Kiss Tamás – Székely Zoltán: A soproni Katolikus Konvent

Udvari homlokzatát árkádívek nyitják meg: a reneszánsz loggiák nyomán megszületett toszkán oszlopos tornác Sopron építészetében is hosszan tovább élt. Az emeletre vezető szűk külső lépcső fordulójában a Győztes Immaculatát, a Gonoszon diadalmaskodó Máriát ábrázoló falképet láthatunk, amely 1752-53-ban készülhetett. A festmény a barokk lelkiséget meghatározó erős Mária-kultusz emléke: a Szűzanyától reméltek a ház lakói oltalmat s védelmet a legkülönbözőbb veszedelmek közepette.

Az 1625-ben létrejött soproni Katolikus Konvent feladata az evangélikus többségű városban a katolikus hívek érdekeinek védelme volt, amelyhez a hátteret a késő középkori eredetű egyházi céhek javadalmainak átvétele biztosította. Az elkövetkező századokban a konvent részt vett a hitélet szervezésében, iskolákat alapított, a szegények javára jótékonykodott, illetve szerepet vállalt a templomok felszerelésében és a temetők működtetésében is. Tevékenysége 2004-ben szűnt meg véglegesen.

Sopronban számos középkori templom és kápolna áll ma is, ám berendezésükből semmi sem maradt: áldozatul estek a folyamatos háborúk és a reformáció pusztításainak. A katolikus újjászületés a 17. század második felében érte el a várost: a jezsuiták (1635), a domonkosok (1674) és az orsolyiták (1746) letelepedése nyomán új templomok épültek, illetve a régieket is korszerűsítették, immáron a barokk jegyében. Sopron ezzel a Dunántúl barokk művészetének egyik meghatározó központjává vált, mint azt Dorffmaister István (1729-1797) működése is jelzi.

A 19. század második felében az úgynevezett stílszerű felújítások, melynek során a barokk berendezést középkori minták nyomán készült darabokkal váltották fel, tizedelték meg a 17. századi és későbbi műtárgyállományt.

A kommunista rezsim 1950-ben feloszlatta a szerzetesrendeket: a kolostorok és zárdák műkincseinek megmentésében Csatkai Endre múzeumigazgató szerzett elévülhetetlen érdemeket. 1970-ben merült fel az ötlet, hogy a múzeumi raktárakba került alkotásokból, kiegészítve azokat soproni templomok műkincseivel egy állandó egyházművészeti kiállítást lehetne létrehozni. A gyűjtemény végül 1983-ban nyílt meg az orsolyiták egykori rendházában, Askercz Éva művészettörténész rendezésében. 2009-ben új helyre, az egykori konvent épületébe költözött.

A gyűjtemény műkincsei elsősorban a barokk egyházművészet sokszínű világát és pompáját mutatják be. A kiállított monumentális festmények és szobrok Krisztus és Mária evangéliumi történetét, a szenteket és az angyalokat idézik meg. Valószerű, eleven alakjaik hajdan nagyszabású oltárokon álltak, így hozva le a templom terébe a mennyek világát s teremtve meg az égi és a földi Egyház egységét. Az élénk gesztusok és mozgalmas jelenetek mindenki számára könnyen átélhető módon, az érzelmi azonosulás lehetőségét felkínálva beszélték el a szent történeteket. E festmények és szobrok egykor a közösségi vallásgyakorlást szolgálták, ugyanúgy, mint a szertartások alkalmával használt liturgikus öltözetek és ötvöstárgyak. A nemes anyagok arany, ezüst, drágakövek, tűzzománcok, fémfonalakkal hímzett bársonyok nemcsak a mise méltóságát emelték, nemcsak az oltáriszentség iránti tiszteletet fejezték ki, hanem csillogásuk révén minden fény forrásához, Istenhez vezették a szemlélő lelkét.

A gyűjtemény állományának csak egy kis része készült Sopronban, nagyobb részt bécsi ötvösök munkája, és akad közöttük néhány Augsburgból való is. A kiállított ötvösművek többsége a 18. századból való, annak is a második feléből. A legrégebbiek a Szent Mihály-templom 16. századi kelyhei és pacificaléja.

A kiállított úrmutatók közül kiemelkedik egy 17. századi augsburgi mű, amelynek szépségét nagy reneszánszvirágos talpa mellett a dicsfényen elhelyezett ezüst szobrocskák adják. A kiállított bécsi úrmutatók igen gazdagon domborítottak, a dús díszítmények között a sugárkévén figurális ábrázolások: angyalok, Krisztus-jelképek és a Szentháromság apró szobrai láthatók.

A kiállított barokk oltár az egykori úgynevezett árvaházi, azaz a Szentháromság-templomból származik. Az oltár csonka állapotban látható, a mensát és az oldaltáblát összekötő tagozat, a predella elpusztult. Ennek rekonstruálása a kiállítás előtt nem történhetett meg. Az oltár fa részei a stílusjegyek alapján helyi mester műve lehet, a 18. század közepéről. Viszonylag széles indíttatású, középütt díszes faragással záródó volutás keretei egy nagyobb és egy kisebb kép befogadására szolgálnak. A faragott, aranyozott, levél- és kagylódíszek ügyesebb kézre vallanak, mint a gyertyatartó és záró angyalpár. Ezért is tételezzük fel azt, hogy helyi asztalosmester, vagy laikus faragó készíthette az oltárt. A többszörösen és erősen restaurált Mária-kép Csatkai Endre szerint az innsbrucki Cranach-kép másolata, míg a Krisztus-kép Chrudimból való kegyképmásolat. Az bizonyos, hogy az oltár elkészítésekor foglalták egybe ezeket.

Az úgynevezett Fekete Mária-szobor, a Széchenyi család egyik lánytagjának ajándéka, amelyet rendbe való belépéskor kapott. A vitrinbe lévő kis méretű színezett faszobor a mariazelli kegykép ismert változata, a szóbeli hagyományok szerint a zárda alapításakor, tehát a 18. században került a helyére.

Martin Altomonte osztrák festő (1657-1745) műve a Szent Domonkos átveszi a rózsafüzért című kép, mely eredetileg a domonkos kolostor ebédlőjében állt. A lapos, széles árnyú kép közepén látható az átlós kompozíciós vonalú jelenet.

Szent Domonkos a Rózsafüzér Királynőjétől veszi át az olvasót, hogy Mária üzenetét továbbadja az embereknek. Szent Domonkos mellett ott találjuk attribútumait, a keresztet, a liliomszálat, a könyvet, valamint a tarka kutyát is, amely a legenda szerint égő fáklyával a szájában jelent meg a szent anyja előtt, és a fáklyával felgyújtotta a világot. Magának a rendnek is jelképe ez az állat, a domonkosok magukat Domini Canisnak, Isten kutyájának is nevezték. A sötét is világos képfelek ellentétes beállítása mellett igen szép a két alak ábrázolása, a leplek lágyan ölelik át Mária és Domonkos alakját.

Készült a GINOP-7.1.4-16-2016-00009. számú, „Konvent – Káptalandomb turisztikai attrakciófejlesztése” című projekt támogatásával.

Forrás: Győri Egyházmegye

Fotó: Győri Egyházmegye; SopronMédia

Magyar Kurír