Megújul a szombathelyi püspöki palota dísztermének mennyezetképe

Szily János, Szombathely első megyéspüspöke még győri őrkanonok korában ismerte meg a Nagyboldogasszony-székesegyházon dolgozó Melchior Hefele építészt és Franz Anton Maulbertsch festőművészt. Mikor elfoglalta püspöki székét Szombathelyen, Hefelét bízta meg a püspöki palota megtervezésével és felépítésével, mely 1783-ban fejeződött be. Az építés ideje alatt a főpásztor folyamatosan tárgyalt a két művésszel, akiket a belső díszítés elkészítésére kért fel. Franz Anton Maulbertsch a díszterem falait, Dorfmeister István pedig a Szent Pál-terem pannóit és a Sala Terrena freskóit festette.

A palota lépcsőházából az előszoba-folyosón keresztül juthatunk a díszterembe, amely Hefele stílusváltó munkája. A terem festői szépségét Maulbertschnek köszönhetjük, aki az Isteni Gondviselés allegóriájával 1783 őszén ajándékozta meg Szombathelyet.

Ahogyan az épület stílusa, úgy maga a mennyezetkép is átmeneti jellegű, késői alkotás, régi és új festői elemek találkozása, sőt, ütközése a díszítőrendszer egészében: a kompozíciókban felfedezhető a rokokó áradó festői világa, a részletekben pedig az új klasszicizmus formai tisztasága. A figurális ábrázolások még a rokokó világát idézik, ám az architektúra feldolgozása már a klasszicizmus jegyében készült.

Még dolgoztak a kőművesek, amikor Szily János szerződést kötött Maulbertsch-csel a nagyterem és a házi kápolna mennyezetének kifestésére. A püspök az 1783-as év folyamán egyre türelmetlenebbül sürgette a mestert. A munkálatok júliusban kezdődtek, majd szeptember végén maga a művész is megjelent a helyszínen segédjével, Johann Meidingerrel, és még az ősz folyamán elkészültek a művel.

A mennyezetkép készítése közben a mester elemében érezhette magát a szín és fény, a drapériák, a mozgalmas kompozíciók mély értelmű világában. A lapos mennyezetet a képmező peremétől számított félmagasságban, hűvös szürkés-zöldes színben tartott kazettás és antik rozettákkal díszített festett kupolával emelte a magasba, hogy középen megnyitva az égbolt egy szeletét hozza le a terembe, harmonikus szépségű égi jelenettel. A négy sarokban jellegzetesen későrokokó keretben, grisalléban festett allegorikus alakok, közöttük virágfüzérrel és olajágakkal keretezett medalionban játszó puttópárok jelennek meg. A kazettás kupola közepén harmonikus égi apoteózis látható, az Ó- és Újszövetség, a keresztény és pogány világ, a megdicsőülés és a kárhozat fölött trónoló Isteni Gondviselés allegóriája.

A festmény mérete a teljes mennyezeti felületen 144 négyzetméter. Nagyrészt „al fresco” technikával készült, tehát nedves vakolatra festették. Ez főként a figurális részekre vonatkozik, melyeket döntően mészdús vakolatra festett fel a művész, helyenként vastag mészhurkákkal dúsítva a plaszticitást, amely jellegzetes maulbertsch-i eszközhasználat.

A falfestmény helyszíni kutatására október 1–2-án került sor. Megfigyelhető a teljes kép szürkés elpiszkolódása, amely bevonatot képez, ezáltal jelentősen rontja az esztétikai élvezhetőséget. Ennek ellenére Maulbertsch hihetetlen expresszivitásának köszönhetően a mennyezet megőrizte erőteljességét és virtuozitását. Az eltelt századok során a festmény erősen megrongálódott, a legfőbb gondot a beázások, repedések, leszakadások okozzák.

Az Isteni Gondviselés allegóriája restaurálása november közepétől várhatóan 2020 július végéig tart. A munkálatokat a Szombathelyi Egyházmegye megbízásából Tarr György restaurátor művész, műemléki restaurátor-szakértő végzi.

Forrás és fotó: Szily János Egyházmegyei Gyűjtemény és Látogatóközpont

Magyar Kurír