Sáfárság és elszámoltathatóság – Konferencia a Kánonjogi Intézetben az egyházi vagyonkezelésről

A PPKE Szentkirályi utcai épületének Szent II. János Pál termében rendezett eseményen részt vett Kuminetz Géza, az egyetem rektora is. A rendezvény nem csupán tudományos seregszemle volt, hanem a kánoni diszciplína és a gyakorlati egyházkormányzás párbeszéde is.

A konferenciát Szabó Péter, a KJPI elnöke nyitotta meg. Köszöntőjében hangsúlyozta a jubileumi alkalom jelentőségét, és emlékeztetett arra, hogy

a kánonjog nem elvont szabálygyűjtemény, hanem az Egyház életét és küldetését szolgáló élő rend.

A bevezető előadást Ujházi Lóránd, az intézet professzora és a konferencia főszervezője tartotta: erőteljes teológiai és kánonjogi szempontokat fogalmazott meg a jelenlegi egyházfinanszírozási mechanizmusokról. Rámutatott, hogy

a II. Vatikáni Zsinat szellemében az egyházi vagyon sohasem öncél, hanem a tanítás, a megszentelés és a karitász eszköze.

Különös hangsúlyt fektetett a magyarországi helyzetre: felhívta a figyelmet arra a „lelkipásztori szempontra”, hogy az elmúlt években az 1 százalékos szja-felajánlások száma drasztikusan csökkent. Kifejtette azt is, hogy

az állami forrásoktól való túlzott függőség veszélyeztetheti az Egyház szabadságát.

Hangsúlyozta, hogy a valódi stabilitást a hívek élő hitére és tudatos, önkéntes áldozatvállalására (kán. 222) kell alapozni.

A konferencia első szekciójában a római és a budapesti kánonjogtudomány professzorai tartottak elődásokat.

Jesús Miñambres (Pápai Szent Kereszt Egyetem, Róma) Közös felelősség és átláthatóság címmel tartott előadást. A neves római professzor előadásában a vagyonkezelés teológiai-jogi alapjait elemezte. Kifejtette, hogy a „jó családapa gondossága” (CIC 1284. kán.) nem csupán technikai elvárás, hanem a sáfárság bibliai parancsának jogi lecsapódása. Hangsúlyozta a közös felelősség elvét:

mivel az egyházi javak a közösség javát szolgálják, a vagyonkezelőknek átlátható módon elszámoltathatónak kell lenniük a hívek közössége felé.

Miñambres szólt a vagyonkezelők büntetőjogi felelősségéről is. Különös hangsúlyt helyezett a hivatali visszaélésekre és a törvénytelen elidegenítésekre.

Ezt követően Szabó Péter (PPKE, KJPI, Budapest) a vagyonjog keleti kódexben fellelhető néhány fontos vonását vette sorra. Emellett rámutatott a patrisztikus hagyomány és fegyelem egyes lényegi hangsúlyainak időszerűségére, például Nagy Szent Bazil vagy Szent Ciprián nyomán a vagyon közösségi és pasztorális rendeltetésére. Az előadás a vagyonjog korszerűsítéséhez hasznos néhány alapkérdés megfogalmazásával zárult.

A kávészünetet követő második ülésszak a strukturális garanciákra és a nemzetközi jogi kontextusra fókuszált.

Michele Miraglia (Libera Università Maria Santissima Assunta, Róma) előadásában a vezetés és ellenőrzés szétválasztására fókuszált. Miraglia professzor a transzparencia legfontosabb biztosítékáról, a döntéshozatal és a felügyelet szétválasztásának elvéről beszélt. Rávilágított, hogy

a modern szentszéki reformok (pl. Praedicate evangelium) alapvető követelménye a „négy szem elve”: senki nem lehet saját maga ellenőre.

Kiemelte, hogy a püspököknek ellenőrök és gazdasági tanácsnokok bevonásával kell garantálniuk a szabályosságot. A súlyos gondatlanság ma már kánoni következményekkel, akár hivatalvesztéssel is járhat. Rámutatott annak a szemléletváltásnak a fontosságára, amely a tekintélyi döntéshozataltól ellépve a részvétel és a módszeres együttműködés révén kell hogy kialakuljon. Hangsúlyozta a világi Krisztus-hívők szerepének jelentőségét is, ami a zsinat elvek alapján evidencia a vagyonkezelés kapcsán.

Az utolsó előadást Paweł Kaleta tartotta (Katolicki Uniwersytet Lubelski Jana Pawła II, Lublin). A lengyel professzor a Szentszék és Lengyelország között 1993-ban elfogadott konkordátum pénzügyi oldalát vizsgálta. Az előadás rámutatott a modell garanciális elemeire, de kritikai szempontokat is megfogalmazott, ugyanis a konkordátum 22. cikkelye, amely kifejezetten az anyagi javakkal foglalkozik, az elmúlt időszakban gyakran volt vizsgálat tárgya. Az elemzés feltárta, hogy a lengyel konkordátum nem részletezi a pénzügyeket, helyette inkább alapelveket fogalmaz meg, ami azonban sebezhetővé teszi az intézményeket a mindenkori politikai széljárással szemben. Az előadó arra is figyelmeztetett, hogy

az egyházi finanszírozás európai fejlődésének az önfenntartás és a társadalmi beágyazottság irányába kell mutatnia, nem pedig a kiváltságok konzerválása felé.

A konferencia diszkusszióval zárult, mely során a résztvevők élénk párbeszédet folytattak az előadókkal, érintve a plébániai vagyonkezelés gyakorlati nehézségeit és a digitalizáció kihívásait is.

A konferencia konklúziója szerint az Egyház nem tekinthet magára puszta gazdasági szereplőként, de nem is hagyhatja figyelmen kívül a modern kor elvárásait az átláthatóság terén. A kánonjog célja nem a bürokrácia növelése, hanem annak biztosítása, hogy az anyagi támogatások és az ingatlanok a legfőbb törvényt, a lelkek üdvösségét (salus animarum) szolgálják. Ehhez pedig

hűséges és okos sáfárokra van szükség, akik értik az idők jeleit, és hűek maradnak az evangéliumi szegénység és szolgálat eszményéhez.

A rendezvény közös állófogadással zárult, ahol a kötetlen beszélgetések során tovább érlelődtek a nap folyamán elhangzott gondolatok.

Forrás és fotó: KJPI

Magyar Kurír