Kuminetz Géza: A tudományos élet és személyiségfejlesztés sajátos fellegvára a katolikus egyetem

A rektor kifejti: a katolikus tudomány és egyetem feladata, hogy a maga lehetőségeivel és eszközeivel ráébressze a gondolkodni akaró embert arra a tragikus helyzetre, hogy korunkban az anyag és a mechanizmus diadalmaskodott a szellemen, illetve felvázolja a megvalósítható emberibb jövő reményét. Mindezt azáltal teheti meg, ha „felvonultatja az emberi ismeret teljes horizontját és vertikumát, s rámutat a tudomány valódi helyére és rendeltetésére – egyén és társadalom életében egyaránt”. A katolikus egyetem feladata továbbá, hogy segítse a hallgatóságát, polgárait abban, hogy az emberi lét nagy kérdéseit személyesen felvethessék és felelősen meg is válaszolhassák.

A rektor leszögezi, hogy katolikus szempontból a tudomány és a világnézet sohasem voltak összeférhetetlenek. Hol az egyik, hol a másik hat termékenyítőbb módon a másikra, ám egymást kioltani nem tudják, ha erre törekszenek, mindketten kárát látják. A legpozitívabb módon művelt tudományokban is szükségképpen van világnézeti elem, és a világnézet is elfogadott tényekre, tudományosan megalapozott világképre támaszkodik.

Ma már a tárgyilagos szaktudomány is ráébredt a határaira, és a bölcselet és a vallás teoretikusai is tudják, hogy a tudományos világképet, paradigmákat nem lehet semmibe venni.

Azaz termékeny párbeszédre hivatottak egymással, mindazonáltal a világnézeti értékelés helyezi el a tudományos ismereteket az egészben, illetve jelöli ki a tudomány feladatait, így „óhatatlanul övé a vezérszerep”. Az igazi tudós ember tehát egyszerre foglalkozik a résszel és az egésszel, hiszen egyszerre gondozza, bővíti tudását és világnézetét, katolikus hitét. Minél messzebb kerülünk a személyes Abszolútumtól, annál nagyobb lesz az emberi személyiség torzulása és a világ torzítása.

A kérdésre, mikor lesz egy egyetem katolikussá, a rektor válasza: jogilag természetesen akkor, ha az illetékes egyházi hatóság alapítja és működteti, illetve ha ilyennek elismeri. Ténylegesen pedig akkor, ha ezzel együtt az oktatói és kutatói, illetve hallgatói valóban katolikus, vagyis a katolicitás szellemétől áthatott emberek, „nem csak a maguk módján katolikusok vagy vallásosak”.

Az egyetemi tanár feladatait illetően Kuminetz Géza felidézi: Billy Grahamet, a neves prédikátort egyszer megkérdezték, mit csinálna, ha már csak három éve volna az életéből. Azt válaszolta, hogy abból két évet a prédikációira készülne. Egy egyetemi tanárnak ma is „épp az elmélyüléshez, a maradandó tudományos teljesítményhez, embersége megőrzéséhez sokat kell a dolgozószobája és a kápolna, illetve a tanterem csendjében tartózkodnia. Óráit tartsa meg, mindig legyen felkészült.” Halász Piusz ciszterci szerzetes szerint:

amikor az igazi tanár előad, „szinte eltűnik, s közben megjelenik az előadott tárgy a maga elevenségében és gazdagságában”.

A katolikus egyetemet elsősorban katolikusok választják, de az intézmény nyitva áll minden őszintén érdeklődő ember előtt. Olyan hallgatókra van szükség, „akik ráébrednek arra, hogy nem azért élünk, hogy tisztességtelen módon előnyökhöz jussunk, nem azért élünk, hogy élvezzük az életet, hanem azért, hogy felismerve hivatásunkat, annak szentelve magunkat, tisztességesen élhessük le életünket, így teljesítve be életküldetésünket”.

Kuminetz Géza rektor megállapítja:

a katolikus módon művelt tudomány segítségével az igaz ember arca és áldásos tevékenysége tárul elénk: „a krisztusivá lett embernek az arca, aki valóban a teremtés koronája, akiben a mennyei Atya is kedvét leli”.

Ám mindehhez, ennek a kiválasztottságnak megvalósításához „elementáris erővel” kell felfognunk a székfoglaló beszéd egyik mottójaként elhangzott, Aquinói Szent Tamástól származó mondat értelmét: „A legcsekélyebb tudás, amit a legnagyobb dolgokról nyerhetünk, kívánatosabb, mint a legbiztosabb tudás a kisebb dolgokról.” A legcsekélyebb tudás a legnagyobb dolgokról pedig a katolikus hit ajándéka. Ám Kuminetz professzor figyelmeztet: a belátás (hit) és gyümölcse csak akkor lesz osztályrészünk, ha a másik mottóban, a Romano Guardini tollából származó gondolatnak megfelelően valóban meg tudjuk teremteni azt a termékeny csendet, mely felemel minket az igazi tudás forrásához, Istenhez, s e felemelkedés nyomán részünk lesz az igazi kiválasztottságban, mely megtanít minket helyesen élni és alkotni. A Pázmány rektora elismeri: „Tudom, messze vagyunk ettől a krisztusi eszménytől. De a jó hír az, hogy már a mai napon megtehetjük feléje az első és minden napon a következő lépésünket.”

Kuminetz Géza: A tudományos élet és személyiségfejlesztés sajátos fellegvára a katolikus egyetem
Szent István Társulat, 2020

Fotó: SZIT; Lambert Attila (archív)

Bodnár Dániel/Magyar Kurír