Pauer Gyula „A torinói lepel szobra” című alkotásának története

Pauer Gyula képzőművészként vizsgálta, hogy a foltos, pecsétes textília által megőrzött síkbeli testlenyomat hogyan mutatkozhatott meg a térben. A vászonról készült fényképről életnagyságúra nagyíttatta az anatómiai formát. A nyomok grafikai felerősítésével, kontrasztosításával áttetsző, hőre lágyuló kemény fóliára vitte fel a képet, majd egy már elkészített testformára vákuumtechnikával ráfeszítette.

Így térbeli filmet kapott a testről és a lepelről, amelyeket ezután össze kellett olvasztania. Egészen addig igazította a vetített képhez az általa meghatározható test anatómiai formáit, amíg teljes egészében meg nem feleltek egymásnak.

Ebben a megfeleltetésben az okozta az egyik problémát, hogy egy fekvő alakot próbált állva megmintázni. Köztudott dolog, hogy a lábfej fekvés közben előrehajlik, ami álló helyzetben leginkább lábujjhegyen ágaskodásként hat. Ugyanakkor egy fekvő alaknak nincsenek nyújtva a lábszárai, ami pedig álló helyzetben szükséges a test megtartásához.

El kellett döntenie tehát az alkotónak, hogy fekvő vagy álló testet mintáz meg. Hónapokat vett igénybe az a folytonos töprengés és rágódás, amelynek eredményeként az álló alakot választotta. Ezzel együtt is hű akart maradni azonban a lepel nyomaihoz. Ezért az álló alaknak meghagyta a fekvéskor jellemző, különös lábtartását. Ennek végső leegyszerűsítésével egy keskeny, lefelé szűkölő, ék alakzatot nyert, amely kompozíciós szerepbe került: posztamensként mentesítette anatómiai funkciója alól az általa modellezett végtagot. A test felületének megfelelő egységeire pedig fotóeljárással rámaratta a lepel képét. Ez az úgynevezett „pozitív” képmást ábrázolja a testen, simán és fényesen hagyva a világos részeket, érdesen és sötéten az árnyékosakat.

Ennek eredményeként

megtapasztalta, hogy a lepel foltjai által meghatározott, fekvő testtartásával felállított figura önmaga belső törvényszerűségei szerint lett a feltámadás ábrázolása. Megrendülten fogadta ezt a tapasztalatot.

Az 1991-ben II. János Pál pápának ajándékozott szobor a Vatikáni Múzeumba került – ott kérdezi a látogatóktól, hogy a nagypénteken sírba helyezett Krisztus vasárnapra az ő lelkükben is a feltámadás testtartásával jelent-e meg.

Forrás és fotó: Szerzetesek.hu/Szent Szív Társaság

Magyar Kurír