Politikailag korrekt vagy evangéliumi? – Kerekasztal-beszélgetést rendeztek a nyelvről

Az online felületen megtartott rendezvény szakértő vendége volt Prószéky Gábor nyelvész és Pál Gábor politológus. A beszélgetés társrendezője a Magyar Katolikus Rádió, moderátorai Szikora József főszerkesztő és Meskó Zsolt voltak.

Ismerjük a mondást: „Nyelvében él a nemzet.” Vajon mi van előbb, az élet, vagy a nyelv? Prószéky Gábor szerint ember nélkül nincs nyelv, ám a nyelv egy független valóság, amit társadalmi szinten irányíthatunk. Pál Gábor úgy látja, hogy a nyelv és az élet párhuzamosan létezik, a nyelv a gondolkodás és a valóság elgondolhatóságának kerete. Jól mutatja ezt például az is, hogy míg „a magyarok keresik a pénzt, a németek megszolgálják, az angolok pedig csinálják”. Már ez az egy kifejezés is sokat elárul azokról, akik használják.

Az őseinkkel való folytonosságot nyelvünkön kívül más nem nagyon tudja megjeleníteni, vagyis valóban a nyelvében él a nemzet. Éppen ezért a nyelv gondozása nagyon fontos.

„A nyelv mennyire identitásképző elem?” – hangzott a következő kérdés. A szakértők egyetértettek abban, hogy a magyarság esetében a nyelvnek rendkívül fontos identitásképző szerepe van. Ehhez hozzájárul az is, hogy a körülöttünk élők egészen más nyelvet beszélnek, ráadásul szomszédaink nyelvi szempontból közelebb állnak egymáshoz. Prószéky Gábor egy hallgatói kérdés kapcsán kitért arra, hogy Magyarországon a többnyelvűség Trianon óta szinte egyáltalán nem létezik, nálunk mindenki monolingvális, azaz egynyelvű.

Anyanyelve mindenkinek egy van, ám ha valaki több nyelvet beszél, annak lehet több identitása is.

A nyelv nagyon különleges eszköz. Egy hétvégén az autópályán látszólag óriási a káosz, mégsem gondoljuk, hogy le kellene cserélni az autókat. A nyelv esetében is igaz ez, az itt érzékelhető zavarok még nem azt jelentik, hogy le kellene váltani a nyelvet használó embereket. Ha az emberek frusztráltak vagy ellenségesek egymással, az a nyelvben is tükröződik. A nyelv személyiségünkre is hatással van. Régen úgy gondolták, hogyha azt mondják a gyereknek, okos, akkor azzal biztatják őt, míg ma úgy látják, inkább ne mondjuk ezt, mert akkor azt hiszi, nem kell megdolgoznia az eredményekért.

Napjainkban a szülők és a gyerekek nyelvhasználata nagyon eltér egymástól. „Vajon célravezető-e, ha a gyerekek szlengjét átveszik a szüleik?” Prószéky Gábor szerint a szavak használatának többféle szintje van. Pál Gábor ehhez azt tette hozzá, hogy a nyelvhasználat egyrészt létrehoz egy viszonyt, másrészt ezt fenn is tartja. Ha a szülő autoritásként szólal meg, akkor ehhez a kortárs csoport nyelve nem lesz alkalmas eszköz. Az viszont fontos, hogy a szülő ismerje azt a nyelvi közeget, amit a gyerekek használnak.

A hétköznapi nyelv egyre inkább eldurvul, nem beszélve a közbeszéd által használt nyelvezetről. „Szembehelyezhetjük-e ezzel az evangélium lelkülete által inspirált nyelvet?” Prószéky Gábor meglátása szerint nem lehet egységes katolikus keresztény nyelvezetről beszélni. Ebből a szempontból is a hitelesség a legfontosabb. „Az evangélium üzenete nem jobboldali vagy baloldali” – tette hozzá Pál Gábor politológus. A napjainkban használt, politikailag korrektnek nevezett nyelvezet mögött is sokféle szándék húzódik. A cancel culture, amikor valakit visszásnak tetsző szóhasználata miatt kitörölnek egy felületről vagy egy diskurzusból, nem elfogadható, ám érdemes a kérdés mélyére hatolni. Norbert Elias szociológus szerint a civilizálódás során az a célunk, hogy a fizikai higiénia biztosítása mellett az erőszakot is megfékezzük.

A politikai korrektség kísérlet arra, hogy a nyelvet tisztábbá és erőszakmentessé tegyük. Ez a törekvés nem ellentétes a keresztény tanítás alapjaival. A társadalmi dinamika miatt viszont ez a két irány eltávolodott egymástól. Az evangéliumi beszéd hiteles, nem manipulatív, és arra hív, hogy váljunk jobb emberré.

