Mit jelent valóban az emberi élet pártján állni a gyermektelenség fájdalmas kihívásaiban?

2017. augusztus 27. vasárnap 19:54

Az Egyház Jézus nyomában – komoly ellenszélben – korunk kihívásaira válaszolva, az emberi élet szentségét védelmezi, amikor kénytelen egyértelmű nemet mondani a mesterséges megtermékenyítésre. Nem kell csüggedniük azonban a gyermekre eddig hiába vágyó házaspároknak sem.

Sokak számára ugyanis van már megoldás, ami hatékony és sem erkölcsileg, sem más módon nem kifogásolható.

Az elmúlt napokban komoly vita lángolt fel a sajtóban Veres András püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnökének augusztus 20-i beszédében a mesterséges megtermékenyítés kapcsán mondott szavai nyomán. A sajtóban több olyan írás is napvilágot látott, amely korlátolt szabálykövetést, bigottságot, keresztényietlenséget, mások szenvedésével szembeni érzéketlenséget kért számon nemcsak a püspökön, hanem magán a Katolikus Egyházon.

A kritikákat röviden úgy lehetne összefoglalni, hogy az ember legtermészetesebb vágya, hogy gyereket szeretne, így ez nem lehet rossz. Az egész világ Isten teremtménye, amibe beletartoznak a tudomány vívmányai is, így az asszisztált reprodukciós „lombik” programok is, amelyek alkalmazása tehát nem lehet rossz dolog. És bár a Katolikus Egyház jelenlegi tanítása, aminek Veres András püspök is hangot adott beszédében, valóban elítéli a lombikbébi-eljárást, ez csak az Egyház maradiságát, bigottságát és lassú reagálását bizonyítja, ám idővel ez is biztosan változni fog – vélik sokan.

Valóban az egyik legszebb és legszentebb dolog, amikor egy férfi és egy nő már nemcsak a saját kapcsolatuk építgetésén fáradoznak, hanem azon túlmutatva családot alapítanak, amelybe örömmel várják és fogadják az érkező gyerekeket. Nagy szomorúság, ha a várva várt gyerekek mégsem érkeznek meg, ami gyakran szégyenérzettel és önváddal párosul. Az Egyház mélyen átérzi és megérti a gyermektelenség fájdalmát különösen ma, amikor a gyermekre vágyó párok – és így a katolikus párok – 20%-ának kell szembenéznie ezzel a problémával.

Miért is mondja hát az Egyház, hogy a lombikbébiprogram mégsem jó megoldás erre a helyzetre?

Érdemes talán abból a vágyból kiindulni, ami a párokat ilyenkor betölti. Úgy érzik, bármilyen áldozatot képesek lennének meghozni leendő gyerekükért, és csakis a legjobbat akarják neki. Ugyanígy van ezzel az Egyház is: a lehető legjobbat szeretné minden megfoganó és születendő gyereknek. Az Egyház éppen az ember elidegeníthetetlen méltóságát védi azzal, hogy kijelenti, nem mi vagyunk az élet urai, sem a sajátunké, sem másoké. Ezért nem fogadja el sem az abortuszt, sem az eutanáziát, és ezért mond nemet a lombikbébiprogramokra is.

Először is néhány tudományos megfontolás. A lombikbébiprogramok során tehát olyan embriók fogannak meg, akik természetes körülmények között nem fogantak volna meg – eleve ezért került sor magára a beavatkozásra. Ugyanis mind a hímivarsejtek, mind a petesejtek, amelyek alkalmasak az in vitro megtermékenyítésre, jelentősen különböznek azoktól, amelyek méhen belül képesek egyesülni. (Az in vitro megtermékenyítésre például az élénkebb, gyorsabb, de rövidebb életű hímivarsejtek alkalmasak, amelyek méhen belül el sem jutnak a petesejthez, amire csak a lassabb és robusztusabb hímivarsejtek képesek.) Az oxfordi egyetem kiadójának a honlapján, az Oxford Academicen megjelent tanulmány egyenesen azt a kérdést feszegeti, hogy nem írja-e át az in vitro megtermékenyítés (IVF) az emberiség jövőjét azzal, hogy a természetes szelekció teljes megkerülésével hoz létre embriókat.

Louise Brown, az első ismert IVF-technikával fogant ember nemrég volt 39 éves és jó egészségnek örvend. Egyre számosabbak viszont azok a kutatások, amelyek kockázatnövelő tényezőként nevezik meg az IVF-fogantatást. A Zenit hírügynökség Magyar Kuríron is ismertetett összeállításában a beavatkozások lehetséges súlyos következményeit ismerteti. Valójában még nagyon keveset tudunk a lombikbébiprogramok hosszabb távú hatásairól akár az egyén, akár az egész társadalom szintjén. Vajon az a szülő, aki tényleg a legjobbat akarja a gyerekének, vállalhatja-e ezt a kockázatot? Vajon elküldenénk-e a gyerekünket egy olyan programra, amiről nem tudjuk, hogy hol lesz, kik szervezik és mit fognak csinálni?

Ugyancsak elgondolkodtató, amin a szülők, elsősorban az anyák keresztülmennek egy lombikprogram során. Pszichológusok, mentálhigiénés szakemberek a tanúi, hogy – akárcsak az abortusz esetén – sokakat éveken át kísér megfogant és „feleslegessé vált”, vagy lefagyasztott magzataik sorsának kínzó gondolata.

Isten ajándéka-e a lombikban fogant gyermek? Természetesen az. Minden ember az. Az erőszakban fogant gyermek is Isten ajándéka. De mindez nem jelenti azt, hogy helyes az az út, ami a fogantatásáig vezetett. És a lombikban fogant gyermek összes testvére is Isten ajándéka. Ennek megfelelően kellene bánni velük is, nem lefagyasztani vagy megsemmisíteni őket. Az abortusz sem más, mint egy emberi lény életének kioltása – a számfeletti embriók megsemmisítése nem más, mint igen korai abortusz. 1991-től 2011-ig több mint hárommillió embriót hoztak létre mesterséges megtermékenyítéssel, melyekből kevesebb mint százezer született meg (a Brit Egészségügyi Minisztérium adatai). Az eljárások során mintegy másfél millió embriót pusztítottak el, és több mint százezret bocsátottak rendelkezésre kísérleti kutatásokhoz. Gyermekáldás emberöléssel… Ha pedig egy emberi génállománnyal, 46 kromoszómával rendelkező lényt nem tekintünk embernek, akkor nagyon veszélyes útra léptünk, ahogy azt a történelem sok példája mutatja. „Olyanok lesztek, mint az Isten.” Élet és halál urai. A ti kezetekben van a jog.... Aki pedig azt állítja, hogy lehet embriószelekció nélkül eredményesen életet fakasztani, az gondolja végig az előbb említett adatokat és arányokat. És ha egy-egy esetben sikerülne is ez, a lombikprogramnak nem az embrióveszteség az egyetlen erkölcsi problémája. Lényeges szempont a szexuális közösség és a fogantatás Isten által tervezett egységének a különválása. Érdemes végigolvasni a Jérome Lejeune Intézet Bioetikai útmutató fiataloknak című kiadványának idevonatkozó részeit (http://www.fires.hu/bioetikaiutmutato.pdf 28–38. o.)

Ferenc pápa így fogalmaz egy katolikus orvosoknak tartott beszédében: „Az élettel való kísérletezés korában élünk. Ez azonban rossz kísérlet. Gyermekeket gyártani ahelyett, hogy ajándékként fogadnánk el őket… az élettel játszani. Legyenek óvatosak, mert ez a Teremtő elleni bűn.”

A tudomány valóban Isten ajándéka, ám a rosszul használt tudomány produktumaira már nem mindenki képes úgy tekinteni, mint Isten ajándékaira. Tele van a média híradással olyan párokról, akik beperelték a mesterséges megtermékenyítést végrehajtó orvosaikat, az egyik például azért, mert fogyatékos gyereke született, a másik meg azért, mert fiút ígértek nekik és ehelyett lányuk lett. Nem azt kapták a pénzükért, amit kértek. Ha ezek a gyerekek normális úton fogannak, akkor a szülők legfeljebb Istennel perelhetnek. Így viszont hibás teljesítésre hivatkozva milliókat követelnek az orvosoktól. A gyerekre pedig úgy tekintenek, mint egy termékre, egy tárgyra, ami adásvétel, panasz, kártérítés, stb. tárgyát képezi. Ezért nevezik egyre többen az IVF-gyerekeket „modern kori rabszolgák”-nak. Ha az ember az életre – úgy a sajátjára, mint a gyerekeiére vagy a többi emberére – nem Isten ajándékaként gondol, akkor a saját manipulációi eredményének fogja tartani és úgy érzi, hatalma van fölötte, ami pedig a személyek eltárgyiasításához vezethet.

A Katolikus Egyház pont a gyermekek legalapvetőbb érdekét, az ember méltóságát védi, amikor nemet mond a modern kori rabszolgaságra és a személy eltárgyiasítására. És nem, egyáltalán nem érzéketlen a gyermekre vágyók szenvedése iránt, akiknek a lombikprogramoknál hatékonyabb és sem erkölcsileg, sem semmilyen egyéb módon nem aggályos lehetőséget kínál. Ez a NaPro, amely nagyon sok esetben természetes módon képes gyógyítani a fogamzást akadályozó tüneteket.

Noha hazánkban még az út kezdetén jár, nemzetközi viszonylatban a NaProTechnológia sikerességi aránya az alábbi gyakori nőgyógyászati tünetek-betegségek megjelenésekor igen meggyőző:
– Endometriózis esetében: 56,7–76,4% (lombik sikeressége: 21,2%)
– Policisztás ovárium szindróma esetében: 62,5–80,0% (lombik sikeressége: 25,6%)
– Nem átjárható petevezeték esetében: 38,4% (lombik sikeressége: 27,2%)

A meddőségkezelésnek erről az egyházilag elfogadott, természetes módszeréről a Magyar Kurír közölt összefoglalót. Az érdeklődők részletesebben többek között a Termékeny vagy honlapon tájékozódhatnak, illetve kaphatnak konkrét segítséget. Sokaknak már az orvosi segítség nélküli Creighton-módszer is segít.

Fotó: Pixabay.com

Roska Péter/Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Ehhez a cikkhez ajánljuk
Rovat: Nézőpont
hirdetés
Vezető híreink - olvasta már?
kisfalusi-m-klaveria-kapta-szent-erzsebet-rozsaja-dijat
Kisfalusi M. Klavéria kapta a Szent Erzsébet rózsája-díjat

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia ebben az évben Kisfalusi M. Klavériának adományozta a Szent Erzsébet rózsája-díjat. A kitüntetést Veres András győri megyéspüspök, az MKPK elnöke adta át november 17-én, Budapesten, a Szent Margit Gimnázium dísztermében megtartott ünnepségen.

2017. november 17. péntek
legyunk-huszezren-fabry-kornel-videoban-is-hiv-kozos-szentsegimadasra
Legyünk húszezren! – Fábry Kornél videóban is hív a közös szentségimádásra

A 2020-as budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra (NEK) készülve különleges szentségimádást hirdettek meg november 25-ére: egy időben, de különböző helyszíneken imádhatjuk a világmindenség királyát.

2017. november 17. péntek