Spanyol ikonfestő készíti a szentévi kereszteket a Szentföldön

„...Krisztus keresztje az üdvösség horgonya marad: a meg nem csaló remény jele, mert az irgalmas és hűséges Isten szeretetén alapul” – mondta Ferenc pápa a 2022. szeptember 21-i általános kihallgatáson (beszédét Tőzsér Endre SP fordításában ITT olvashatják).

Az „ikonkeresztek” kifejezetten a szentév alkalmából készülnek, a jubileumi helyszínek számára. A különleges alkalomhoz illeszkedik a kialakítása is: az alakja, a lekerekített sarkaival; a mérete (120×70 cm), amely elősegíti a körmenetekben való használatát; a cédrus alapanyag, amelyből a hagyomány szerint Jézus keresztje is készült.

María Ruiz ikonfestőt kérték fel a munkára, melyhez az inspirációt a szintén általa festett Keresztrefeszítés-ikon szolgáltatta, amely a közelmúltban megjelent arab nyelvű misekönyvet díszíti. A művészt Marinella Bandini mutatja be a Szentföldi Ferences Kusztódia honlapján megjelent írásában.

Krisztus keresztje életadó, halála nem végleges halál, ezért a remény forrása”

– mondta a spanyol származású művész; a keresztek arany háttere is a feltámadás dicsőségére utal.

A szentévi kereszt ikonográfiai mintaképe az úgynevezett kozmikus kereszt, amely kifejezi a krisztusi megváltás egyetemességét és Jézus kereszten odaadott élete és szeretete révén az emberiségnek ajándékozott kiengesztelődést. Szent Pál szavain alapul a „kozmikus kereszt”: „Mert úgy tetszett az Atyának, hogy benne lakjon az egész teljesség, és hogy általa és érte kibékítsen magával mindent, a földieket és a mennyeieket, minthogy békességet szerzett keresztjének vére által.” (Kol 1,19–20)

Keresztáldozatának csúcspontján ábrázolja Jézust: „És fejét lehajtva kilehelte lelkét.” (Jn 19,30) Ezt nevezi az Egyház „első pünkösd”-nek, melyet a galamb formájában megjelenő Szentlélek jelképez: Jézus már haldoklása közben is a Lélekre bízza az Egyházat, amely átszúrt oldalából született.

A kereszt vízszintes részével egy síkban a megszemélyesített Nap és Hold látható, melyek valamennyi égitestet megjelenítik, a Krisztus által végbevitt új teremtés jegyében.

Krisztus lábainál a föld vöröses színű bolygóként látható, Szent Pál zsoltárt idéző szavaira utalva: „…hiszen »mindent a lába alá vetett.«” (1Kor 15,27)

A kereszt meghosszabbított szárán ezek a szavak olvashatók görögül – a szentírási szakasz eredeti nyelvén –, valamint latinul és arabul – vagyis a Szentföldön használatos liturgikus nyelveken:

Reménységben tartattunk meg” (vö. Róm 8,24).

María Ruiz elmondta, a misekönyvhöz hasonlóan itt is olyan stílust választott, amely gazdag azokban a keresztény művészeti hagyományokban, amelyek a Szentföld múltjának is részei, és amelyek a mai keresztényekhez is szólni tudnak, akár a keleti, akár a latin tradíciót követik.

Legerősebben a bizánci, különösen az örmény hagyomány ihlette meg.

Ez nem az én interpretációm a keresztre feszítésről; egy bizonyos nyelvezetet követtem, hogy tiszta, világos módon tudjam átadni az üzenetet, amely nem az enyém.”

María Ruiz munkaasztalán kréták, ragasztó, festékek, aranylemezek és ecsetek. Miután előkészítette a fafelületet (a betlehemi Piccirillo-központban), következik a többi munkafolyamat, „a hagyományos ikonfestészetnek megfelelően sötét háttérre kerülnek a fényt adó vonások, amelyekből kibontakozik a test és az arcok”.

Minden hitben és imádságban történik: „Nem tudsz egy ilyen munkát létrehozni, ha nem hiszel a remény üzenetében, amely a kereszt – ez a kép is ezt szeretné átadni.”

„Amikor festek, imában hordozok minden embert, aki majd ezt a keresztet tiszteli, Istennel kiengesztelődött szívvel; és kérem, hogy ez a kiengesztelődés mindenkit érjen el, aki ezáltal a kereszt által találkozik Krisztussal.”

Az ikonfestő ezt tartja az eddigi legnehezebb munkájának, nem csupán mert időigényes feladat, hanem azért is, mert személyes életében is nehéz időszakot él meg.

Mindig eljön az a pillanat, amikor megérzem, hogy az ikonban tapasztalható isteni jelenlét nem az én erőfeszítéseim gyümölcse.

Most azt éreztem, végtelen a távolság aközött, amit ábrázoltam és ami vagyok, egy olyan távolság, amelyet Isten kegyelme nélkül nem lehet áthidalni.”

Hatalmas örömet érzett, amikor láthatta a keresztet a pátriárka kezében, aki  december 29-én, a szentév megnyitásakor belépett vele a názáreti Angyali Üdvözlet bazilikába: „Hatalmas öröm és nagy kegyelem volt: az én kezeim között formálódott az, ami a remény jelképe ebben az évben, az egyházmegye számára.”

A Názáretben maradó első kereszt után María elkezdte a többi jubileumi helyszín számára is elkészíteni a kereszteket. „Nem másolatok. Nem arról van szó, hogy megismétlem a formáját, alkotórészeit, színeit valaminek, amit ismerek…

A Keresztrefeszítettel való találkozás mindig egyedi, mindig új.

Olyan, mint találkozni valakivel, akit már ismersz, de soha nem ismersz meg teljesen. Nem elég, hogy tegnap találkoztál Jézussal, ő olyan jelenlét, akivel ma is kell találkoznod.”

Forrás: Custodia.org

Fotó: Custodia.org; JLP.org

Verestói Nárcisz/Magyar Kurír