A mindennapi élet a háború árnyékában
Egy éven belül már harmadszor járok Ukrajnában. A csaknem négy éve tartó háború okán az ország a végletekig kimerült. Az emberek ellenálló képessége elképesztő, de a feszültség mindenütt kézzelfogható. Teljesen érthető, hogy miért feszülnek pattanásig az idegek.
A villany, víz és fűtés nélküli tél, az állandóan, a nap bármely órájában megszólaló légiriadók és a folyamatos bombázások mára a mindennapi élet szerves részét képezik. Örökké jelen van a bizonytalanság, és az emberek élete folyamatos fenyegetettségben telik.
Egy perc csend és tiszteletadás
A teljes káosz ellenére a mély szolidaritás és elcsendesedés pillanatai összetartják az országot. Minden reggel kilenckor a nemzeti ellenállás egyik dala csendül fel Ukrajna-szerte az utcákon. Az élet ilyenkor egy percre megáll. A szupermarket pénztárosa abbahagyja az áruk lehúzását, a bárban ülő férfi leteszi a kávéscsészét az asztalra, a könyvtáros is vár a következő könyv kiadásával.
Ebben az egy percben azokra emlékeznek, és azok előtt tisztelegnek az emberek, akik elestek a háborúban, vagy most is a frontvonalban harcolnak. Megható, mindennapos szertartás ez, amely a háború áldozataira hívja fel a figyelmet.
Ahol az imák életeket mentenek
A halál közelsége alapjaiban változtatja meg az ember élethez és hithez való viszonyát. Egy fiatal, fronton harcoló katona ezt osztotta meg velem: „A halál árnyékában senki sem ateista. Még a nem hívő férfiak is így könyörögnek az utolsó órákban: »Mondj el egy imát értem is, mert én nem tudok imádkozni.«”
Egy másik katona arról mesélt, amikor rajtaütöttek az egységén: „Heves ellenséges tűz alatt álltunk. Csodával határos módon az engem ért lövedék megállt a golyóálló mellényemben.
Az egész világon rengetegen imádkoznak értünk, és biztosan tudom, hogy az egyik ilyen ima mentette meg az életemet.”
Fordította: Szeles Ági
Forrás: together4europe.org; Új Város Online
Fotó: Dmitry Zvolskiy/Pexels
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria
