Kilenc szalézi vértanút avattak boldoggá Krakkóban

Lengyelország 1939. szeptember 1-jei német megszállását követően különösen súlyos üldöztetés indult a Katolikus Egyház ellen. Az újonnan boldoggá avatottak – Jan Świerc atya és nyolc társa – 1941 és 1942 között haltak meg az auschwitzi és dachaui koncentrációs táborokban elszenvedett kínzások, verések és embertelen körülmények következtében.

Semeraro bíboros ezt az időszakot „a nemzet történelmének drámai oldalaként” jellemezte. Hangsúlyozta azonban, hogy

az ünneplés célja nem a történetek fájdalmára való emlékezés, hanem Krisztus dicsőítése, amelyről a kilenc pap, „Bosco Szent János fiai” tanúskodtak, akik „mint Krisztus, és Krisztussal együtt adták életüket”.

A mártírokat a fiatal Karol Wojtyła is ismerte

A boldoggá avatás gyarapítja a már amúgy is számos lengyel szent és boldog sorát, köztük Szent II. János Pált – Krakkó egykori érsekét és későbbi pápát –, valamint Szent Faustyna Kowalskát, akik Lengyelországból terjesztették el az egész világon az Isteni Irgalmasság erőteljes üzenetét.

Semeraro bíboros megemlékezett Isten Tiszteletreméltó Szolgájáról, Jan Tyranowskiról is, Szent II. János Pál lelkivezetőjéről is, akivel a fiatal Karol Wojtyła aktívan részt vett a közeli, a szaléziakra bízott dębniki Kostka Szent Szaniszló-plébánia életében. Az újonnan boldoggá avatott papok közül többen is ott végezték lelkipásztori szolgálatukat. Maga Szent II. János Pál is írt róluk Ajándék és misztérium című könyvében.

Hűek a szalézi karizmához

Szentbeszédében a bíboros kiemelte a szalézi karizmát, amelyet Jan Świerc atya és társai testesítettek meg. Hivatásuk a fiatalok nevelése, valamint a szegények és szenvedők gondozása iránti konkrét elkötelezettségben nyilvánult meg. Don Boscóhoz hasonlóan minden fiúban „az Úr szemében értékes, szeretett bárányt” láttak.

Az elmúlt évszázadban tomboló vallásellenes gyűlölet, erőszak és igazságtalanság ellenére a kilenc boldog nem menekült el. Ehelyett halálukig hűek maradtak hivatásukhoz, és a béke jelképeként ontották vérüket.

Felhívás a fiatalokhoz

A boldoggá avatás – folytatta Semeraro bíboros – hármas felhívást jelent. Először is, a fiatalokhoz szól, „a társadalom jövőjéhez és az Egyház élő jelenéhez”, akikbe az Egyház a bizalmát helyezi.

A mai világban – jegyezte meg – a szabadság, a boldogság és a siker gyakran elszakad az igazságtól, a felelősségtől és az áldozattól.

A felkínált ideálok könnyűnek és közvetlennek tűnhetnek, sokat ígérhetnek, mégis üressé tehetik a szívet. Krisztus ezzel szemben „széppé és naggyá” teszi az életet, beteljesítve az emberiség legmélyebb vágyait.

Ezért arra buzdította a fiatalokat, hogy nyissák meg szívüket Krisztus előtt, különösen a bizonytalanság, a zavarodottság és a magány pillanataiban. „Az Úr nem arra hív minket, hogy lemondjunk álmainkról – mondta –, hanem arra, hogy megtisztítsuk és megvilágosítsuk azokat”, hogy az élet teljessé, hitelessé és önátadásra képessé válhasson.

Bátorítás a szaléziaknak és a híveknek

A második meghívás a szaléziaknak szólt. Semeraro bíboros reményét fejezte ki, hogy az új boldogok öröksége képessé tesz minden papot arra, hogy nagylelkűen válaszoljon a Jó Pásztor hangjára. Szent II. János Pált idézve így buzdította őket: „Ne féljetek. Ne hagyjátok, hogy elriasszon benneteket a szent papi élet szédítő magassága.”

A harmadik felhívás minden hívőhöz szólt. Egy olyan korban, amelyet a „digitális magány” jellemez, ahol a virtualitás egyre kifinomultabb eszközökkel képes a valódi kapcsolatok illúzióját kelteni, az életszentség mindenekelőtt abban áll, hogy meghallgassuk Isten akaratát anélkül, hogy engednénk a fáradtságnak vagy a csüggedésnek. Arra van szükség, hogy újra megtanuljuk felismerni a Jó Pásztor hangját, hogy még teljesebben hozzá tartozhassunk, és bátor döntéseket hozzunk Krisztusnak és keresztjének igazi tanítványaiként.

A béke jele a mai háborúk közepette

Végezetül Semeraro bíboros tekintetét a jelen történelmi pillanatra fordította, „amelyet ismét a háború szomorúsága és kegyetlensége jellemez”. Ebben a nehéz kontextusban a ma boldoggá avatott kilenc szalézi vértanú tanúságot tesz „a béke ajándékáról”, emlékeztetve a világot arra, hogy még a történelem sötétségében is mindig vannak olyanok, akik képesek „a remény, a szeretet és a testvériség fényét” elhozni.

Forrás és fotó: Infoans.org/Szaléziak.hu

Magyar Kurír