Rubovszky Rita Székesfehérváron: A katolikus iskola nem szolgáltatás, nem intézmény, hanem küldetés

Az eseményen Rubovszky Rita, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Oktatási Bizottságának főtanácsadója Új reménytérképek tervezése a magyar katolikus oktatásban címmel tartott előadást.

A Szent István-székesegyházban az egyházmegye iskolabiztosaival együtt bemutatott ünnepi szentmisében Spányi Antal püspök Szent Gellért életét állította példaképül a pedagógusok elé.

Legyen akaratunk az életünket Istennel összhangba hozni, és így teljesíteni azt a küldetést, amit az Úrtól kaptunk, hogy azt továbbadva másokat neveljünk, megtanítsunk az istenes életre.

Mert Isten szeretete egyedül az, amelyből a békesség, a szeretet, a becsület és tisztesség fakad” – fogalmazott Spányi Antal.

Az ünnepség a szentmisét követően a Szent István Művelődési és Hitoktatási Házban folytatódott, ahol Kovács Béla, a székesfehérvári Egyházmegyei Katolikus Iskolai Főhatóság (EKIF) elnöke köszönetet mondott a nagyszámú jelenlétért, és az egyházmegye által fenntartott 21 oktatási-nevelési intézmény több mint 500 pedagógusa nevében köszöntötte a főpásztort. 

A pázmándi Szent Gellért Általános Iskola felkészítő pedagógusai és diákjai kedves műsorával kezdődött az ünnepi konferencia.

A fenntartó meghívására Rubovszky Rita, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Oktatási Bizottságának főtanácsadója tartott érdekfeszítő előadást, részben XIV. Leó pápa keresztény nevelésről szóló, Gravissimum educationis kezdetű apostoli levele alapján. Tisztázta, mit jelent a remény a pedagógus hivatásában, amely nem az azonnali, adatokkal mérhető, látható eredményeket tükröző siker logikájával értelmezhető. Olyan elfogadásról, közös gondolkodásról beszélt, amelyben kibontakozhat a sikeres jövő a diákok számára.

Mindig lehet remélni, hogyha valamit továbbviszünk, akár generációkon át is, az az Isten tervébe valamikor belesimul” 

– fogalmazott Rubovszky Rita.

Az előadó a csodálatos kenyérszaporítás történetén keresztül mutatta be, hogy a ma tanítójának hogyan kell meglátnia a szükségleteket. Jézus látta, hogy azok az emberek, akik ott vannak körülötte, nem tanításra vágynak, hanem elsősorban élelemre, és hogy azt kell megadni nekik, amire éppen szükségük van. „Úgy gondolom, hogy a jó katolikus iskolavezetés origója is ez, és nagyon sokszor kihagyja az oktatásunk ezt az első lépést.”

Az előadásban szó esett azokról a gyerekekről, akik nehéz családi vagy anyagi körülmények nőnek fel, vagy „mint pásztor nélküli juhok, a saját életterük pusztaságában élnek”.

A felmérések szerint Magyarországon a 12 és 16 év közötti fiatalok 82 százaléka hajnali 4 és 7 között az interneten lóg. Úgy megy be az iskolába, hogy 3,5 órát aludt és 3,5 órát nézett netet, mielőtt leül a padba.

El sem tudjuk képzelni, hogy ezeken a chatvonalakon keresztül micsoda negatív erő, adott esetben bántások, vagy divatos szóval bullyingok érik őket. Ott vannak a pusztában.”

Azt is megtudhatták a jelenlévők, hogy az óvodáskorú gyermekek képernyőidejét vizsgálva a becsült érték 3 éves korban átlagban 6,3 óra hetente. És hogy 4 éves korban 87 százalék, 6 éves korban gyakorlatilag 100 százalékban használtak már digitális eszközt. Ez nagyon káros a mentális egészségre, ami a 2022 óta végzett mérésekben is megmutatkozik. Az 5 és 19 év közötti korosztály 22 százaléka szenved valamilyen mentális egészségügyi problémában. Depresszió a lányok 56,3 százalékánál fordul elő. Magyarországon a kamaszok körében lényegesen nőtt az önkárosítással kapcsolatos ellátások aránya. Nemzetközi összehasonlításokban a 16–18 éves korosztály 57,3 százaléka mondja magáról azt, hogy nagyon magányos.

Rubovszky Rita ugyanakkor a remény útját is vázolta A participációt nevezte a legfontosabb szónak a mostani generáció számára. Azt tanácsolta, emeljék be újra az oktatásba a szerzetesi iskolák gyakorlatait, amelyben az „elfogadlak, odamegyek, ahol Te vagy” gondolat mellett a másik kulcs, hogy együtt csinálunk valamit.

Együtt készítünk projektmunkát, együtt tanulunk, vagyis együtt megyünk végig ezen a zarándokúton. Ez egy szinodális út, amely nagyon mélyen iskolai út.

Felhívta a figyelmet, hogy a tanulók értékelésénél nem a hiányosságokra kell összpontosítani, hanem a lehetőséget kell megadni a fejlődésre, a meglévő erősségekre támaszkodni, és támogató visszajelzéseket kell adni. Az öt kenyér és a két hal a gyermek személyi méltóságát szimbolizálja – „amikor azt mondom, hogy te elég vagy. Ez a remény szolgálata. És amikor összegyűjtöm magam köré őket, és azt mondom, hogy figyeljetek, együtt csinálunk meg valamit, az pedig a közösség valósága. Tehát ez az a három pont, amelyről  Leó pápa dokumentuma is szól.”

A társaiddal együtt elfogadom, hogy te nem adat vagy, nem humán erőforrás, hanem egyedileg vagy gazdag. Elfogadom, hogy egyéni tanulási útjaid vannak, hogy esetleg differenciált feladatot kell hogy adjak neked ahhoz, hogy Te is megkaphasd az ötöst.

Legyünk büszkék arra, hogy nagyon-nagyon-nagyon sok szakkört, belső lehetőséget és alkalmat adunk a saját iskoláinkban ezeknek a gyerekeknek. Legyünk büszkék arra, hogy az iskola számunkra nem szolgáltatás, hanem a diák beágyazódásának a helye az Isten kapcsolatába, a társadalomba. … Ahol nem azt nézzük, hogy mit nem tud a másik, hanem azt nézzük, hogy mit tud” – hangsúlyozta az oktatási főtanácsadó.

Az előadás végén a családról mint az elsődleges nevelőről, a gyerekek kötelességéről és a tanár felelősségéről is szó esett, hogy ne szólamokat mondjon, hanem menjen oda a diákhoz, nézzen rá, és tervezzen egy reménytérképet, a szülőkkel és a gyerekekkel együtt, hogy elmozduljon minden az együttes részvételi oktatás felé.

Rubovszky Rita azzal zárta gondolatait, hogy

a katolikus iskola nem intézmény, hanem küldetés. Olyan együttes kultúraváltásra van szükség, amelyben a katolikus iskolák megélhetik küldetésüket a személy méltósága és a remény szolgálata, valamint a közösség építése terén.

Ahol a pedagógusi munka nem a hatalmon, hanem a krisztusi szeretet karizmáján alapul.

Az előadást követően adták át a pedagógusok elismeréseit, a díjazottak névsora és a bővebb beszámoló ITT olvasható.

Szöveg: Berta Kata

Fotó: Kovács Marcell

Videó: Székesfehérvári Egyházmegyei Stúdió

Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye

Magyar Kurír