Megalakult a Szerzetesi Fenntartású Szociális Intézmények Egyesülete

– Mi a jelentősége a most létrejött összefogásnak?

– A szociális ellátórendszeren belül a szerzetesi fenntartású szociális intézmények összefogásának igénye nem új keletű. Több mint két évvel ezelőtt, egy a szerzetesi iroda által szociális intézmények fenntartóinak és intézményvezetőinek szervezett szakmai konferencián vetődött fel annak gondolata, hogy egy olyan szervezetet hozzunk létre, amelynek célja, hogy hatékony szakmai és érdekképviseleti fórumként működjön, segítve ezzel a szerzetesi fenntartókat és intézményeiket egyaránt. Emellett felismertük azt is, hogy sok, hivatását beteljesíteni készülő rend számára nagy kérdőjeleket vet fel saját fenntartói státuszuk jövőbeli sorsa, különösen ha szerzetesi karizmájukat intézményeiken keresztül szeretnék továbbadni.

Mindennek folytatásaként Dobszay Benedek Márton OFM atyával együtt több szociális intézményt is fenntartó szerzetesrendet megkerestünk azzal a kérdéssel, hogy csatlakoznának-e egy ilyen szerveződéshez. A pozitív, olykor sürgető visszajelzések egyértelművé tették, hogy jó úton járunk.

Érdekes volt látni, hogy a pandémiás helyzet hatására ez az együttműködési igény még inkább megnőtt. A folyamatos hatósági iránymutatások, a gyors intézkedések kényszere, az ellátás biztosítása a nehézségek közepette sok fenntartót és intézményt nem várt kihívások elé állított. Ennek hatására folyamatossá váltak az egyeztetések, tapasztalatcserék. Dezinfekciós eljárásrendeket, hatósági állásfoglalásokat bocsátottunk egymás rendelkezésére, vagy éppen olyan egészségügyi szolgáltatók elérhetőségét cseréltük ki egymás között, melyek szinte elsőként végeztek hatékony koronavírus-szűrést. Összességében látható volt, hogy szükségünk van egymásra. Ennek a végső felismerésnek is köszönhető, hogy egyesületünket 2021. február 14-én bejegyezték.

– Mit üzen kifelé, és mit befelé az összefogás létrejötte?

– Szerzetesi fenntartású intézmény vezetőjeként meggyőződésem, hogy a szerzetesség a külvilág felé elsősorban szociális misszióinak végzésével válik láthatóvá. Ezen szociális missziónak az örök értékek őrzése mellett azonban jövőorientáltnak és a megváltozott körülményekhez alkalmazkodni tudónak is kell lennie. Itt szeretnék rátérni a szervezet megalakításának – ha úgy tetszik – belső üzenetére. Ha megnézzük a számokat, azt látjuk, hogy míg napjainkban közel száz szerzetesrend működik Magyarországon, és a megszentelt életet élők száma 1460 fő körül mozog, addig a szerzetesi iroda becslései szerint az elkövetkezendő tíz évben a szerzetesek száma 1000 főre fog csökkenni. Mindez elengedhetetlenné teszi a jövőről való közös gondolkodást és a cselekvést, hiszen az intézményi ellátás egyik alappillére a stabil fenntartói háttér. Két lábbal a földön állva kell tehát az égre tekintetni. A most megalakult szervezet – megfelelő stratégiával és akarattal – erre a kérdésre is hosszú távú megoldást jelenthet.

– Kik csatlakoztak az egyesülethez és hosszabb távon mi várható?

– Az egyesület megalakulása során kiemelt igény volt az alapító tagok részéről, hogy a tagság jól behatárolhatóan „egyházi” legyen. Ennek hatására a jelenleg hatályos alapszabály szerint kizárólag szerzetesrendek, világi társaságok, apostoli élet társaságai, illetve az általuk fenntartott intézmények, valamint az ezeket vezető természetes személyek lehetnek az egyesület tagjai. Az alapító taglétszám tizenöt fő. Nagy öröm volt látni, hogy – a teljesség igénye nélkül – olyan „nagy rendek” is megtiszteltek minket bizalmukkal, mint a Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány, a Don Bosco Szaléziak rendje, vagy akár a Szent Orsolya Rend Római Uniójának Magyar Orsolyita Közössége. A szervezethez való csatlakozás nyitott, így nagy szeretettel várjuk a továbbiakban is új tagok jelentkezését, akik fontosnak tartják céljainkat. Hálás vagyok továbbá azért is, hogy a magyarországi görögkatolikus szerzetesek is csatlakoztak az egyesülethez, tagjaink között van ugyanis a máriapócsi Nagy Szent Bazil Rendi Nővérek közössége is, igazolva, hogy az „Egyház két tüdővel lélegzik”.

– Miért fontos a közös érdekképviselet?

– „Egynek minden nehéz, soknak semmi sem lehetetlen” – mondta gróf Széchenyi István. Igaz ez a szociális szférában zajló érték- és érdekképviseletre is. Látni kell, hogy jelenleg az egyes intézmények lobbiereje csupán a saját mikrokörnyezetükben való érvényesülésre ad lehetőséget. Bízom benne, hogy ezen összefogással jobban tudjuk majd hallatni hangunkat a szférán belül, legyen szó akár releváns jogszabályok előzetes véleményezéséről, vagy akár egyéb állami döntések prioritásainak meghatározásáról. Célunk ezzel, hogy a szerzetesi fenntartású szociális intézmények hálózata számára mindez pozitív eredményeket hozzon a közeljövőben.

Tavaly a ferencesek által alapított szociális munkacsoport tagjaként megfogalmaztuk a szerzetesi fenntartású szociális intézmények sajátos feladatait. A járvány megakasztotta a folyamatot, de egyúttal bizonyította is, hogy mennyire szükséges együtt gondolkodnunk ezen témákról.

– Kik az egyesület vezetői?

– A hatályos alapszabály háromtagú elnökségről rendelkezik. Nagy megtiszteltetés, hogy Kocsis Fülöp érsek atya, a görögkatolikus egyház metropolitája, bazilita szerzetes is szerepet vállalt alelnökként a szervezetben. A másik alelnök Dobszay Benedek Márton OFM atya, a Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány vikáriusa. Az egyesület közgyűlése pedig engem tisztelt meg az elnöki feladatok ellátásával.

– Hogyan látja helyzetüket a pandémiában?

– Összességében kijelenthetem, hogy a járvány elleni védekezés a – különösen a második és a harmadik hullámban tapasztalt – nehézségek ellenére sikeres volt otthonainkban, de megmutatkozott, hogy ellátottjaink nagyon sérülékenyek és az elrendelt látogatási és intézményelhagyási tilalom miatt esetükben nagy a veszélye az elmagányosodásnak is. Annyi bizonyos, hogy az ellátás biztonságát mindenhol fenn tudtuk tartani, még annak ellenére is, hogy a fokozott alanyi és a tárgyi feltételek biztosítása olykor nagy terhet rótt az intézmények fenntartóira. Hiszem azonban, hogy megerősített hittel és segítő szeretettel megadtunk minden segítséget ellátottainknak, felelős viselkedésünkkel pedig hozzájárultunk a betegség terjedésének mérsékléséhez.

Fotó: Merényi Zita

Óbudai Viktória/Magyar Kurír