Nyolcszáz év örökségével a fiatalok között – Kárpát-medencei ferences találkozót rendeztek Szegeden

Az alsóvárosi ferences kolostor, a magyar késő középkor egyik legépebben fennmaradt szerzetesi épületegyüttese adott otthont az első Kárpát-medencei Ferences Ifjúsági Találkozónak július 16. és 19. között. A ferences testvérek megnyitották otthonukat, a résztvevők belakhatták a teljes teret.

Szentmisére, imára az 1503-ban felszentelt templomban, a Napba öltözött Asszony kegyképe körül gyűltek össze, számos programnak a kerengő által körülölelt négyszögletes udvar, a kvadrum adott otthon.

A rendezvény az erdélyi és magyarországi ferences rendtartomány közös szervezésben valósult meg. „Legyél az öröm hordozója” – e mottó jegyében több mint kétszáz fiatal érkezett az alsóvárosi ferencesek otthonába, Magyarország mellett Erdélyből, Kárpátaljáról és Délvidékről. Nagy számban, közel ötvenen, voltak jelen ferences testvérek és nővérek, Berhidai Piusz OFM magyarországi és Urbán Erik OFM erdélyi tartományfőnökkel együtt.

800 év öröksége

„Ezzel a programmal kívántuk megkoronázni a négy egymást követő ferences jubileumot, amikor a Szentatya is Szent Ferenc-évet hirdetett. A napoknak ezek a jubileumok adták vezérfonalat: 2023-ban annak nyolcszázadik évfordulóját ünnepeltük, hogy Szent Ferenc 1223-ban a megtestesülés titkát szemlélve és közel hozva azt az emberekhez, Greccióban felállította az első betlehemet, és életszabályt adott követőinek. 2024 annak az emlékéve volt, hogy 1224-ben Szent Ferenc Alverna hegyén megkapta a stigmákat. 2025-ben a Naphimnusz keletkezésének 800. évfordulójára került sor, 2026-ban pedig Szent Ferenc boldog halálának, tranzitusának 800. évfordulójára emlékezünk.

Az volt a célunk, hogy az itt összetalálkozó fiatalok még inkább otthonra leljenek a ferences lelkiségen keresztül az Egyházban, és Szent Ferenc példája nyomán kedvet kapjanak egy személyesebb, komolyabb, őszintébb istenkapcsolatra”

– mutatta be a szervezők koncepcióját Pantea Tibor OFM testvér, a kolozsvári szervező.

Szerethetően kusza

Ferences testvérek és nővérek, a rend jelöltjei és novíciusai minden helyszínen jelen voltak: beszélgettek, játszottak, imádkoztak, énekeltek, táncoltak a fiatalokkal, műhelyt, elmélkedést, lelkivezetést, gyóntatást tartottak. „Hogy ne csak egy szál ferences képviseljen minket, arra nagyon figyelünk, amikor fiataloknak szervezünk programokat. Most is, aki tudott, mozdult” – mondja Tibor testvér.

Ez a jelenlét, valamint a történelmi terek megnyitása különleges atmoszférát adott a találkozónak. Ahogy Manuel Sandesh OFM, az Indiából származó és a rend bécsi közösségében élő testvér jellemezte: „Igazi ferences kolostor, szerethetően kusza, semmi merev rend.”

A találkozón nagy hangsúlyt kaptak a művészetek, az ének, a zene, a tánc, a színjátszás. A ferencesek saját környezetükből hívtak meg hiteles, a fiatalokhoz szólni tudó művészeket. Így volt jelen a közösségi médiában népszerű tartalomkészítő és rappelő ferencesként ismert Manuel Sandesh OFM testvér; Flavio Zampa olasz zenész és producer, akire meghatározó hatást tett Assisi Szent Ferenc lelkisége; a betegsége miatt csak ezt a találkozót vállaló Kovács Ákos dalszerző, énekes; valamint az író-rendező Meskó Zsolt.

A találkozón vendégekkel közös alkotások születtek. Manuel testvér koncertjén a fiatalok csapata előtáncolta a zumba alaplépéseiből álló koreográfiát, Flavióval együtt énekelték az általa megzenésített Naphimnuszt, és a résztvevők adták elő a Meskó Zsolt által írt és rendezett Szent Ferenc életével foglalkozó darabot.

A sebeket felülírja a Jóisten

A pénteki nap középpontjában a stigmatizáció titka állt. A ferences testvérek elhoztak Erdélyből egy lelki utat, melynek elmélkedései a sebekről szólnak.

Tibor testvér ezt így mutatta be:

Mindannyiunknak vannak nehéz, fájdalmas sebei. Mi is okozunk, nekünk is okoznak sebeket, és vannak Isten látogatásai okozta sebek is.

