Papp Miklós edzésterve nagyböjtre, I. rész: Boldogságmondások minden délben

Nézőpont – 2019. március 5., kedd | 19:59

Görögkatolikus testvéreinknél március 4-én kezdődött, számunkra 6-án kezdődik a nagyböjt. Papp Miklós görögkatolikus parókus rendhagyó edzésre hív mindannyiunkat.


A javasolt gyakorlati ötletek nem pótolják a szertartásokat és a böjtölést, inkább azt szolgálják, hogy az „edzéssel” rögzüljön bennünk valami. Aki belevág, annak nem fog elröpülni a nagyböjt, hanem ezzel is gazdagodik belső „pászkás kosara”.

1. hét: Tanuld meg a boldogságmondásokat, és egy héten át minden délben, lehetőleg a harangszó környékén imádkozd, énekeld el!

Keresztényként nem valami ellen élünk, hanem valamiért, valakiért. Nagyböjtben nem egyszerűen a testi-lelki fegyelmezetlenségek, bűnök ellen küzdünk, hanem a nagyobb jóért. Erkölcsi életünk kezdetén nem egy szellemi ínség, nyomorúságos bűntudat áll, hanem Krisztus elbűvölő boldogsága. Szeretnénk úgy élni és boldogok lenni, amint Krisztus is. Krisztust szeretnénk követni, Isten országának szeretete jegyében szeretnénk élni. Az evangéliumban egy új boldogságról olvasunk, ami kitart minden élethelyzetben. Nagypénteken sok minden meghalt: egy régi boldogságkép is, a naiv polgári jólét boldogságképe is. Krisztus tanításában, valamint kereszthalála és feltámadása által kaptunk egy új boldogságot: nem az a boldog, akinek minden rendben van az életében, felduzzasztott vágyaiból elég sok kielégült, hanem az, „aki az Atyától akart helyén szeret”. Aki megtalálja helyét az Atya üdvözítő tervében, és ott igényesen szeret. A boldogságmondások erről szólnak: nem attól boldogok, mert szegények, sírnak és üldözik őket, hanem már Istentől boldogok, s nem baj, ha szegények, ha sírnak és üldözik őket. Húsvétkor ebből ízlelünk meg valamit, s azt akarjuk, hogy ezen boldogság szellemi színvonala szerint éljünk, ne a puszta testi, szociológiai, gazdasági boldogságkép szerint.

A boldogságmondásokban Krisztus arca rejtőzik. Amikor elimádkozzuk a boldogságmondásokat, olyan, mintha egy fátyol mögül elősejlene Krisztus arca. Megdöbbenve fogjuk tapasztalni, hogy a boldogságmondások hangulata, imája megidézi Krisztus arculatát – ami egyben a mi arculatunk is kell hogy legyen. Benedek pápa szerint az egész hegyi beszéd és a boldogságmondások Krisztus arcát, személyét mutatják. Olyan, mint a sok-sok megfestett Krisztus-ikon, melyek mindegyike fátyol az igazi, az élő Krisztus-arc előtt.

Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyeknek országa.
Boldogok a szelídek, mert ők bírják a földet.
Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak.
Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert ők megelégíttetnek.
Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek.
Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják az Istent.
Boldogok a békességesek, mert Isten fiainak hívatnak.
Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyeknek országa.
Boldogok vagytok, midőn szidalmaznak és üldöznek titeket, és hazudván minden rosszat mondanak ellenetek énérettem.
Örüljetek és vigadjatok, mert a ti jutalmatok bőséges a mennyekben!
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és örökkön örökké. Ámen.

A boldogságmondásokban egy más életstílus van, mint a világé: nem törtetés, pletyka, harácsolás, agresszió, kéjvágy, hatalom. A boldogságmondások valódi megtérésre hívnak! De jó lenne lelki szegénynek lenni, alázatosnak, s nem gőgösnek, okoskodónak. De jó lenne a szelídség minden családban, munkahelyen, a politikában. De jó lenne az Isten előtt sírni, aki valódi vigaszt tud adni, s nem depressziósnak lenni. De jó lenne éhezni az igazságot: olvasni, fejlődni, magasabb színvonal felé szárnyalni! De jó lenne érezni Isten irgalmát, s semmilyen bűnben nem megrekedni. De jó lenne tiszta szívvel meglátni Istent – annyi képet, eseményt, hírt látunk mindennap, de Istent is akarjuk látni! De jó lenne békességszerzőnek lenni, s nem viszálykeltőnek. De jó lenne Istenben bízva elviselni minden bántást! A boldogságmondásokban egy más világ, más magatartás sejlik fel. Benedek pápa szerint egy ösvény nyílik meg, amikor elimádkozzuk: Krisztus követésének nem széles és könnyű, hanem szelíd és nehéz az ösvénye.

Görögkatolikus egyházunk imádságában fontosak a boldogságmondások: bizonyos vasárnapi Liturgiákon is énekeljük, s része a mindennapi déli imának. Nekünk ez a déli imánk. Benne van a teljes evangélium, Krisztus arculata és a mi életünk, sőt, a beteljesedésünk is. Szeretnénk fogni az életünk idejét, ezért szúrjuk le cövekként az imádság idejét: ilyen cövek heti bontásban a vasárnap, s napi bontásban például a déli ima. A nap feléhez jutva, délben imádkozunk: eltelt a nap egy része, még előttünk a következő része, s nem akarjuk, hogy csak úgy elszaladjon. Azt sem akarjuk, hogy az életünkből évek, évtizedek csak úgy elszaladjanak. Az imádság az életidőt Isten elé állítja.

Görögkatolikus szertartásunkban a boldogságmondásokat elimádkozzák majd mindegyikünk temetésén is, mert akkor teljesülnek be az abban megfogalmazott ígéretek. De hogyan teljesülnek be, ha nem is ismerjük, nem is imádkozzuk? Jó lenne, ha a temetésünkkor elhangzana: „Ez az ember valóban egész életét a boldogságmondások szellemében élte.”

Tanuljuk meg vagy kinyomtatva tegyük a telefonunk hátlapjára, tegyük ki az asztalunkra a boldogságmondásokat. E héten minden délben, harangszóra, ebéd előtt imádkozzuk el, dúdoljuk el őket. Nem szoktunk elfelejteni ebédelni, ezt sem kellene elfeledni. Ha bármi miatt elmaradt, este pótoljuk, de mindennap álljunk a fátyol elé, hogy meglássuk Krisztus felsejlő élő arcát, s benne a saját legigazibb arcunkat. Hátha megszokjuk, s böjt után is maradandóan kíséri az életünket a halálig, s azután is.

Szöveg: Papp Miklós

Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye

Fotó: Közkincs (Library.bc.edu)

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria