Mint méhész a méheit, úgy ismer minket Isten – Kerekes László celebrált búcsúi szentmisét Szovátán

Szováta a református fejedelmek idején mint fília szerepelt a korondi és parajdi anyaegyházak mellett. Napjainkban önálló plébániaként működik, Köllő Tibor plébános vezetésével, számos fíliával.

A június 4-i búcsúünnepen, Szentháromság vasárnapján hosszú sorban vonultak be a szovátai katolikus templomba a feszület után az egyháztanácsosok, a zászlós szovátai huszárok a Mátyás huszárbandériumból, a fekete ruhás történelmi vitézi rend tagjai, a cserkészcsapat gyerek és felnőtt képviselői, a ministránsok és a papság.

A bevonulók sorát Kerekes László segédpüspök zárta.

A püspök Isten áldását kérte a helyre, majd végigvonulva a templomon szenteltvízzel hintette meg a szent hajlékot és a jelenlévőket, hogy kitartóan imádkozhassanak benne Isten dicsőségére és áldhassák énekükkel az „oszthatatlan Istenséget”.

Az igeliturgia végén, az evangélium alapján, homíliájában Kerekes László püspök a Szentháromság titkáról beszélt, amiről – miként fogalmazott – leghitelesebben Jézus szavaira alapozva vallhatunk.

A történelem során számos művészi alkotás mintázta meg a háromszemélyű egy Istent: az Atyát, a Fiút és a Szentlelket, szeretetegységüket – mondta a szónok. – Az Atya annyira szerette az embereket, hogy elküldte Fiát a világba, hogy az embert felemelje és megmentse.

Isten egy, és mégis három személy. Jézus és az Atya egy. Ő küldi a Szentlelket, aki megerősít bennünket.

Jelenünket jelenlétével segíti,

„mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen”.

Isten rejtőző, de nem elzárkózó, tetteiből felismerhető, műveiben látható.

„Deus revelatur”, aki megnyilatkozik, és Jézuson keresztül beszél a szívünkbe oltott intenzív, hozzánk lehajló, odaadó, feláldozó szeretete által. Bennünket is a szeretetre sarkall – emelte ki a püspök.

Véges emberi értelmünkkel nem tudjuk felfogni Isten nagyságát – folytatta szentbeszédét a gyulafehérvári segédpüspök. – Olyanok vagyunk, mint a lepke, mely a mécses lángjához közelít: ha túl közel kerül hozzá, megégeti szárnyait, de nem érti meg annak működését. Mint ahogy a méhész ismeri méheit, úgy ismer bennünket Isten, aki teremtett és végtelen szeretetével elhalmozott minket, főleg amikor emberi testet öltött Jézus személyében és kinyilatkoztatta önmagát.

Isten nem távoli, hanem jelen lévő, életét nap mint nap értünk odaadó valóság, aki Jézuson keresztül az Atya akaratát teljesíti és közvetíti az emberek felé.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek intenzív szeretetközössége hozza létre a Szentháromság egységét. Ha figyelünk erre a szeretetre, felismerhetjük saját küldetésünket. Látjuk azt is, hogy egyházközségeinknek, egyházmegyénknek milyen szeretetközösséggé kellene alakulniuk. Családjainknak, plébániaközösségeinknek is ebből a szeretetből kell meríteniük – hangsúlyozta Kerekes László püspök. – Ferenc pápa a szinodális zsinat témájának fontosságára hívta fel a figyelmet: jó lenne szeretetközösséggé alakulni, aktív részvétellel, munkálkodással. Ez másokra is kisugárzik, és így mások életére is hat a megélt szeretet – tette hozzá a gyulafehérvári segédpüspök.

Keresztény életünket végigkíséri a Szentháromság – kezdve keresztségünktől és a többi szentségen keresztül, mert mind az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében valósulnak meg, „mert benne élünk, mozgunk és vagyunk”. A világban lévő széthúzást orvosolhatnánk, ha a szentháromságos egy Istenre tekintenénk; onnan megtanulhatjuk, hogyan forduljunk mások felé.

A feladatunk: másokért élni, a Szentlélek irányításait elfogadni 

– hangsúlyozta a szónok. Példaként a trinitárius szerzetesrend tagjainak viselkedését, másokért vállalt áldozatkészségét említette, akik magukat nem kímélve mások helyett fogollyá váltak, hogy azok hazamehessenek családjukhoz.

Életünk összekuszálódott szálait ki tudjuk bogozni, ha a Szentháromságos egy Isten egységére, szeretetintenzitására tekintünk, rá tudunk figyelni és rácsodálkozni. Így rátalálhatunk a megoldásokra – zárta homíliáját Kerekes László püspök.

Bíró Jolán-Ilona beszámolója teljes terjedelmében ITT olvasható.

Forrás és fotó: Romkat.ro

Magyar Kurír