Szent Ferenc életében a stigmák ilyenek, és látjuk, hogy abból valami jó született. Ezért a lelki úttal elmélkedni hívunk: a gyerekkortól elindulva nézünk rá életünk sebeire, és haladunk a gyógyulás felé, hogy a feltámadt Jézus kezébe téve sebeink a szeretet forrásaivá váljanak. Átimádkozva ezeket a sebeket keressük, hogyan láthatjuk őket új fényben:

sebeink lehetnek ugyanis az a rés, ahol meg tud látogatni minket Isten, és megtanulhatunk új módon szeretni.”

A stigmák nem a pusztulás jelei

A szentmisében Martos Levente Balázs esztergom-budapesti segéspüspök is a stigmatizáció titkához kapcsolódott, és a szenvedéssel kapcsolatos tapasztalatairól beszélt.

Úgy látja, korunkra különösen jellemző, hogy az ember elszalad, fél a nehézségtől, nem szívesen vállal áldozatokat, a szenvedést kibírhatatlannak és kiszámíthatatlannak érzékeli. Ez a félelem és a távolságtartás természetes emberi reakció a szenvedéssel szemben.

A kereszthordozásban azonban az ember megérti, hogy nincs egyedül, nem egyedül viszi a terheket; benne találkozik valakivel, aki a legnehezebb pillanatokban őt magát hordozza.

A püspök szerint távolról nézve a kereszt magányos és fájdalmas, de amint az ember közel lép hozzá, és a saját vállára veszi, a dolog – bár nem emberi erőből – lehetségessé és megélhetővé válik.

Szent Ferenc stigmái azt mutatják, a megsebzettség az élet forrása lehet.

A felvállalt kereszt és a szenvedés nyomot hagy az ember testén és életén.

Ahogy Pál apostol kezét is eltorzította és megkérgesítette a mindennapi fizikai munka – sátorkészítés –, úgy a sorsfordító szenvedések is egy életre nyomot hagynak rajtunk. Krisztus sebeit magával vitte a feltámadott új életbe, Szent Ferenc is Krisztus be nem gyógyuló sebhelyeit hordozta.

Ezek a stigmák nem a pusztulás jelei.

Ferenc földi megsebzettsége összekapcsolódott a feltámadt Krisztus örök megsebzettségével, már a földi életben az örökkévalósághoz kezdett tartozni, és ebből újra és újra élet fakad – mondta a püspök.

Majd Henri J. M. Nouwen A sebzett gyógyító című műve nyomán azt fejtette ki, igazán gyógyítani az tud megsebzett embereket, aki tudatában van saját sebzettségének, és mer abból élni. Így lesz a gyengeségünk erő, és az istenszeretetből vállalt szenvedés képessé tesz mások megsegítésére. A kereszt hordozása, a szenvedés a Krisztussal való mély azonosulás útja. „Egyedül a Krisztusba vetett hit az, ami minket úgy sebez meg, hogy abban ne csak az emberség, ne csak a tehetetlenség, ne a többre vágyó emberi elképzelések, hanem a kiszámíthatatlan és mégis felülmúlhatatlan istenszeretet győzedelmeskedjék.”

Berhidai Piuszt személyes tapasztalatáról kérdeztük. Kifejtette, „hálás Szent Ferencnek, hogy van életében olyan történet is, ami a sebekről szól, arról, hogy a sebeket felülírja a Jóisten.

Semmi és senki nem képes felülírni, értelmessé tenni a szenvedést az emberi életben, de a Jóisten Jézus Krisztusban megmutatta azt, hogy az válhat az utunk részévé.”

Elmondta, igyekezett rátekinteni a saját élettörténetében felismert sebekre, a bűn okozta sebekre. Felidézte az evangéliumot, amikor a feltámadt Jézus mutatja sebeit. Fontos a biztatás, hogy vegyük észre, ismerjük meg sebeinket, béküljünk ki velük. Az elöljáró szerint szükségesek a találkozások a nehéz helyzetekkel, rászorultakkal. „Felfedezve a sebzettséget, és emberként, szeretettel feléjük fordulva én kapok gyógyulást és szabadulást.”

Megérintődve a ferences lelkiség által

A pénteki nap része volt egy kerekasztal-beszélgetés, melyben Bognár Alíz, Martos Levente Balázs, Manuel Sandesh és Flavio Zampa vallottak arról, hogyan érintődtek meg a ferences lelkiség által, miként alakította ez a tapasztalat életüket. Bognár Alíz, Martos Levente Balázs és Manuel Sandesh „ferences nevelést” kaptak egy-egy ferences plébánia, iskola révén, Flavio Zampát pedig életkérdései vezették Szent Ferenc sírjához. Alíz azt mondta, személyiségfejlődésének része lett ez a lelkiség, a püspök frankás diákként Szent Ferencben lelt társra, Manuel testvér Ferenc kreativitását követve éli az életét, Flavio pedig radikálisan járja azt az utat, hogy a „lelke javát” szolgáló dolgoknak ad életében teret.

Alíz hangsúlyozta a felelősségét a kortársakkal szemben, Martos Levente Balázs a testvéri közösség fontosságára mutatott rá, továbbá arra, hogy el kell mennünk a határainkig, hogy találkozni tudjunk Istennel. Manuel testvér Szent Ferenc végtelen emberségét emelte ki, annak értékét, hogy tudjunk szent dolgokról is viccesen beszélni. Flavio Zampa pedig a köztünk lévő határokon átívelő szeretet megvilágosító erejéről tett tanúságot.

A kerekasztalt Manuel testvér koncertje követte. Sokszínű zenei világot mutatott meg: szólt indiai és osztrák dallam, volt rap és keresztény könnyűzene. A csúcspont az volt, amikor az előtáncosok – bemutatva a koreográfiát – táncra csábították a közönséget. 

A koncerthangulat után jól esett az elcsendesedés; a Jesus Prime zenekar meditatív zenéje kísérte a szentségimádást.

Szívemhez nőttek a ferences testvérek

A fiatalok lelkesedéssel vettek részt a programokban. Piatrik István Pió OFM testvérrel a szentendrei Ferences Gimnáziumból érkezett Vadászy Dóra, Koncz Borbála, Marek Boróka és Szakács Anna Virág.

A lányok azt fogalmazták meg, mennyire megerősítő, amikor ennyi fiatal között megtapasztalják, hogy mindenki hisz, hogy meggyőződésükkel nincsenek egyedül a nagyvilágban. Itt valóban megérzik a közösséget, azt, hogy fontos az összetartozás, és nekik örömet ad ide tartozni. Anna Virág kiemelte, fontos neki, hogy az általa annyira szeretett Erdélyből ismerkedhet meg fiatalokkal.

Csíksomlyóról jött a 19 éves Nyegre Magor, aki ősztől Kolozsváron tanul pszichológiát, és a helyi ferences bentlakásba készül. „Szívemhez nőttek a ferences testvérek, szeretnék aktívabban is a közösség része lenni.” Elmondása szerint a vallási programok sokat segítenek neki abban, hogy közelebb kerüljön a Jóistenhez.

Kapcsolódva a pénteki nap központi témájához úgy fogalmazott, a stigmatizáció neki azt a kérdést teszi fel, tudunk-e együtt szenvedni Krisztussal és megtaláljuk-e ebben az örömöt. Úgy véli, a szenvedés valamilyen formában minden ember életében jelen van – a kérdés csupán az, hogy ki mit kezd vele. Úgy érzi, „jó életem van, rengeteg kegyelemben részesültem; nekem is vannak nehézségeim, de a tőlem telhetőt igyekszem megtenni.”

Péter Géza és Urkon Dávid is Erdélyből jött. Mindketten azzal az örömmel vannak itt, hogy „minket elhívott a Jóisten”, kíváncsian várják a jelöltévüket.

A rendezvény programjainak keretét és gerincét az Egyház hagyományos imaalkalmai adták: a nap zsolozsmával indult, és éjfélkor a kvadrumban gyertyafényes kompletóriummal fejeződött be. A reggeli dicséretekben egy-egy ferences testvér vagy ferences lelkiségben élő laikus tartott elmélkedést, kibontva a nap témáját, a meghívott tanúságtevők és a szentmise prédikációi tovább mélyítették ezek megértését.

Böjte Csaba OFM testvér, Martos Levente Balázs püspök, Serfőző Levente, a Szeged-Csanádi Egyházmegye oktatási helynöke mutattak be szentmisét. Holló András kerekesszékes tánctanár és Kovács Ákos énekes tanúságtételt tartottak.

A szombati dicséretben fiatalok és ferences novíciusok elénekelték a Flavio Zampa által megzenésített és vezetett Naphimnuszt. Délután városmissziós zarándoklat keretében átvonultak a Szent Gellért Fórumba, ahol szentmisén vettek részt és megnézték a Meskó Zsolt rendezésében a Szent Ferenc életét bemutató színdarabot, végül fáklyás körmenettel tértek vissza a ferences kolostorba. Az ifjúsági találkozó vasárnap a reggeli zsolozsma és katekézis után tranzitus szertartással egybekötött ünnepélyes zárómisével fejeződött be.

Fotó: Merényi Zita

Trauttwein Éva/Magyar Kurír