Levél az elmúlásról: Ne sírj, mert szeretsz engem!

A halál nem jelent semmit.
Csupán átmentem a szomszéd szobába.
Az maradtam, aki vagyok, és te is önmagad vagy.
Akik egymásnak voltunk, azok vagyunk mindörökre.

Úgy szólíts, azon a néven, ahogy mindig hívtál.
Beszélj velem, ahogy mindig szoktál,
ne keress új szavakat.
Ne fordulj felém ünnepélyes, szomorú arccal,
folytasd kacagásod, nevessünk együtt,
mint mindig tettük.
Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, kérj, szólíts!

Úgy hangozzék nevem házunkban,
ahogy mindig is hallható volt.
Ne árnyékolja be távolságtartó pátosz.

Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más.
A fonalat nem vágta el semmi.
Miért lennék a gondolataidon kívül…
csak mert a szemem nem lát?
Nem vagyok messze, ne gondold.
Az út másik oldalán vagyok.

Lásd, jól van minden.
Meg is fogod találni a lelkemet,
és benne egész letisztult szép, gyöngéd szeretetem.
Kérlek! Légy szíves!
Ha lehet, töröld le könnyeidet,
és ne sírj azért, mert annyira szeretsz engem!
Ne sírj, mert szeretsz engem!

Forrás: Szegedi piaristák

Fotó: E-communio.ro

Magyar Kurír