Nagy Szent Albert püspök és egyháztanító

Kultúra – 2019. november 15., péntek | 9:00

Nagy Szent Albert („Albertus Magnus”) életútját idézzük fel liturgikus emléknapján, november 15-én.

Albert a bajorországi Lauingenben született 1193 körül Albert Graf von Bollstädt néven. 1223-ban Padovában lépett be a domonkos rendbe, s ezzel kezdetét vette pihenést nem ismerő lázas tevékenysége, melyet mint szerzetes és pap, tanár és író, provinciális és regensburgi püspök, prédikátor folytatott haláláig.

Padovában találkozott Szász Jordánnal (Jordan von Sachsen), a domonkos rend generálisával, aki később az Alpokon túlra, Kölnbe küldte Albertet, abba a nagy német városba, amely Északnyugat-Európa nagy útjainak találkozási pontjában feküdt. Kölnből indulva Albert későbbi útjai során bejárta az akkor ismert világ felét. Rendje megbízásából több városban megszervezte a domonkos főiskolát: Hildesheimben, Freiburg im Bresgauban, Regensburgban és Strassburgban. Ezután érkezett meg Párizsba, ahol az egyetemen elsőként kapott katedrát nem francia domonkosként.

Kölni katedrája köré húsz nemzet növendékei sereglettek, köztük Aquinói Szent Tamás, akinek nagysága előtt később a mester, Albert is meghajolt.

 Albert leginkább természettudósként ismert. A természet csodái és rejtélyei először Itáliában tárultak föl előtte, és később a természettudomány majd minden ágával foglalkozott: orvostudománnyal, fiziológiával, állattannal, növénytannal, fizikával, kémiával, földrajzzal, geológiával, ásványtannal, csillagászattal. A növény- és állatvilágot páratlanul ismerte, jó megfigyelőképességéhez tudományos pontosság társult.

Legnagyobb eredménye az, hogy fölfedezte Arisztotelész filozófiai írásait, és termékennyé tette őket a teológia számára.

Amikor IV. Sándor pápa a 77 éves Albertet arra szólította, hogy vegye át a regensburgi püspökség vezetését, nem szívesen mondott igent, de a pápa szava számára Isten akaratát közvetítette. Egy tönkrement egyházmegyét kellett ismét életképessé tennie. Két évvel később, mikor a rábízott feladatot végrehajtotta, alázatosan kérte a pápát, engedje, hadd éljen ismét egyszerű szerzetesként. S mikor a pápa beleegyezését adta, abban is Isten akaratát látta.

„Te magad menj Istenhez. Hasznosabb ez neked, mint ha az összes égben lévő szentet Hozzá küldenéd” – Albert e mondata az emberi lélek és Isten közti közvetlen kapcsolatot hangsúlyozza, amit semmi mással nem lehet helyettesíteni.

Albert 1270-től ismét Kölnben élt. Itt dolgozott általános tisztelettől övezve 1280. november 15-én bekövetkezett haláláig.

1622-ben engedélyezték tiszteletét, XI. Piusz 1931-ben szentté és egyben egyháztanítóvá avatta. 1941-ben a természettudósok védőszentje lett.

Istenünk, Nagy Szent Albert püspök a te nagy ajándékodból megmutatta az isteni hit és az emberi tudás összhangját. Add, hogy ragaszkodjunk az ő tekintélyével képviselt tanításhoz, és a tudományok haladása a te mélyebb ismeretedre és szeretetedre vezessen. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

Forrás
Diós István: A szentek élete
Magyar katolikus lexikon

Magyar Kurír
(bh)

Kapcsolódó fotógaléria

Vicente Salvador Gómez: Nagy Szent Albert látomása (1660)Nagy Szent Albert Tommaso da Modena freskóján (1352 körül)Friedrich Walther: Nagy Szent Albert prédikál (1470 körül)Nagy Szent Albert szarkofágja a kölni Szent András-bazilikában