Mitől lesz szent ez az év? – A Miskolci Egyházmegye szentévi zarándoklata

Az egyházmegye évente szokásos máriapócsi zarándoklata különleges alkalom volt, mert a 2025-ös esztendőre meghirdetett szentévben a máriapócsi bazilika is búcsújáró kegyhely. Különlegessé tette az is, hogy idén emlékeznek meg a metropólia és vele együtt a Miskolci Egyházmegye megalapításának tizedik évfordulójáról. Mindezekért egyszerre adtak hálát a Miskolci Egyházmegye parókiáinak zarándokai a Mária-kegyhelyen.

A zarándoklat csúcspontja idén is a délelőtti Szent Liturgia volt, az egyházmegye főpásztora, Orosz Atanáz püspök vezetésével. Juhász Géza, a Miskolci Egyházmegye első helynöke mondott beszédet, aki a szentév eredetéről és jelentőségéről elmélkedett, a Leviták könyvének 25. fejezetében leírtak nyomán.

Miben lehetne ez a szent esztendő „másféle”, hogyan különböztethetnénk meg a többitől, hiszen olykor azt tapasztaljuk, hogy körülöttünk vagy a környezetünkben sok minden még mindig nem változik – tette fel a kérdést a szónok. –

Nekünk kell különlegessé, mássá tennünk ezt az évet, például az istenkapcsolatunkban, az imaéletünkben.

A szentév egyik gyakorlata a szent kapukon való áthaladás – nemcsak Rómában vagy Jeruzsálemben, hanem hazánkban is. De már azzal is „örömet szerzünk” Istennek, ha a saját templomunk kapuját átlépjük.

„És ha még arra is képes vagyok, hogy hálát adjak és dicséreteket mondjak, akkor aztán igazán szent lesz az az idő, amit az Isten házában töltök. Minél többször megyek át a templom kapuján, minél többször megyek be az Isten házába, annál inkább erősödik bennem ez a lelkület – mondta a helynök. – Ez az egyik felhívás, amit ez az esztendő tartogat nekünk: minél többször lépjük át a templom kapuját, és tegyük félre azokat a földi gondokat, amelyek bennünket ettől eltántoríthatnak. Legyen fontosabb a templomba menés, mint máskor.”

Juhász Géza kifejtette: a szent kapun való áthaladás arra is emlékeztet, amit majd életünk végén kell megtennünk.

A Szent Liturgia szónoka arra buzdította a híveket, hogy álljanak a betegek és a haldoklók mellé, ne hagyják őket magukra; imádkozzanak velük együtt és értük.

A helynök rámutatott arra is, mennyire fontos az Istennel töltött idő, az imádság. „Ahhoz, hogy megtudjam Isten akaratát, arra időt kell szánni (…) Igazából ez az életem legfontosabb tennivalója, hogy megtanuljak imádkozni, hogy meghalljam Isten szavait, hogy legyen idő rá. Erre való ez az esztendő” – mondta.

Mennyire fontos lenne megértenünk és megtanulnunk, hogy földi javaink, pénzünk mind-mind mulandó dolgok: „Isten mint jó szülő gondot visel ránk – ennek megtapasztalása könnyebb akkor, ha nagyvonalúak vagyunk másokkal – hangsúlyozta az egyházmegye első helynöke. – Minél inkább hiányzik valami, annál inkább át tudjuk élni azt, hogy

Isten betölti a hiányokat.”

A liturgia végén az idén első szentgyónásuk után az Eucharisztiában először részesülő gyerekeket külön köszöntötték. De nemcsak ők, hanem az összes jelen lévő gyermek apró ajándékot is kapott.

Orosz Atanáz püspök a liturgia záróáldása után meghintette a híveket szenteltvízzel, és megáldotta a kegytárgyakat.

A Miskolci Egyházmegye megalapításának tizedik évfordulója alkalmából az egyházmegye papjai és papnövendékei egy új, díszes püspöki liturgikus öltözetet készíttettek a főpásztornak. Ajándékukat képviseletükben Dobos András, a Görögkatolikus Papnevelő Intézet rektora nyújtotta át Orosz Atanáz megyéspüspöknek.

Szerző: Varga-Juhász Bernadett

Forrás és fotó: Miskolci Egyházmegye

Magyar Kurír