Püspökké szentelésének ezüstjubileumát ünnepelte Majnek Antal Munkácson

Január 6-án, az évforduló napján az ungvári hívekkel ünnepelt együtt a püspök, 10-én a rahóiakkal és a kőrösmezőiekkel, 17-én Munkácson a magyar nyelvű, 24-én pedig az ukrán nyelvű hívekkel. Február 1-jén, a megszentelt élet ünnepének vigíliáján az egyházmegye papjaival és szerzeteseivel együtt adott hálát ezért az eseményért Schönbornban (a kárpátaljai falu teljes neve: Alsóschönborn (ukránul Шенборн [Senborn], németül Unterschönborn – A szerk.); ekkor olvasták fel Ferenc pápának a jubileum alkalmából írt köszöntőlevelét is.

*

A január 17-i munkácsi szentmise ünnepélyes bevonulással és Bruckner Ecce sacerdos magnus kezdetű, főpap fogadására írt kórusművével kezdődött.

Hálából, az Úristen irgalmas jóságának köszönetet mondva szeretném most bemutatni ezt a szent áldozatot”

– mondta Majnek Antal. Bevezetőjében hangsúlyozta: mindazoknak az élő és már elhunyt híveknek is köszönetet mond, akikkel együtt sikerült elérni az elmúlt huszonöt év eredményeit, melyeket ennek a közös munkának, és nem saját érdemének tulajdonít. Ugyancsak megemlítette a főpásztor első püspöki szentmiséjét is, melyet 1996. január 14-én mutatott be a székesegyházban.

Prédikációjába, az evangéliumról szóló elmélkedésbe beleszőtte a hála szavait is Majnek Antal: „Amikor az ember visszanéz erre a huszonöt évre, az első szó a hálaadás. Hálaadás az Úristennek, legfőképpen azért, hogy megtartott hűségben.

Szent Ferenccel mondhatom: ez teljesen Neki köszönhető. Részemről csak az »igen«, az »ámen« szükséges Isten akaratára, tervére, a többit aztán ő már elvégzi.”

A szentmise végén Pogány István plébános köszöntötte a püspöki jubileumát ünneplő főpásztort, s egy összefoglalót olvasott fel, melyben megemlítette az elmúlt huszonöt év legfontosabb történéseit és eredményeit.

A munkácsi hívek nevében Popovicsné Palojtay Márta folytatta a köszöntők sorát: „Mi most a lelkipásztornak szeretnénk köszönetet mondani azért a huszonöt évért, amit Antal püspök atya eddig papként velünk töltött ebben a templomban. Huszonöt éve nagyon sokunk számára gyóntatóatya, prédikátor, a betegek hűséges látogatója. Nagyon sokan éltük meg azt, amit az emmauszi tanítványok is, amikor Jézussal mentek: »Ugye lángolt a szívünk?«

A prédikációk, gyóntatások, személyes beszélgetések alkalmával ezt a lángot, a Szentlélek tüzét engedte át magán Antal atya.

Elsősorban ezt szeretnénk megköszönni, hogy ott állt Isten között és közöttünk, és Őfeléje irányította a gondolatainkat és a szívünket. Azt kérjük Antal püspök atya számára, hogy továbbra is ilyen nyitott legyen a Szentlélekre, egyre inkább Őfeléje mutasson, az Ő kegyelmét közvetítse felénk, és minket Őhozzá vigyen.

Köszönjük, hogy ilyen hűséggel és lángoló szívvel éli meg a papságát, püspökségét, és teljesen odaadta magát Istennek – és Rajta keresztül nekünk is.”

Végül a gyerekek sorakoztak fel; a Jó atyánkért esdeklünk kezdetű énekkel köszöntötték a főpásztort kicsik és nagyobbak, majd a jelenlevők nevében ők nyújtották át a virágcsokrot és az egyházközség ajándékát.

A kórus, amely énekével tette még szebbé a jubileum megünneplését, az ároni áldás egy ritkán hallott változatát kezdte énekelni kánonban, s a székesegyház falai percekig visszhangozták a hívek énekét: „Áldjon meg téged, áldjon az Úr!”

Az ünnepelt főpásztor meghatódva mondott köszönetet, és rögtön hozzátette: ahogy már a szentmise elején is hangsúlyozta, az eredmények elsősorban nem neki, hanem az Úristennek és annak a sok jó embernek köszönhetők, akik az évek során segítették a szolgálatát, s akik közül sokan már nincsenek közöttünk. „Ezért kérem rátok és mindazokra, akik itt segítettek, dolgoztak az egész egyházmegyében, valamint azokra, akik külföldről segítettek minket, az Isten bőséges áldását.”

*

Egy héttel később, január 24-én az ukrán nyelvű szentmisén a jubilánssal együtt adott hálát Mieczysław Mokrzycki lembergi (Lviv) érsek, Leon Dubrawski, a kamenyec-podolszkiji egyházmegye püspöke, Marian Buczek nyugalmazott harkov-zaporozsjei megyéspüspök; Andrzej Legowicz érseki titkár és Zsarkovszki Péter, a kijevi Caritas Spes igazgatója, aki a szentbeszédet mondta, valamint koncelebráltak Jevhen Fizer és Serhij Gerzanics munkácsi káplánok is.

Zsarkovszki Péter atya a prédikációban a kárpátaljai egyház újjászületéséről beszélt, amely folyamatban ő maga is részt vett. Ekkor érkezett Antal atya mint fiatal ferences erre a vidékre, és néhány évvel később itt hallotta meg újra Isten szavát, aki újabb misszióra hívta: legyen a kárpátaljai egyház vezetője, a munkácsi egyházmegye első megyéspüspöke. Alázatosan igent mondott erre a meghívásra, ezt Péter atya Ábrahám igenjéhez hasonlította, amikor Isten így szólt hozzá: „Menj ki földedről…”

1989-ben negyvenhárom templom volt Kárpátalján, nyolc idős atya látta el a szolgálatot, amennyire fogyatkozó erejükből telt. Ekkor érkezett, akkor még a Szovjetunióba, az első öt missziós pap – köztük Majnek Antal ferences is –, akik megkezdték szolgálatukat. Most az egyházmegyében kilencvenöt templom van, és közel negyven pap, akiknek több mint a fele már a helyiek közül került ki.

A szentmise végén a jelenlevők – a püspökök, papok és a hívek képviselői – köszöntötték a jubilánst, majd közösen elénekelték a Te Deumot.

*

A január 17-ei szentmisén elhangzott köszöntés teljes szövegét és Ferenc pápa köszöntőlevelét ITT olvashatják.

A munkácsi jubileumi szentmisék visszanézhetők az egyházmegye YouTube-csatornáján.

A Majnek Antal püspökről a szentelése után, 1996 elején készült portréfilm ITT nézhető meg.

Forrás és fotó: Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír