Püspöki szentmisével ünnepelték a Szent Antal-templom búcsúját a kárpátaljai Antalócon

Az Ungvári járásban fekvő Antalóc római katolikus templomának búcsúünnepét gyalogos zarándoklatok előzték meg, amelyek több útvonalon és különböző időtartamokkal zajlottak.

Az egyik csoport két nappal az esemény előtt kelt útra Szolyváról a hegyeken keresztül. A Szűz Mária mennybevitele titulusú szolyvai templomtól 42 zarándok indult el, és útközben még hárman csatlakoztak hozzájuk, így összesen 45-en érkeztek meg Antalócra.

A csoport tagjai között voltak hívők Ungvárról, Munkácsról, Szerednyéről, Vezérszállásról és természetesen Szolyváról. A zarándokokat Jevhen Zsukovszkij SDS, Jevhen Fizer és Henrik Jaworski atyák kísérték.

Egy másik csoport június 14-én hajnalban indult Szerednyéről. A 126 zarándok Sztorozsnyicából, Ungvárról, Klacsanóból, Mélyútról, Munkácsról érkezett, valamint egyvalaki Kovelből, aki orvosként szolgált az út során. 

A legfiatalabb résztvevő nyolc hónapos volt, ő Szerednyéről érkezett, a legidősebb pedig 73 éves Alsószlatináról. A szerednyei csoportot ferences testvérek kísérték.

Az ünnepi szentmisén Lucsok Miklós püspök prédikációjában arra hívta fel a figyelmet, hogy a Szentlélek miként vezet minket a szolgálatra és a közösségek építésére.

Az Úr hívott meg bennünket ide, Antalócra, hogy Páduai Szent Antal segítségét kérve érzékenyek és engedelmesek maradjunk, meghalljuk és elfogadjuk az Úr hívását, és az ő erejével szolgáljunk egymásnak közösségeinkben és általuk mindazoknak, akikhez az Úr küld minket”

– fogalmazott szentbeszédében a főpásztor.

A zarándoklat személyes jelentőségéről és lelki tapasztalatairól Viktorija Login, a szerednyei csoport egyik tagja így számolt be: „A gyalogos zarándoklat Páduai Szent Antalhoz Antalócra egy olyan egyesítő élmény, amely örökre emlékezetes marad. Egyrészt fizikai kihívás, amely kitartást és elszántságot kíván.

Az út fáradalmai, az izomláz – mind részei annak a megtisztító folyamatnak, amely elvezet a belső csendre és összeszedettségre.

Másrészt a zarándoklat jóval több mint testmozgás – a belső párbeszéd ideje. Távol a mindennapok zajától lehetőség nyílik az elmélyült gondolkodásra, imára, hálaadásra. A természet, az út csendje és a társakkal való beszélgetések segítenek az önismeretben és lelki megújulásban. A célhoz érkezés, a szent hely – a templom, ahol különleges béke és áhítat uralkodik – az egész út csúcspontját jelenti. (...) megerősíti a hitünket, új nézőpontot ad, és lelkierővel tölt fel. Újjászületve, békével és reménnyel tértem haza.”

Az ünnep nem csupán vallási esemény volt, hanem olyan közösségi tapasztalat is, amely megerősítette a hívek közötti kapcsolatot és elmélyítette hitüket – emlékeztetve arra, hogy az út Istenhez néha hosszú, de mindig megtisztító gyaloglás.

Forrás: Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye

Fotó: a zarándoklat résztvevői

Magyar Kurír