Negyven év kegyelméért püspöki liturgián adott hálát a sajóvámosi közösség

„Aki engem akar követni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét, és kövessen engem!” (Mt 16,24) – így szólt a liturgián felolvasott evangéliumi szakasz első mondata. A püspöki tanítás ezt állította a középpontba.

Jézus Krisztus a maga követésére hív meg bennünket, ott is, ahol ez elkerülhetetlenül kereszthordozással jár együtt. Ez Jézus tanítványainak, a keresztényeknek az útja, ez a keresztút vezet az üdvösség felé – mondta Orosz Atanáz püspök; majd Szent Pál apostol megállapításával folytatta: Krisztussal keresztre vagyok feszítve. „Élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem. Minthogy azonban most még testben élek, Isten Fiának hitében élek, aki szeretett engem és feláldozta magát értem.” (Gal 2,20)

Ezt az utolsó mondatot nagyon meg kell szívlelnünk – hangsúlyozta a miskolci megyéspüspök. – Amikor út menti keresztre vagy a templomokban elhelyezett keresztekre tekintünk, ez kell hogy eszünkbe jusson: Krisztus olyannyira szeretett engem, hogy önmagát adta érettem. Akinek ez a személyes megérintettség nem jutott osztályrészül, az valószínűleg a keresztény hitet sem tudja teljesen megélni, és annál kevésbé tudja azt megvallani. 

A főpásztor azokra a szomorú statisztikai adatokra is kitért, melyek szinte általánosan előforduló jelenségek, hogy megkeresztelt személyek is egyre kevesebben nyilatkoznak vallási hovatartozásukról, Krisztussal való kapcsolatukról. „Pedig a mi Urunk azt üzente, hogy »akik megvallanak engem az emberek előtt, én is megvallom majd mennyei Atyám előtt« (Mt 10,32). Ezen a mai ünnepünkön mindenkit arra szeretnék biztatni, hogy bátran nézzen a keresztre feszített Krisztusra, és ha út menti kereszt mellett megy el, merjen olykor keresztet vetni. Mert ezek a kereszteket nemcsak díszként állították ki falvainkban, vagy a határban, hanem hitvallásként. Ha rájuk tekintünk, tudjuk, hova tartozunk, tudjuk, kihez tartozunk – hangsúlyozta Orosz Atanáz. – Az út menti, megáldott keresztek emlékeztessenek bennünket arra, hogy kihez is kötöttük életünket kereszteltetésünk pillanata óta, hogy kiben is bízhatunk üdvösségünk nagy ügyében. Vizsgáljuk fölül magunkat nap mint nap, hogy a hitben élünk-e, hogy bennünk él-e a megfeszített Jézus Krisztus. Ha rátekintünk a Megváltó kereszten lecsukló fejére, akkor mi is mondjuk el Szent Pál apostol gondolatát: Jézus Krisztus hitében élek, mert ő szeretett engem és önmagát adta érettem.”

A megyéspüspök a liturgia után először a templom kapujában álló keresztet áldotta meg, amelyet a közösség adományából újítottak fel. Pályázati forrás tette lehetővé a templomtető cseréjét. A közösségi ház felújítása, energetikai korszerűsítése is további pályázati forrásokból valósult meg.

A közösségi házban Orosz Atanáz püspök és Tótszegi István parókus mellett Répássy Róbert igazságügyért felelős államtitkár és Demeter Zoltán, a térség országgyűlési képviselője vágták át a nemzeti színű szalagot.

A sajóvámosi parókus a közösség nevében köszönte meg Kovács István, Szabó Ferenc és Tóth Sándor negyven évvel ezelőtti fáradozásait, hiszen hármuk összefogása és kőművesmunkája nyomán épült föl a templom. Különös kegyelem az is, hogy a három, ma már szépkorú templomépítő más-más felekezethez tartozik ugyan, de ettől sokkal erősebb bennük az Isten tisztelete. Váradi Lajos polgármester úgy fogalmazott, hogy a mai közösségnek már „csak” az a feladata, hogy hittel és élettel töltse meg a falakat.

Az egész falu közösségének ünnepe lett a hálaadó liturgia, hiszen a testvéregyházakhoz tartozók is tiszteletüket tették, köztük Kiss Péter református lelkész. Orosz Atanáz püspök mellett koncelebráltak: Fekete András és Debreceni Zoltán, a falu szülöttei; Mosolygó Tibor, aki a 2008-ban önállósult parókia első helyben lakó papja volt; Demkó István és Molnár Attila, akiket pályájuk kezdete köt a faluhoz; valamint Kiss Attila és Polyák Imre, a szomszédos parókiák szolgálattevői.

Szöveg: Varga-Juhász Bernadett / Miskolci Egyházmegye

Forrás és fotó: Miskolci Egyházmegye

Magyar Kurír