Mária-ikonok a Gellért-hegy mélyén

A Vlagyimiri Istenszülő-ikon

Szélesebb körben az sem feltétlenül ismert, hogy a múzeum a maga nemében – vagyis a kiállított orosz fémikonok számát tekintve – nemcsak Európában, hanem az egész világon is a legnagyobb. Nem véletlen, hogy éppen a pálosok fogadták be a gyűjteményt: a rend különösen nagy figyelemmel és tisztelettel fordul a keleti kereszténység felé. Névadóját, thébai Remete Szent Pált (228 körül–341 körül) nemcsak a katolikus Egyház, hanem a keleti keresztény egyházak is szentként tisztelik. Csontereklyéjét a templom egyik kis barlangkápolnájában őrzik.

A fémikonmúzeum Szűz Mária-ikonjai közül ezúttal az Istenszülő vlagyimiri ikonjának megkapó másolataival foglalkozunk részletesebben. A Vlagyimiri Istenszülő ikonográfiai típus bizánci-orosz eredetű, ugyanis az ősi ikont a Bizánci Birodalomból hozták orosz földre, majd ezt – vagy egy régi másolatát – Vlagyimir városba vitték. Jelenleg a moszkvai Tretyakov Képtár melletti Szent Miklós-templomban látható.

Ennek az ikonnak az egyik legnagyobb kutatója Alekszandr Ivanovics Anyiszimov (1877–1937) művészettörténész-restaurátor, a moszkvai Állami Történeti Múzeum osztályvezetője, több egyetem (Moszkva, Jaroszlavl) professzora volt. Részt vett Andrej Rubljov ikonja és a Vlagyimiri Istenszülő-ikon restaurálásában is.

A húszas évektől a vallásellenes szemlélet miatt nehezebbé vált az ikonokról való publikálás. Anyiszimov sehol sem tudta közzétenni az Istenszülő vlagyimiri ikonjáról írott kitűnő tanulmányát, így végül Prágába küldte, ahol 1928-ban kiadták. Ettől kezdve hatalmas nyomás nehezedett rá, minden munkahelyéről eltávolították. 1930 októberében kémkedés és szabotázs légből kapott vádjával letartóztatták, majd tízévi lágermunkára ítélték. Az északi Szoloveckij-szigetekre vitték. 1937. augusztus 26-án az NKVD (Belügyi Népbiztosság) golyó általi halálra ítélte, és szeptember 2-án kivégezték.

Az ikonnal kapcsolatos magyar nyelvű szakirodalom egy igen korai – 17. század végi – ismertetéssel is büszkélkedhet. Esterházy Pál (1635–1713) galántai herceg, a nagy műveltségű magyar katolikus főúr felfigyelt az orosz pravoszlávia egyik legjelentősebb ikonjára, és az elsők között, igen részletesen írt róla. Mennyei korona… című, 1696-ban Nagyszombatban megjelent könyvében a Volodomeriana csudálatos Boldog Asszony képe Moszkvában, Muszka Országban című fejezetben a következőket olvashatjuk: „...követek jőnek a muszkák fejedelmétül, hogy a Szent Szűz képét Moszkvába vinnék, ahol az egész nemesség nagy tisztelettel illetné. Amint a fejedelem kívánta, úgy lett. A város népével a Szent Szűz képét processióval a várasba bévitette, és az egész város nagy ájtatossággal fogadta, és tisztelte, amely szép ájtatosság a Szent Szűz előtt oly foganatos lett, hogy a tatárok dühös indulatját meggátolta, és a Szent Szűz segítség hozó nagy malasztja vissza cáfolta: kiért áldassék a Szent Szűz.”

Az Istenszülő vlagyimiri ikonjának másolatai nemcsak fára festett, hanem igen nagy számban fém-, vagyis rézalapú ötvözetből öntött, gyakran színes zománccal díszített ikonok is. A Gellért-hegyi pálos sziklakolostor fémikonmúzeumában megtekinthető az a kiemelkedő szépségű vlagyimiri Istenszülő-ikon, amelynek felső részén az „ószövetségi Szentháromság”, az Akheiropoietosz, vagyis Krisztus nem emberkéz alkotta képmása és két szeráf látható.

Fehér és sötétkék zománc díszíti. A színek kiválasztását a régi keresztény színszimbolika befolyásolta. A fehér a tisztaságra, az isteni fényre utal. A kék az ég, a levegő, a víz színe. A tisztaságot, az életet, a végtelent szimbolizálja. Dionüsziosz Areopagita a kéket a „létezők misztériumának” nevezte. Fontos felfigyelnünk arra is, hogy ezen a kisméretű, alig tíz centiméter magas alkotáson jól látható a Vlagyimiri Istenszülő-ikon egyik igen fontos jellegzetessége, nevezetesen az, hogy a gyermek Jézus és a Szent Szűz arca összeér. Ez egyrészt az anyai szeretet megkapó ábrázolása, másrészt mély teológiai tartalmat hordoz, az e világi és a túlvilági találkozásának finom, szimbolikus érzékeltetése. Jól látható rajta az a fontos jegy is, hogy a gyermek Jézus testarányai a felnőttekéit követik, ami érettségére, bölcsességére utal. Az Istenszülő vlagyimiri ikonján Jézust mindig magas homlokkal festik meg, ezzel is jelezve bölcsességét.

Az Istenszülő vlagyimiri ikonja rézöntvényű triptichonokon is megjelenik. Ekkor a szárnyakon vagy négy ünnep ábrázolása látható, vagy pedig – miként itt is – tizenkét kiválasztott szent, nevezetesen Péter, Mihály arkangyal, György, Nagy Szent Vazul, Péter metropolita, Aranyszájú Szent János, Gábor arkangyal, Szent Pál, Nazianzi Szent Gergely, Szent Demeter, Szent Afanaszij (Athanasziosz) és Szent Vlaszij (Balázs).

Az Istenszülő vlagyimiri ikonjának ábrázolását számos réz tetraptichon-úti oltárka negyedik tábláján is megtaláljuk. Itt a négyosztatú mező jobb felső részén, az ikon tisztelete jelenetben helyezkedik el. Tehát ikonon látunk ikonábrázolást.

Ezt a kompozíciót, vagyis a vlagyimiri Csodatévő Istenszülő-ikon tiszteletének jelenetét fémikonként is elkészítették. Itt az ikont körbevevő, azt tisztelő személyek – nevezetesen Moszkvai Szent Eszelős Makszim, Moszkvai Szent Eszelős Vaszilij, továbbá Szent Péter, Szent Ilona, Szent Alekszij és Szent Filipp moszkvai metropoliták – jól láthatók.

Ruzsa György/Magyar Kurír

Az írás az Új Ember 2017. május 7-i számának Mértékadó mellékletében jelent meg.