Másfél millió forinttal támogatták a jezsuiták az erdélyi Nagyborosnyó árvízkárosultjait

Az adományt Mihály Imre zágoni plébános vette át december elején, ő a lelkipásztora Nagyborosnyónak is. A nyáreleji telefonhívás pillanatában még nem sejthette, mekkora fordulatot hoz az aznap éjjel a falu életében: néhány óra alatt omlott össze a mindennapok biztonsága, több mint száz embernek kellett elhagynia az otthonát, és sok család gyakorlatilag mindenét – házát, jószágait, ingóságait – elveszítette.

„Megrendítő volt látni az éjszakai menekülést, az apát, aki ölében vitte kislányát a vízben, a csónakokkal közlekedő embereket” – mondta Mihály Imre. Napokig szinte teljesen megállt az élet, csupán csónakkal vagy nagy csizmákban lehetett közlekedni. Több családnak a zágoni plébánia közösségi termében adtak szállást.

A villámárvíz után voltak, akik nem láttak kiutat, mert évtizedek munkája, berendezett otthonok, teljes házak vesztek oda az iszapban; a falak szétmállottak, a pincekészletek tönkrementek. A fizikai helyreállítás mellett máig komoly lelki teher, hogy sokan elvesztették megélhetésüket is, hiszen a falu lakosságának jelentős része mezőgazdaságból és állattartásból élt. „Így nemcsak az anyagi, hanem a közösségi és emberi biztonságérzet is megrendült” – magyarázta a plébános.

Mára kis lépésekben ugyan, de elindult az élet újrarendeződése, ám a falu már nem ugyanaz, mint a katasztrófa előtt; sokakban ott él a félelem, hogy mindez megismétlődhet. Továbbra is komoly gondot jelent a pincék állapota, a kutak tisztasága és a mezőgazdasági veszteségek, miközben egyesek elköltöztek rokonokhoz, másoknak a teljes újrakezdés, az otthon újjáépítése, illetve a mindennapi megélhetés biztosítása jelent szinte emberfeletti feladatot.

Az elmúlt hónapokban több humanitárius segély érkezett a térségbe, amiért a helyiek hálásak; a most átadott jezsuita adományt pedig a hosszabb távú talpraállásra szeretné fordítani a plébános. Karácsony közeledtével élelmiszerből, gyümölcsből, édességből, fertőtlenítő- és takarítószerekből, valamint gyógyszerekből álló csomagokat készítettek, emellett háztartási eszközök beszerzésével és – ahol szükséges – építkezési hozzájárulással segítették a családokat.

Mihály Imre atya hálásan beszélt arról, mennyi erőt adott számukra az anyaország együttérzése, az, hogy a hívek, civil szervezetek és egyházak összefogtak a határon túli magyar közösség érdekében. Az adományok átmeneti menedéket és újrakezdési lehetőséget kínálnak, de az igazi megoldáshoz a helyi infrastruktúra – a csatornázás, a gátak, árkok – megújítása is szükséges, valamint az a közös erőfeszítés, amelynek célja, hogy az emberek újra biztonságban érezhessék magukat.

Forrás és fotó: Jezsuita.hu

Magyar Kurír