Soha ne hagyjátok abba a párbeszédet egymással – A pápa online találkozót tartott ukrán fiatalokkal

Szvjatoszlav Sevcsuk Kijev és Halics nagyérseke történelminek nevezte a találkozót, hangsúlyozva annak különlegességét. A fiatalokkal együtt volt a székesegyházban, ahol egy nagy képernyőn volt látható a pápa arca.

A találkozón részt vett Visvaldas Kulbokas ukrajnai apostoli nuncius és Jan Sobilo püspök, a bombázásokban különösen érintett Harkiv-Zaporizsja egyházmegye segédpüspöke.

A találkozó a Miatyánk közös elimádkozásával és a Rómaiakhoz írt levél egy, a reményről szóló szakaszának felolvasásával kezdődött.

Ezután a fiatal résztvevők vették át a szót.

Egy 17 éves lány így beszélt a fronton tartózkodó bátyjáról: „Éjszaka arra kérem az őrangyalomat, hogy védje meg őt és az összes katonát.” Egy donyecki lány megosztotta az erőszakkal és a pusztítással kapcsolatos tapasztalatait, de beszélt a békéről szóló álmáról is. Egy tizennyolc éves harkovi fiú így emlékezett vissza a fronton harcoló kortársaira: „Sokan elpusztulnak…

Az ellenség nemcsak a városokat, hanem a jövőbe vetett hitet is tönkreteszi.”

E tanúságtételeket követően a résztvevők komoly kérdéseket tettek fel a pápának. Egy ungvári katolikus iskola diáklánya azt kérdezte, hogy érdemes-e meghalni a szülőföldért, és miért engedte meg a világ az „élet leértékelését”. A Szentatya elítélte a háború pusztító erejét, és hangsúlyozta, hogy ennek egyetlen ellenszere a párbeszéd:

Soha ne hagyjátok abba a párbeszédet egymással, sőt azokkal sem, akik nem értenek egyet veletek. Ez olykor valakinek a makacssága miatt lehetetlennek látszik, de mindig érdemes megpróbálni.”

Egy Varsóban élő résztvevő megkérdezte, hogy tragédia láttán hogyan lehet megőrizni a hitet. A pápa így válaszolt: „A nosztalgia is erő. Kérlek benneteket, külföldi ukránokat, ne veszítsétek el honvágyatokat. Még ha fáj is... gondolj a hazádra, és mosolyogjál.”

Egy másik lány „népünk genocídiumának” nevezte a történteket, és megkérdezte:

Hogyan lehet meglátni a békét ebben az egészben?”

A pápa válaszul egy kis könyvet mutatott fel – „Újszövetség és Zsoltároskönyv” –, és azt mondta, hogy az egy fronton elesett fiatal ukráné, Olekszandré volt. Ő maga húzta alá a 129. zsoltárt: „A mélységből kiáltok, Uram, hozzád! Uram, halld meg az én hangomat!” A Szentatya felmutatta a rózsafüzért, amellyel Olekszandr imádkozott, és azt mondta:

Számomra ez a ti fiatalemberetek ereklyéje, aki életét adta a békéért.

A könyvvel együtt az íróasztalomon van, és mindennap imádkozom vele a rózsafüzért. Emlékeznünk kell ezekre a hősökre, a szülőföld védelmezőire.”

Ferenc pápa felszólította a fiatalokat, hogy mindig legyen náluk az Újszövetség zsebkiadása, és olvassák naponta; a hazaszeretet fontosságára is emlékeztette őket: „Amikor egy ország nehézségeken megy keresztül,

a fiatalok felelőssége megőrizni ezt a lelkületet. Ma az ukrán fiatalok küldetése, hogy hazafiak legyenek.

Ne bújjatok el a háború okozta problémák elől. Legyetek hazafiak, szeressétek a hazátokat, mely most háborútól sújtott, de az iránta tanúsított szeretet nagyszerű dolog.”

A Szentatya arra is felszólította a fiatalokat: ne féljenek attól, hogy álmodjanak. „Ha valaki fiatal létére nem tud álmodni, már megöregítette magát.”

A megbocsátással kapcsolatos kérdésre válaszolva a pápa elismerte:

A megbocsátás az egyik legnehezebb dolog. Mindenkinek nehéz, nekem is. De megnyugtató a gondolat: kötelességem megbocsátani, ahogyan én is bocsánatban részesültem.

Emlékezzünk életünk azon pillanataira, amikor megbocsátottak nekünk... A megbocsátás művészete nem könnyű, de tovább kell lépnünk, és mindig meg kell bocsátanunk egymásnak.”

A találkozó egy templomi ukrán himnusz eléneklésével [„Hatalmas és Egyetlen Isten, őrizd meg nekünk Ukrajnát…”] és Ferenc pápa apostoli áldásával ért véget.

Fordította és összeállította: Hidász Ferenc OFM

Forrás: Vatican News

Részletes beszámoló és fotó: Credo.pro

Magyar Kurír