Puskás Balázs oktatási szakember: Ha vissza akarod kapni a gyerekedet, hozd vissza az offline térbe!

A tanácskozáson előadást tartott Puskás Balázs, a Váci Egyházmegye Szent Mihály Intézményfenntartó vezetője Digitális Diák Detox – analóg válasz a digitális világ kihívásaira címmel. Az előadást az alábbiakban közreadjuk.

A fenntartói tapasztalat háttere

A Szent Mihály Intézményfenntartó a Váci Egyházmegye önálló jogi személyeként négy vármegyében működik. Harminchárom oktatási intézmény (óvoda, általános iskola és középiskola), ötvenhat telephely, mintegy ezerötven pedagógus és tizenegyezer diák tartozik hozzá.

Katolikus nevelési horizont

A Gravissimum educationis, a II. vatikáni zsinat nevelésről szóló nyilatkozata idén hatvanéves távlatból is arra emlékeztet bennünket, hogy a nevelés célja nem csupán ismeretátadás, nem is pusztán kompetenciafejlesztés, hanem a teljes ember kibontakoztatása. A Katolikus Egyház azért tart fenn oktatási intézményeket, hogy azok a „keresztény szabadság és szeretet” központjaivá váljanak.

Ferenc pápa a Global Education Pact-ban hét pontban foglalta össze a katolikus nevelés, oktatás lényegét:

– A személy méltóságának középpontba állítása
– A nők és lányok szerepének megerősítése
– A család alapvető szerepének támogatása
– A befogadás és a találkozás kultúrájának fejlesztése
– A gazdasági, politikai és kulturális modellek megújítása
– A fiatalok bevonása és részvétele
– A közös otthonunk (a teremtett világ) védelme

XIV. Leo pápa a katolikus oktatás jubileumán három további pontot bocsátott rendelkezésünkre:

–  A belső élet és a spirituális elmélyülés előtérbe helyezése
– Békére nevelés
– A digitális világ humanizálása

A digitális világ kihívásaira a katolikus válasz személy-központú: a gyermek szabadságát védi, nem a képernyő szabadságát.

A gyermek figyelmét védi, nem az algoritmus üzleti érdekeit. A gyermek kapcsolódási képességét védi, nem a folyamatos ingeráramlás jogát.

Miért kellett lépnünk?

A programunk kiindulópontja egyszerre volt külső és belső. Láttuk a nemzetközi tragikus eseteket, olvastuk a kutatásokat, köztük Jonathan Haidt, Martin Stransky és más szakemberek figyelmeztetéseit, és közben naponta találkoztunk a saját iskoláink tapasztalataival. A pedagógusok arról számoltak be, hogy a gyerekek nehezebben figyelnek, gyorsabban fáradnak, kevésbé tűrik a monotóniát, gyakrabban reagálnak indulattal, és a szünetekben is sokszor inkább képernyőn keresztül vannak jelen, mint egymás számára.

A személyes képernyő túlzott használata a fiatalok számára valós veszélyt jelent.

Nem azért, mert minden digitális eszköz rossz volna, hanem azért, mert a gyermek idegrendszere, figyelmi kapacitása, érzelmi önszabályozása és szociális érése még alakulóban van. A gyermeknek szüksége van arra, hogy unatkozzon, várakozzon, beszélgessen, vitatkozzon, fusson, rajzoljon, sportoljon, imádkozzon, hallgasson, kérdezzen. Ezek nem nosztalgikus tevékenységek, hanem az emberré válás alapgyakorlatai.

A digitális detox tehát nem technikaellenes kampány volt. Sokkal inkább egyfajta böjt. A böjt célja a szabadság visszaszerzése, egyfajta elszakadás a fizikai világtól való függőségtől. A mi esetünkben ez azt jelenti:

segítsük a gyermeket abban, hogy ne a képernyő ritmusa határozza meg a napját, hanem újra a személyes találkozás, a tanulás, az alkotás, a pihenés és az imádság rendje.

A projekt elindulása

A folyamat 2024. augusztusában, a Váci Egyházmegyei EKIF intézményeinek igazgatóival és neves szakemberekkel tartott szakmai napján kapott erősebb lendületet.

2024. szeptemberében megjelent az okostelefonok iskolai korlátozásáról szóló kormányrendelet, amely intézményi szinten új helyzetet teremtett.

Októberben Offline diákünnepet és konferenciát szerveztünk 300 tanulónknak, melyen megszületett a digitális böjt ötlete.

2025-ben, hamvazószerda napján pedig elindult a Helló Teló – Digitális Diák Detox program.

Ebben a munkában a Váci EKIF (a mai Szent Mihály Intézményfenntartó), a Szent István Intézet, valamint Hal Melinda klinikai szakpszichológus és csapata működtek közre A projekt célja az volt, hogy megmérjük, vajon egy hónap személyes képernyő használat megvonás (illetve annak jelentős korlátozása) vajon hoz-e azokon a területeken mérhető javulást, amelyekről tudjuk, hogy azokat a túlzott képernyőhasználat kifejezetten rombolja (figyelem-koncentráció, indulatkezelés, érzelmi intelligencia, stressz, szorongás, empátia készség egyebek között).

Kik vettek részt a kutatásban?

A kutatásban négy iskola vett részt: a ceglédi Szent Kereszt Katolikus Általános Iskola és Óvoda, a dunakeszi Krisztus Király Római Katolikus Általános Iskola, a fóti Szent Ágoston Keresztény Általános Iskola és Gimnázium, valamint a szolnoki Tiszaparti Római Katolikus Általános Iskola és Gimnázium. Hat osztály és hat kontrollosztály kapcsolódott be, közvetlenül mintegy százhúsz diák, tágabb értelemben pedig (kontrollcsoportok, tanárok, szülők, szakemberek) körülbelül ötszáz résztvevő. A célcsoport a 12-14 éves korosztály volt.

A szabályok és a megvalósítás rendje

A digitális böjt nem annyit jelentett, hogy egyszerűen elvettük a telefont. A program több területet érintett: az okoseszközök használatát, a médiafogyasztás korlátozását, a zene- és podcast fogyasztást, a videójátékokat, a tanulási feladatok digitális vonatkozásait, a naplózást és beszámolást, az alvási szokásokat, valamint egyes közösségi és családi szabályokat.

A program bemeneti méréssel indult, ezt követte a harminchárom napos digitális böjt. Voltak szülői értekezletek, heti jelentések, motivációs videók, majd a végén kimeneti mérés. A bemeneti mérést egy nagy közös jamboree előzte meg húshagyó kedden, a kimeneti mérést követően pedig budapesti kirándulásra vittük a gyerekeket, így is hangsúlyozva az online helyett az offline élmény fontosságát. A méréseket ugyanazon a napon és órában végeztük mind a böjtölő osztályokban, mind a kontroll osztályokban.

Mérőeszközök és szakmai komolyság

A mérés kognitív és érzelmi-szociális területeket egyaránt vizsgált. A kognitív oldalon szerepelt többek között a Toulouse-Piéron Figyelem Teszt, valamint a vizuális percepciót és motoros koordinációt vizsgáló próbák. Az érzelmi állapot, a feszültség, a szociális kapcsolatok és a problémás internethasználat feltérképezésére standardizált kérdőívek szolgáltak, például a DASS-21, a DERS, a PIU-Q, a PSWQ, az RPQ, az ICU, a PSS és a negatív megítéléstől való félelmet vizsgáló FÉLNE-8.

Eredmények: képernyőidő, figyelem, érzelmi állapot

Az eredmények az elvárásaink szerint alakultak: volt bennünk némi feszültség az eredményvárás időszakában, hiszen ilyen mérés még korábban sem Magyarországon, sem külföldön nem volt, ezért bármennyire is logikusnak tűnt, hogy a böjt hatására komoly eredmények lesznek a mért területeken, biztosak nem lehettünk ebben.

A kísérlet elején a diákok átlagos képernyőideje 210-240 perc, vagyis napi három és fél-négy óra volt. A program alatt ez az átlag 95 percre csökkent. Ez 60-65 százalékos csökkenést jelent, vagyis naponta átlagosan két-két és fél órával kevesebb digitális tartalommal találkoztak.

A kognitív mérésekben látványos eredmények születtek. A figyelemkoncentrációs teszteken 22 százalékos javulást mértünk.

A vizuális megkülönböztetési és reakcióidő-feladatokban a diákok átlagosan fél másodperccel gyorsabban reagáltak a teszt végére. A motoros koordinációt mérő gyakorlatokban, például kéz-szem koordinációs feladatokban 18 százalékos javulás mutatkozott.

Az érzelmi állapotban szintén pozitív elmozdulás történt. A szorongásszint a standardizált kérdőívek alapján átlagosan 17 százalékkal csökkent. A pozitív hangulati mutatók, például a derűlátás és a nyugalom, 20-25 százalékkal erősödtek. Ezek az adatok különösen fontosak, mert azt mutatják, hogy

a gyermekek mentális jólétét bizonyíthatóan javítani lehet a személyes képernyő használatának jelentős csökkentésével.

Eredmények: társas kapcsolatok és tanulmányi munka

A társas kapcsolatok terén talán még beszédesebbek a visszajelzések. A szülők 82 százaléka jelezte, hogy gyermeke többet beszélgetett a családtagokkal a program ideje alatt. A diákok 67 százaléka mondta azt, hogy több időt töltött a barátaival élőben, mint korábban. A tanárok visszajelzése szerint a szünetekben a tanulók játszottak, beszélgettek, sportoltak, órán pedig a figyelmük koncentráltabb volt: a tanulmányi teljesítmény kapcsán a pedagógusok 63 százaléka észlelte, hogy a böjtöt vállaló osztályokban a gyerekek figyelmesebbek voltak az órán. Több tantárgyban, főként matematikában és idegen nyelvben gyorsabb ütemben tudtak haladni.

Ez nem azt jelenti, hogy a digitális böjt önmagában megold minden tanulási problémát, de azt igen, hogy a figyelem javítását szolgálja, ami a tanulási eredményekben jelentős szerepet játszik.

Mit üzen mindez az iskoláknak és a szülőknek?

A program legfontosabb üzenete az, hogy a digitális eszközökről le lehet mondani. Nem végleg, nem teljesen, nem ideológiai alapon, hanem pedagógiai céllal, közösségi keretben és a gyermek javára. Néhány hét alatt is látványos javulás történhet, ha az iskola és a család együtt mozog.

A szerzetesi és egyházmegyés iskolák számára ez különösen erős üzenet. A katolikus nevelési és közösségi hagyomány ismeri a böjtöt, a rendet, a napirendet, a csendet, az önfegyelmet és a közösségi élet szabályait, s ezek ma sem elavult fogalmak, sőt: a digitális korban új jelentőséget kapnak.

A böjt ma nemcsak ételről való lemondás lehet, hanem az ingeráramlás megfékezése. A csend ma nemcsak áhítat, hanem figyelemvédelem.

A rend ma nemcsak fegyelmi struktúra, hanem a gyermek idegrendszerének védelme. Az offline tér ma nem technológiai hiány, hanem nevelési lehetőség.

Az intézményvezetés feladata ebben háromszoros. Először: világos szabályokat kell alkotnunk. Másodszor: a szabályok mögé nevelési értelmezést kell adnunk. Harmadszor: a családokat partnerként kell bevonnunk. Ha bármelyik hiányzik, a folyamat könnyen ellenállásba vagy formális szabálykövetésbe csúszik. De ha mindhárom jelen van, akkor

a digitális korlátozás nem büntetésként, hanem a nevelési folyamat optimalizálásaként jelenik meg.

A Digitális böjt utáni lépéseink

A Digitális böjtöt követő időszakban szakmai támogató partnerként vettünk részt a Szent István Intézet és a Kapcsolj ki! Mozgalom által szervezett Analóg November programban. Ennek lényege az volt, hogy a részt vevő iskolák diákjai, pedagógusai és a családjaik, barátaik egy applikáció segítségével telefonhasználat nélküli perceket, órákat gyűjthettek. A regisztrációs folyamatban meg lehetett jelölni azt az iskolát, amelynek gyűjtötték a zárolt képernyőidőt. A programban országszerte és Erdélyben több száz Iskola vet részt. Az Analóg November azt a célt szolgálta, hogy családi és közösségi szinten is támogassuk az offline aktivitást: ez nem pusztán azt jelenti, hogy kevesebb legyen a képernyőidő, hanem az, hogy a gyerekek visszakerüljenek az offline világba a családi, barátokkal és iskolásokkal töltött minőségi idő jelentős növelésével, ami tartós és érzelemgazdag élményeket nyújt nekik a képernyő adta dopamin túltengés helyett.

TÉR 2025-2026: az iskola és a családok szövetségének támogatása

A Teljesítményértékelési Rendszer (TÉR) bevezetését felhasználtuk arra, hogy az intézményvezetőket megtámogassuk a szülőkkel és diákokkal való szövetségkötésre az tanulók offline térbe történő visszahódítása érdekében.

A 2025-2026-os TÉR vezetői céljai között előírtuk szülői edukációs alkalmak szervezését, valamint az intézményen belüli pedagógusi egység megteremtését. Javasoltuk a házirendbe vagy szülői szándéknyilatkozatokba foglalni olyan otthoni szabályok bevezetését, ami a gyermeket az offline világba vezeti vissza. Felhívtuk a figyelmet arra, hogy

a tantestület csak akkor tud egységes lenni, ha érti a célt, látja a vezetői következetességet, és kap módszertani segítséget a mindennapi helyzetek kezeléséhez.

Záró gondolat

A vizsgálat kimutatta, hogy a személyes képernyőidó csökkentése a gyermekeknél minden károsodott területen jelentős, hibahatáron kívüli fejlődést hozott a mérések szerint. A program konklúziója: ha vissza akarod kapni a gyerekedet, hozd vissza az offline térbe.

Fotó: Piarista Tartományfőnökség

Magyar Kurír