Püspöki szentmisével és gregoriánnal köszöntötték a 95 éves Béres György atyát Budapesten

Hazai – 2023. január 22., vasárnap | 19:01

A Gregorián Társaság alapítóját, a 95 éves Béres Györgyöt köszöntötték tisztelői és tanítványai január 21-én délelőtt Budapesten, a belvárosi ferences templomban. A liturgikus zenei szolgálatot a szintén általa életre hívott Schola Gregoriana Budapestinensis látta el. A szentmisét Beer Miklós emeritus váci megyéspüspök mutatta be Béres György és a jelen lévő paptestvérek koncelebrálásával.

Béres György katolikus pap, zenetudós és karnagy 1990-ben alapította meg a Gregorián Társaságot a gregorián zene tanulmányozása, tanítása, művelése és közkinccsé tétele céljából. Ennek elnöke ma már egykori tanítványa, Sztankó Attila, aki Sapszon Ferenctől vette át a stafétát nemrég

Béres atya egész életét a gregoriánnak szentelte, munkássága nyomán pedig Bécsben, Pozsonyban és Budapesten is több szkóla működik ma már. Itthon a pesti belvárosban, a Ferenciek terén található Alkantrai Szent Péter-templom lett az egyik bázis, ahol a ferences testvérek adnak otthont hétről hétre a gregorián miséknek, a rendház pedig a Schola Gregoriana Budapestinensis próbáinak helyszíne, mely ezen az ünnepi alkalmon Sapszon Ferenc, Polgár Edit, Ruthner Judith, Surmann Mária és Sztankó Attila vezetésével szólalt meg.

„Jubilate Deo omnis terra” – zengett fel a szentmise kezdetén az ősi hálaadó szöveg és dallam, majd a ferences közösség nevében Kárpáti Kázmér OFM üdvözölte a megjelenteket és köszöntötte Beer Miklós püspököt, valamint az ünnepeltet, megköszönve szolgálatát, amellyel a szkólát felépítette és éveken át áldozatos munkával, elhivatottan vezette: közel 90 esztendős koráig heti szinten ingázott Bécs, Budapest és Pozsony között, csak hogy a liturgia a lehető legméltóbb lehessen a belváros szívében – és mindenhol, ahol befogadják a gregoriánt.

Ezután Sztankó Attila, a Gregorián Társaság elnöke szólt Béres György atyához. „Quid retribuam Domino, pro omnibus que retribuit mihi. Calicem salutaris accipiam” – idézte a Hartker-kódexben (Antiphonarium officii, azaz gregorián énekek gyűjteménye, amit feltehetően egy Hartker nevű Sankt Gallen-i szerzetes írt a 10-11. század fordulóján – a szerk.) található, Szent István első vértanú ünnepére előírt vesperás-antifónájának sorait, majd emlékeztetett: már a középkor teológusai is rámutatnak arra, hogy „az első módus, és általa az összes harmónia Krisztusban, a világmindenség középpontjában összpontosul, akit az üdvösség kelyhében veszünk magunkhoz”.

„Gondolták volna a Krisztus előtt a püthagóreusok, Platón és az ókor zenetudósai, hogy Krisztus után, a 8. századot követő időkben, arab-zsidó közvetítéssel és némi zeneteoretikai módosítás nyomán olyan hangsorok alakulnak ki, és azok olyan értelmezése, amelyek Szent Pál szavaival élve »a világegyetem sóvárgásának« lesznek a szószólói? Gondolták volna a latin grammatikusok, hogy az egyszerű retorikai jelek átalakulnak olyan jelekké, illetve jelzésrendszerré, amelyek teológiai-retorikai közvetítői lesznek az Írásnak az ahhoz rendelt módus alapján, és ma szemeionoknak nevezzük azokat?” – elmélkedett Sztankó Attila, majd hozzátette: alig néhány évtizede ezeknek a jeleknek a kutatása külön tudományággá nőtte ki magát (többek között Béres György munkássága nyomán – a szerk.), s mára a gregorián ének értelmezésétől elválaszthatatlan jelenséggé fejlődött.