Prószéky Gábor mindezt azzal egészítette ki, hogy egy kifejezés, mely az egyik nyelvben bántónak számít, egy másikban nem biztos, hogy ugyanilyen hatású, ami azt is jelenti, hogy nem lehet uniformizált nyelvi szabályokat rákényszeríteni a társadalmakra.

„Nem lehet a szavakat megbélyegezni” – hangsúlyozta Prószéky Gábor. Az a fontos, hogy milyen attitűddel, milyen szándékkal használunk egy-egy kifejezést. Pál Gábor szerint a nyelv társadalmi szinten is képes viszonyokat teremteni. Példaként a cigány szót említette: a cigányútra ment, a nem bírja a cigány a szántást mondások eleve negatív jelentéstartalmat hordoznak. A szavaknak lehet erejük, vagyis egy identitást jelző kategóriát nem használhatunk szitokszóként. Prószéky Gábor szerint napjainkban ezt az irányt sokan túlzásba viszik, így jutunk el addig a kérdésig: „Miért nem a sötét kezd a sakkban?” Pál Gábor is egyetértett azzal, hogy a szavak megváltoztatásával nem oldunk meg semmit.

„Manapság sokszor halljuk a gyűlöletbeszéd kifejezést. Nem szab ez gátat a szólásszabadságnak?” – kérdezte Szikora József. „A politikai korrektség egyfajta kulturális normarendszer, mely a nyilvános megszólalást szabályozza, különös tekintettel a társadalmi csoportok bemutatására, a tudományos kánonra és a társadalmi igazságosság feltételeire. Amerikában a pozitív diszkrimináció mellett sok minden mást is bevontak ebbe a körbe. A politikai korrektség eszerint azt írja elő, hogy miként szabad, érdemes, kell és illik beszélnie annak, aki elfogad bizonyos elveket” – válaszolt Pál Gábor.

„Mit jelent itt a politikai jelző?” – kérdezett rá Prószéky Gábor. „Minden politika, a politikai korrektség azt jelzi, hogy helyes-e a közösség szempontjából egy kifejezés használata” – mondta Pál Gábor. „Mit rejt magában a gyűlöletbeszéd?” – kérdezett tovább Szikora József. A politológus szerint előfordulhat, hogy valaki látszólag higgadtan ad elő valamit, ám az ennek ellenére alkalmas arra, hogy egy csoport ellen gyűlöletet keltsen. Egy tudós szerint gyűlöletbeszéd az, mely „egy csoport ellen irányul, leértékeli a másikat, és lehetővé teszi az erőszakos fellépést”. Prószéky Gábor kifejtette, hogy az evangéliumi gondolkodás eleve lehetetlenné teheti, hogy egy bizonyos attitűd felülemelkedése miatt olyan kifejezéseket használjunk, mint amiket a gyűlöletbeszéd kategóriájába szoktak sorolni.

„Kanadában már az is a gyűlöletbeszéd kategóriájába eshet, ha valaki a különböző genderidentitású embereket nem a megfelelő személyes névmással illeti. Meddig mehet el az állam a nyelv szabályozásában?” – tette fel a kérdést egy hallgató. Pál Gábor válaszában kitért arra, hogy az idealista vagy etikai felfogás elvár egyfajta minőséget a politikától. Erre találunk példát Szent Ágoston Isten városa című művében. A realista álláspont szerint nincsenek eszmények, az a valóság, amit magunk körül tapasztalunk. Ezt vallotta Niccolò Machiavelli. A politológus megemlítette Mustó Péter jezsuita atyát is, aki szerint nem lehet keresztény módon politikát művelni, mert a hatalom szükségképpen egyfajta erőszakosságot is magában hordoz. A politikai korrektség szerint viszont szükség van eszményekre. Az igaz, hogy ennek lehetnek vadhajtásai; az is kérdés, hogy ez az idézett irány mennyire nyer teret később más országokban is.

Szikora József ezt azzal egészítette ki, hogy

a politikailag korrekt gondolkodás elveit megtaláljuk az evangéliumban, ám furcsa módon erre az üzenetre a politikailag korrekt eszmék követői egyáltalán nem kíváncsiak.

A beszélgetés végén a rádió munkatársai egy rövid, nyelvvel kapcsolatos mondatot kértek a szakértő vendégektől. Prószéky Gábor Kerekes László pécsi nyelvész professzor aforizmáját említette: „A nyelv olyan ékességünk, amit nem szívesen öltünk magunkra.” Pál Gábor Ludwig Wittgensteint idézte: „Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell.”

Fotó: (képernyőfotó, bb)

Baranyai Béla/Magyar Kurír