Spányi Antal püspök Veszprémben: Gizella imádsága segítsen bennünket!

„Szeretnénk ünnepelni őseinket a hitben, mert nagy reménnyel kívánunk a jövőbe tekinteni”. Ezzel a kezdő gondolattal köszöntötte Udvardy György veszprémi érsek a liturgikus eseményen részt vevő egyházi személyeket: Porga Gyula polgármestert, a Pannon Egyetem és a Veszprémi Érseki Főiskola rektorait, a helyi társadalom és közélet képviselőit, a főegyházmegye plébániáinak tagjait, a zarándokcsoportokat, a katolikus oktatási intézmények vezetőit, az idei Gizella-díj elismertjeit, valamint a hittanos fiatalokat és bérmálkozókat.

Homíliájában Spányi Antal püspök Boldog Gizelláról elmélkedett, aki történelmünk hajnalán fontos küldetést teljesített első királyunk, Szent István mellett.

„Tekintetünk ezeréves múltba réved, hogy Boldog Gizella, akire ma tekintünk, életünk tudatosan választott része legyen.

Történelmünk kezdetén keresztény kultúránknak jeles alkotója ő, így köze van jelenünköz, most is kapcsolódunk hozzá”

– fogalmazott a székesfehérvári főpásztor.

Spányi Antal felidézte: Gizella olyan családban született, ahol gyökere volt a kereszténységnek. Nevelését egy püspökre bízták, aki mindent megtett azért, hogy felkészítse az uralkodói életre, és hogy keresztényhez méltó életet éljen. Testvére, Henrik is szent életet élt, és Gizellát is az életszentségre törekvés jellemezte egész életében. Ez határozta meg csöndes imádságait, jellemének alakítását. Arra törekedett, hogy jót cselekedve, szeretetet sugározva szólítson meg minél több embert, és Krisztusról tanúskodva az Egyházba vezesse őket.

Magától értetődő volt, hogy Gizellának olyan férjet kerestek, aki ugyancsak keresztény erényekkel bír. A legenda szerint István herceget a házasságkötés előtt megfigyeltették. Látták, hogy István egyedül is buzgón imádkozik. A bajor uralkodói család meggyőződött róla, hogy Gizella kérője valóban hittel élő ember. Gizella István felesége, magyar királyné lett.

Ők ketten az első magyar szent család alapjait vetették meg.

Istvánt is szentek nevelték. Legfontosabb nevelője Szent Gellért volt, aki tudásával, imádságos lelkületével, Istenre figyelésével csodálatos példát mutatott Istvánnak, egyben elmélyítette műveltségét, keresztény gondolkodását, mivoltát.

Gizella és István életük tanúságával közösen azt a küldetést vállalták, hogy a magyar nemzetet is egészen átjárja az a hit, amelynek ők is odaajándékozták magukat. Vajon hány fohász, hány Ave Maria, hány könyörgő szó hagyta el Gizella ajkát, miközben – minden bizonnyal Veszprémben – szőtte-hímezte a koronázópalástot, a miseruhákat, amikor gondoskodott a papság neveléséről vagy a templomok felszereléséről, díszítéséről?

István és Gizella pontosan tudta, hogy a családi élet nem mindig ünneplésből áll. Tudták, hogy az uralkodói életnek próbatételei és nehézségei is vannak. Volt is részük próbatételekben. Több gyermekük közül is csak Imre élte meg a felnőttkort, őt pedig éppen a koronázása előtt ragadta el a tragikus halál.

Az imádság, az áldozat hozzátartozott az első királyi pár életéhez, és ennek meg is lett az eredménye: eltelt ezer év, és a magyarok Gizellát nemcsak Veszprémben, de mindenhol szívükhöz közel állónak érzik.

Nem elég visszaemlékezni egy szent életpéldájára. Amikor Gizella életét szemléljük, az arra hív, hogy mi magunk is próbáljuk meg ezt az életet követni, tanulni belőle, s amit megtanultunk, azt életünk mindennapi részévé tenni.

Gizella komolyan vette a keresztségét, komolyan vette az Egyházhoz tartozását, az Egyház tanítását. Sokszor könnyen túltesszük magunkat a parancsokon, egyházi tanításokon, keresztény kultúránk alapvető igazságain, nem beszélve az Egyház biztos tanításáról.

Fontos lenne megvizsgálnunk önmagunkat, menyire vesszük komolyan kereszténységünket.

Megkeresztelt voltunk elkötelezettséget jelent-e Krisztus mellett az Egyházban? Törekszünk-e minden nap arra, hogy hitelesebb és hűségesebb keresztények legyünk?

Ne csak a nevünk legyen krisztusi keresztény, hanem törekedjünk arra, hogy egész életünkben erre mutassunk példát. Mindannyiunknak ez a hivatása. Lesz-e itt keresztény jövő? Vagy a kereszténység emlékké válik?

Hogy kovászaivá válunk-e a társadalomnak, az rajtunk múlik. Ez a mi feladatunk ma is, ahogy az volt tegnap is, és az lesz holnap is.

„Lehetséges ez az élet. Megélte Boldog Gizella, Szent István, az első szent magyar család. Megélhetjük mi is. Csak rajtunk múlik. Gizella biztosan az égben imádkozik értünk, Szent István népéért, Mária országában. Adja az Úr, hogy ez az imádság megérintse a szívünket, és mindaz, amit igaznak tartunk, azt egész életünk teljes valóságában éljük meg. Gizella imádsága segítsen bennünket, Veszprémet, és a magyar nemzetet, amelyet magáénak tudott Szent István mellett.

Boldog Gizella, Szent István és Szent Imre, az első szent család imádsága segítsen bennünket, hogy Krisztushoz hűségesek, s az Ő tanításáról mindig tanúságot tevő keresztények legyünk!”

– zárta szentbeszédét Spányi Antal székesfehérvári püspök.

A szentmise keretében adták át a 2022-ben alapított Boldog Gizella-díjat is, melynek célja, hogy elismerje a Veszprémi Főegyházmegyéért végzett kiemelkedő szolgálatot tevő személyek értékes tevékenységét. Az idei díjazott Varga László, a pápakovácsi plébánia korábbi egyházközségi képviselőtestületi tagja.

Varga László 37 éven át tevékenykedett odaadó módon egyházi feladatait végezve, példamutató élettel, rengeteg értéket teremtve. Sok ötlettel szervezte a pápakovácsi plébánia életét Pályi Gábor plébános mellett. Kőművesmesterként számos helyen látható a munkája, például útmenti keresztek felújítása, fatimai emlékhely a templom mellett, új köztéri betlehem. 2025-ben, 70. életéve betöltésével megbízatása véget ért. 37 éves egyházszolgálati munkájának elismeréseként méltó személyhez került az idei Boldog Gizella-díj.

A szentmisén a Mendelssohn Kamarazenekar és a Veszprémi Főegyházmegye kórusai látták el a liturgikus zenei szolgálatot.

A szentmise után színes családi és szakmai programokkal folytatódott a Gizella Napok hétvégéje, melyre az Úr áldását kérte Udvardy György veszprémi érsek.

A Gizella királyné tiszteletére bemutatott szentmise az alábbi videóra kattintva visszanézhető.

Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír