Pünkösdkor tetten érhetjük a Szentlelket – Görögkatolikus papszentelést ünnepeltek Zemplénagárdon

Két évszázaddal ezelőtt a hajdani római katolikus templom megmaradt köveiből készített alapra építették a mai görögkatolikus templomot a zempléni településen, és a Szentlélek eljövetelének tiszteletére szentelték fel. Május 28-án, vasárnap Martinek Zsolt esperes vezetésével a templom búcsúünnepére gyűltek össze a hívek, pünkösdhétfőn pedig papszentelésre.

Marczi András diakónus a szomszéd faluban, Révleányváron nőtt fel. Az imádság, a szertartások azonban Zemplénagárdhoz is erősen kötik, hiszen itt is laktak nagyszülei, s ebben a templomban járult először szentáldozáshoz. Itt kapta „papi hivatásához az első impulzusokat” – fogalmazott Orosz Atanáz a papszentelés ünnepén mondott homíliában.

Minden görögkatolikus pap szentelése során a szentelési imákban háromszor is kifejezetten emlegeti a püspök a Szentlélek kegyelmét, sőt a jelenlévők is felszólítást kapnak: imádkozzanak, hogy szálljon le reá a legszentebb Lélek kegyelme. Pünkösdkor ez szinte magától értetődő, hiszen a mindenható Atya úgy döntött, hogy a Fiú kérésére leküldi a Szentlélek Istent. A harmadik isteni személy leszállt az apostolokra, megváltoztatta szívüket, lelküket, bátorságot adott nekik, és új lelket lehelt beléjük.

Szálljon le a Szentlélek kegyelme – ezt kívánták szentmiséken, liturgiákon szerte a földkerekségen pünkösdkor mindenfelé. De tudjuk, hogy éppen az egyházi rend esetében ez a leszállás a legfontosabb mozzanat”

– mondta a püspök.

„Amikor papot szentelek, a Szentlélek az, aki Jézus Krisztus hasonmását formálja, a főpapnak, a tanítónak, a bennünket vezető pásztornak a képmására. Ez már nem emberi munka; egyetlen papnevelő intézmény sem volna képes rá – fogalmazott a főpásztor. – Mindent megad a Szentlélek: jövendöléseket sugalmaz, papokat tökéletesít, és írástudatlanokat bölcsességre tanít, az Egyház egész intézményét összetartja – énekeltük a pünkösd előesti vecsernyén. Ennek a tanúságtételnek a jegyében bízunk abban, hogy a Szentlélek megformálja és így szenteli föl azt, akit pappá akar tenni.”

Nüsszai Szent Gergely egy vízkereszti beszédben tette szóvá, hogy a nagy csodákra várók olykor észre sem veszik, hogy a Szentlélek és az Isten igéje mi mindent művel az oltárral, a kenyérrel, a borral, a vízzel – folytatta a püspök –:

Isten igéjének ereje teszi a papot szentté, tiszteletre méltóvá, egyszerű emberből Isten emberévé.

Tegnap még egy volt a tömegből, mára pedig rögtön a nép vezetőjének mutatkozik, elöljárónak, a jámborság tanítójának, a misztériumokba beavatónak. Nem termetének vagy alakjának változása teszi ezt, hanem külsőre marad olyan, amilyen volt, csak valamilyen láthatatlan erő és kegyelem alakítja jobbá a láthatatlan lelket.”

„A papszentelés egyik hosszú imájában kérem Istentől, hogy András, a diakónus feddhetetlen életvitellel és rendíthetetlen hittel fogadja be a Szentléleknek e nagy kegyelmét. Igen, mert a papsághoz kristálytiszta élet kell. Boldogok, kiknek útjuk feddhetetlen – kezdődik az a hosszú zsoltár, amiből a jelöltünk, András testvérünk épp a jelmondatát választotta: »Tied vagyok én, üdvözíts engem!« (Zsolt 118)

Azok tudják igazán befogadni a Szentlelket, akikben van némi nyitottság és tisztaság hozzá. »Add véredet és vedd a Lelket« – mondogatták annak idején a sivatagban a szentéletű atyák.

Emberi részről is áldozatokat kell hozni azért, hogy ezt az ingyenes kegyelmet befogadhassa, jól gyümölcsöztesse valaki.

Imádkozzunk András testvérünkért, hogy valóban kifogástalan emberré legyen, ahogyan a szentelési szertartás végén imádkozom, a Szentlélek ajándéka tegye méltóvá arra, hogy feddhetetlenül szolgáljon az oltár előtt, hirdesse az igét és áldozatot mutathasson be, megújítva Isten népét az újjászületés fürdőjében” – fogalmazott Orosz Atanáz.

Szent Pál apostol felteszi a kérdést: „nem tudjátok, hogy Isten temploma vagytok és az Isten Lelke lakik bennetek?” (1Kor 3,16) Ezt a pünkösdi Lelket kérjük arra, hogy András lelkét-szívét töltse be, nem csak egy ünnepi napra, hanem egész életére – tette hozzá a főpásztor.

„Görögkatolikus naptárunkban minden napot a pünkösdhöz viszonyítva jegyzünk, egészen a nagyböjtig. András testvéremnek azt kívánom, hogy ezután már élete minden napja pünkösd utáni, pünkösdhöz viszonyított, szentlelkes nap legyen, és a dicsőségben fokról fokra Jézus Krisztushoz hasonlóvá változzon át az Úr Lelke által” – zárta ünnepi beszédét Szent Pál második korintusi levelét idézve Orosz Atanáz püspök.

A szentelési szertartáson több közösség is együtt ünnepelt; családtagok, szemináriumi elöljárók és növendékek, főiskolások, papok a környező településekről is, hívek a révleányvári és őrhegyi filiából, a zemplénagárdi, dámóci, pácini és az ózdi parókiáról. Az utóbbi közösség örömmel fogadta, hogy Marczi András atya mostantól segédlelkészként folytatja munkáját közöttük.

Forrás és fotó: Miskolci Egyházmegye

Magyar Kurír