatás, az igehirdetés, ha mi magunk élünk úgy, mint ahogy az evangéliumban halljuk.

Az Isten hiányából fakad az, hogy ma sok embertársunk boldogtalan, vagy ha mi magunk is időnként úgy érezzük, hogy boldogtalanok vagyunk. Szent Ágoston így fogalmazta meg: „Magadnak teremtettél Uram minket, és nyugtalan a mi szívünk, amíg meg nem nyugszik benned.” (Vallomások I. könyv, 1. fejezet)

Szentbeszédében a megyéspüspök Lev Tolsztojt is idézte, aki szerint azért nem találjuk az Isten országát, mert mindent mást keresünk, csak azt nem. „Keressük mindenekelőtt Isten országát, és akkor minden megadatik hozzá – az öröm, a boldogság is” – biztatott Veres András püspök.

Prédikációja végén Ferenc pápa Patris corde kezdetű apostoli leveléből idézett: „József boldogsága nem az önfeláldozás által valósult meg, hanem az önajándékozás logikájában”. (Patris corde 7.) Ez Máriára is igaz – fűzte hozzá –, és mindannyiunknak ez a feladata bármilyen hivatásban, bármilyen életformában, bármilyen életkorban, akár férfiak vagy nők, fiatalok vagy idősek vagyunk:

az önajándékozásban találjuk meg az igazi boldogságunkat, nem az önfeláldozásban.

Forrás: Győri Egyházmegye

Fotó: Ábrahám Kitti

Magyar Kurír