Közös felelősségünk járvány idején – A vészhelyzet lehetőséget adhat a szolidaritás kifejezésére

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) március 5-én kiadott rendelkezését, amely a járvánnyal szembeni védekezésre irányul, egy nagyon fontos gondolattal kezdi: „A ránkbízottakért érzett felelősségről vezérelve...” Valóban a járvány megjelenése és gyors terjedése olyan erényre, társadalometikai elvre hívja fel a figyelmet, ami énközpontú társadalmunkban gyakran háttérbe szorul. Nemcsak önmagunkért vagyunk felelősek, hanem másokért is. A másokért való felelősség pedig nemcsak azt jelenti, hogy odafigyelünk a mellettünk élőkre, hanem azt is, hogy felelősek vagyunk azért a társadalomért, amiben élünk. Az evangélium üzenetével, annak értékrendjével hatással kell lennünk a társadalmi gondolkodása, hogy a járványokat meg tudjuk előzni, és hatékonyan kezelni tudjuk.

A betegségek megelőzésének átfogó feladatával kapcsolatban így foglal állást az egészségügyben dolgozók új kartája: „A megelőzés ebben az esetben több mint orvosi egészségügyi tevékenység. Az egész kultúra alakításáról van szó: Az elfelejtett értékek visszaszerzésére és az azokra irányuló nevelés, egy józanabb és szolidárisabb életfelfogás kialakítására, a káros hatásokról való informálás, a törvényhozással kapcsolatos politikai egyetértés által” (72). Hasonlóképpen a betegekkel való törődés is szemléletmód-változást igényel a társadalom részéről. A betegséggel küszködő emberre nem szabad úgy tekinteni, mint egy klinikai esetre, hanem mint egy személyre, akire a betegsége hatással van. Ez a szélesebb körű, az egész embert figyelembe vevő törődés érvényes a közösségre és a társadalomra is. A társadalmat képviselő egészségügyi dolgozóknak „minden egyes klinikai esetet emberi találkozássá kell alakítaniuk” (73).

Ezek a gondolatok jól kapcsolhatók a püspökkari rendelkezés néhány pontjához. Sokan vannak a hívek között, akik előnyben részesítik a nyelvre való áldozást. Valóban a szentáldáskor, amikor szánkat megnyitjuk, úgy vesszük magunkhoz az Urat, úgy érezhetjük, hogy Ő belép az életükbe, és eggyé válunk Vele. Valóban, amikor a szentáldozás előtt kezet fogunk a mellettünk állókkal úgy érezhetjük, hogy a kezünkkel önmagunkat is odaadjuk neki. Ha valaki ezt évtizedek óta megszokta, nehezen tud változtatni rajta. Ehhez kellhet az a gondolkodásmód-változás, amit fent említettünk.

Nem szabad csak önmagunkra gondolnunk, hanem azokra is, akik ezáltal a járványt megkaphatják vagy továbbadhatják. Őértük és mindenkiért felelősek vagyunk.

Mivel hazánkban is vészhelyzet lépett érvénybe, ezért a MTVA minden vasárnap szentmisét közvetít azok számára, akik veszélyeztetve érzik magukat. Ebben kifejeződik a társadalom szolidaritása, de azoké a híveké is, akik saját maguk vagy mások egészsége miatt lemondanak arról, hogy személyesen vegyenek részt a vasárnapi szentmiséken. Erre az Egyház lehetőséget is ad. Szent II. János Pál A vasárnap megszenteléséről kezdetű apostoli levelében arról ír, hogy ezek az emberek „ébresszék föl szívükben a vágyat, hogy a távolból a lehető legjobban belekapcsolódjanak a vasárnapi szentmisébe”. Ezt segítheti, hogy elolvassák a napi olvasmányokat és lelki áldozást végeznek. Ehhez

értékes segítséget jelent a rádiós vagy televíziós közvetítés, „főként, ha egy rendkívüli áldozató az Eucharisztiát – s vele együtt az egész közösség szolidaritását és köszöntését – is elviszik nekik” (54).

Így a vészhelyzet lehetőséget adhat a szolidaritás kifejezésre.

Mire figyelmeztethet még minket az Úr járvány idején? Például a szavak erejének a fontosságára. Amikor a testi érintés veszélyessé válik, a rövid szavaknak vagy néhány rövid papírra vetett mondatnak megnőhet az ereje. Egy hospiceházban társalmi munkát végző segítő asszony mondta a napokban, hogy amióta nem mehet a betegeihez, többet imádkozik értük, és írásban röviden üzen nekik. A kapcsolatunk megváltozott, de az új mód új lehetőséget is rejt magában.

A szívbéli találkozás röviden, kevés eszközzel is megvalósulhat.

Tudjuk, hogy a betegségek – így a járvány is – nem Isten büntetései, de lehetőséget adnak arra, hogy életünket mélyebben újragondoljuk, és még tudatosabban gyakoroljuk az áldozatokkal járó szeretet parancsát.

Fotó: Pixabay.com

Magyar Kurír