Őrzője vagyok az én testvéremnek – Bemutatták Németh Gábor bioetikai könyvét

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A könyvet Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke, a PPKE nagykancellárja és Beran Ferenc teológus, egyetemi docens méltatta. A könyvbemutató moderátora Laurinyecz Mihály, a PPKE HTK Erkölcsteológiai Tanszékének vezetője volt. A megjelent vendégeket Kránitz Mihály, a PPKE HTK dékánja köszöntötte.

Veres András püspök elmondta, számára nagy öröm a kötet bemutatója, hiszen akárcsak a szerző, ő is erkölcsteológus, emellett pedig Németh Gábor a Győri Egyházmegye papja. A főpásztor felidézte: amikor 1998-ban a püspöki konferenciához került, egyértelmű volt, hogy sürgető feladataik vannak, mert rengeteg élet- és orvosetikai kérdéssel kell a hívő embernek szembenéznie, és nem biztos, hogy mindenki képes eligazodni ezekben, ugyanis kevés magyar nyelven hozzáférhető anyag volt ezzel kapcsolatban. Ezért is jelent meg 2003-ban A boldogabb életért című püspökkari kiadvány.

Veres András ezt követően arra emlékezett vissza, hogy amikor 1999-ben elkezdett tanítani, akkori főpásztora, Seregély István egri érsek megkérte, hogy tartson néhány előadást életetikai kérdésekben az egri kórházban lévő katolikus orvoscsoportnak. Ebből másfél éves előadás-sorozat lett, mert az orvosok ki voltak éhezve arra, hogy ezekben a kérdésekben valakitől felvilágosítást kapjanak, egyöntetűen állították, hogy nem részesültek semmiféle oktatásban e témában az egyetemen.

Nagyon fontos tehát, hogy az ilyen tartalmú könyvek minél nagyobb számban jelenjenek meg. Nemcsak tudományos jellegű, de népszerűsítő könyvekre is szükség van, hogy mindenki, aki saját élethelyzete vagy a családban előforduló esetek miatt szeretne tájékozódni arról, hogy a Katolikus Egyháznak, a vallásunknak mi a tanítása az adott kérdésről, akkor kapjon kellő felvilágosítást. A mindennapi életünkben ugyanis nagyon kevés lehetőség van arra, hogy a keresztény értékrend megjelenhessen – mutatott rá a főpásztor.

Emlékeztetett, amikor 2017-ben a Szent István ünnepén elmondott prédikációjában, egészen más összefüggésben, utalást tett arra, hogy a keresztény élet önfeladásának útján járunk, hogy mi, keresztények sem mindenben gondolkodunk és nyilvánulunk meg keresztényként, akkor hatalmas felzúdulás fogadta szavait. Ez őt nem különösebben zavarta, a stílus viszont annál inkább, hogy egyesek milyen módon próbáltak megnyilatkozni. Az nem kérdés számára, hogy az Egyház tanítását ezekről a kérdésekről is a szélesebb közönség elé kell tárni. Az MKPK elnöke éppen ezért örül Németh Gábor könyvének, mert vázlatosan ugyan, de átfogó panorámát ad az élet kezdésével és befejezésével kapcsolatban. Ez felhívás is arra, hogy mások is törekedjenek ilyen tartalmú könyvek megírására, hiszen nagy éhség van rá.

Veres András püspök meggyőződése, hogy akkor tudunk mi, keresztények is a hitünk szerint élni, ha nagyon világos és az Egyház hivatalos tanítása szerinti tárgyalásokat találunk az adott bioetikai, orvosetikai kérdésekben.

Az élet kérdéseivel egyetlen intézmény sem foglalkozik olyan mélyrehatóan, mint a Katolikus Egyház, a Szentatya vezetésével. Mindazok, akik érdeklődnek a jelenlegi orvosi, bioetikai kérdések iránt, a leghitelesebb, legtudományosabb tanítást a Katolikus Egyháztól kapják. Németh Gábor könyve nagyon sok papnövendéknek, teológusnak, keresztény hívőnek biztos eligazítást ad az élet kérdéseivel kapcsolatban – hangsúlyozta a főpásztor.

Beran Ferenc méltatásában leszögezte: Németh Gábor benső indíttatásból írta meg a könyvét, amelyből világosan kiderül, hogy az Egyháznak van értékrendje. Isten a saját képmására teremtette az embert, és az élet isteni ajándék. Lényeges az is, hogy a szerző a könyv elején olyan alapelveket fogalmaz meg, amelyek nélkül nem lehet tárgyalni a bioetika egyes kérdéseit. Négy alapelvről van szó: a kisebbik rossz elve; az észszerűség elve; a duplex effektus, vagyis, hogy a negatív hatás milyen feltételek mellett tűrhető el; a totalitás vagy a teljesség elve.

A kisebbik rossz elv esetében megkülönböztethetjük az erkölcsi és a fizikai rosszat. Az előbbi fölötte áll az utóbbinak – fejtette ki Beran Ferenc. – Előfordulhat, hogy megbetegszünk, és ahhoz, hogy meggyógyuljunk, el kell távolítani az egyik testrészünket vagy végtagunkat. Ez fizikai rossz, de szükséges a testcsonkító műtét elvégzése az egész testünk javának érdekében. Gyakori az is, hogy az erkölcsi rossz ütközik a fizikai rosszal. Egy magzatról az orvosok megállapítják, hogy nem egészséges, valószínűleg egész életében beteg lesz. Mégsem szabad elvetetni a, mert az Isten által ajándékozott életet kioltani nem lehet.

Az észszerűség elvét illetően a törvény értéket véd, ami nagyon fontos. Lehetnek azonban olyan esetek, amelyekre a törvény nem vonatkozik. Az egyik parancs szerint az ember ne hazudjon. Általában az embernek joga van megismerni az igazságot. Orvosetikai kérdés is, hogy az orvos köteles-e megmondani a betegnek az igazat. De ha valaki ki akarja ezt használni vele szemben, akkor nem lehet azt állítani, hogy rá is érvényes ez a parancs.

A duplex effektus elv alapja, hogy önmagában rosszat nem szabad elkövetni. Az adott cselekedetnek azonban lehetnek következményei, és mondhatjuk, hogy ennek az egyik hatása felülírja a másikat, ami fontosabb, és akkor azt a tettet el lehet követni. Beran Ferenc atya a méhen kívüli terhesség esetét említette. Ha valaki ilyen esetben eltávolítja a magzatot, annak kettős hatása lehet: az egyik az anya életének mentése, a másik pedig, hogy a gyermeket nagy valószínűséggel nem lehet életben tartani.

A totalitás, teljesség elvét illetően Beran Ferenc rámutatott: az emberi test anyaga nem csupán sejthalmaz. Nem lehet különválasztani a testet és a lelket, ahogyan Németh Gábor könyve fogalmaz, spiritualizált, átlelkesült teste van az embernek. Ezért nem hivatkozunk úgy egy testrészre, mint egy eszközre, amivel lehet kereskedni. A testem, bármennyire is hozzám tartozik, nem a tulajdonom, hanem a létezésem, Isten ajándéka.

Németh Gábor két esetet idézett fel könyve keletkezésével kapcsolatban. Néhány évvel ezelőtt Győrben egy 44 éves nő felkereste, segélyt kért tőle abortuszra. Öt gyereke volt, de az élete zavaros, és nem akarta már megszülni a hatodikat. Ami Gábor atyát megdöbbentette, hogy egy önmagát katolikusnak valló nő számára abszolút természetes volt az abortusz, mintha csak mandulaműtétről lett volna szó. A másik eset szereplője fiatalember, aki hallgatója volt a győri kurzuson: évekkel később felhívta Gábor atyát, és elmondta neki, hogy az öngyilkosság foglalkoztatja. Rendezett élete volt, magas intellektussal rendelkezett; belül viszont kiégett. A telefonhívások megismétlődtek, a fiatalember nem tett le öngyilkossági szándékáról. Elmesélte ezt a barátnőjének is, aki rövidre zárta: döntsd el végre, hogy mit akarsz, tedd meg, vagy ne panaszkodj.

Őrzője vagyok-e az én testvéremnek? – tette fel a bibliai kérdést Gábor atya a két történet kapcsán, majd leszögezte, hogy keresztény emberként csak egy válasz a hiteles: igen, az vagyok.

Könyvében arra próbál választ adni Németh Gábor, hogyan lehet egyszerre jó és igaz válaszokat adni a mindennap felmerülő erkölcsi kérdésekre.

Fotó: Lambert Attila

Bodnár Dániel/Magyar Kurír