Szent Tamás apostol lábánál – Hogy került a ’30-as években egy kínai kisfiú Magyarországra?

Nézőpont – 2019. május 26., vasárnap | 13:01

1938. május 15-én, tíz nappal a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus megnyitója előtt a Pécsi Nemzeti Színházban missziós díszünnepélyt szerveztek. A rendezvény egyik vendége egy kínai kisfiú volt – az ő történetét olvashatjuk Schmelczer-Pohánka Éva, a Pécsi Egyházmegyei Könyvtár vezetője írásában.

A Pécsi Egyházmegyei Levéltár fényképgyűjteményében található a fent látható felvétel, amelyen egy huncut mosolyú kínai kisfiú áll a Pécsi Püspöki Szeminárium kertjében, Bartalits Mihály Szent Tamás apostolt ábrázoló szobra előtt. A különleges fotóról annyi információnk volt, hogy valamikor az 1930-as években keletkezett, de hogy ki van a képen, és miként került Pécsre, azt nem tudtuk.

Aztán a Magyarság Képes Melléklete 1938. február 17-i számában egy kutatás során feltűnt a leti kép. Ezt a kisfiút már láttam valahol… Egy kis kutakodás, és össze is állt a történet.

1921 és 1924 között pécsi tanulmányokat is folytató, az 1949–50-es évek során koholt vádak alapján 15 év börtönre ítélt, mártír ferences szerzetes, Károlyi Bernát (1892–1954) 1929-ben önkéntes missziós munkát vállalt Kínában (Paoking apostoli prefektúra). Kinti tevékenységének eredménye egy missziós iskola, egy kórház és egy százhatvan fős árvaház alapítása mellett egy kétezer szavas kínai–magyar szótár elkészítése volt. 1936-ban tevékenységének elismeréseképpen a tartomány apostoli prefektusává választották. 1938-ra betegsége miatt gyógykezelésre vissza kellett térnie Magyarországra: ekkor hozott magával egy árva kínai kisfiút, Siao Tamást, Tomit. (Siao jelentése magyarul: furulya.)

Tomi távol-keleti származása miatt nagy figyelmet kapott Magyarországon. Az első találkozások után az alábbi jellemzést adták róla a Kecskeméti Közlönyben: „Eleven, mint a gyík… minden lében kanál. Szajkó módjára utánoz minden szót, amit hall…” A Gyöngyösi Katolikus Tudósítóban pedig így írtak róla: „Tomi csupa lélek-gyerek! Mennyi finomság és intelligencia! A magyar szó és magyar nóta már ott fakadoz ajkán. Kis keze szervusszal fogja meg a magyar fiúk kezét. Pillanatok alatt mosolyországa körötte minden. Ha imádkozik: a szentek lelkét sugározza… Mintha mindig a miénk lett volna. Mindenki ismerős neki. A postán ő mondja be: halló, itt központ. Egy gyerek, aki szeret mindenkit maga körül. Kis Tomi, az evangélium egyik kis búzaszeme, itt maradtál lelkünkben! Veled, a te szép lelkeddel, sugárzó arcoddal könnyű Isten dalosaivá lennünk.”

Vele járta Bernát atya az országot (Budapest, Szeged, Esztergom, Csongrád, Győr, Eger, Kecskemét, Székesfehérvár, Zalaegerszeg, stb.), és adományokat gyűjtött a kínai misszió, valamint az ottani árva gyermekek számára. Lévén, hogy Károlyi Bernát a pécsi Collegium Seraphicumban volt novícius, így Pécs városába is elhozta kis pártfogoltját: 1938. április 3-án érkeztek meg a városba.

Siao Tomi csaknem másfél hónapos pécsi tartózkodása alatt valószínűleg több helyi nevezetességet is megtekintett, és mint a fenti kép tanúsítja, a Pécsi Püspöki Szemináriumban is járt, ahol névrokona, Szent Tamás apostol lábánál készítettek róla egy fényképet.

Május 15-én, vasárnap a ferencesek a pécsi egyházmegyei missziós tanáccsal közösen a Pécsi Nemzeti Színházban missziós díszünnepélyt rendeztek, mintegy szerves részeként az eucharisztikus világkongresszusnak. A rendezvényen a Szerafi Kórus Agócsy László (1906–1993) karnagy vezényletével előadta az eucharisztikus kongresszus himnuszát, majd Várkonyi János (1900–1978), a Pécs Egyházmegyei Missziós Egyesületek igazgatója tartott bevezető előadást.

Ezután Giovanni Battista Martini (1706–1784) Jesu Rex admirabilis és Claudio Casciolini (1697–1760) Panis angelicus című műve csendült fel. A Pécsi Püspöki Tanítóképző Intézet hatvantagú kórusa pedig Lomoschitz Pál (1910–2007) karnagy betanításában első alkalommal adta elő Virág Ferenc megyéspüspök (1926–1958) Himnusz az Oltáriszentséghez című költeményének kórusadaptációját.

Ezen alkalomra Kocsis László (1891–1973) pap-költő három verset is írt, amelyek közül egyet – melynek címe: A kis Tomi köszönete – a Siao Tomi adott elő. Majd énekelt és a kínai nyelv szépségeit is bemutatta a közönségnek. Sőt kínai nyelven elimádkozta a Miatyánkot és az Üdvözlégyet.

Az est utolsó nagyobb bemutatója Goriczki Elvira (1883–1962) Tantum Ergo Sacramentum három felvonásos missziós színműve volt, amelyet a Szent Ágnes Kongregáció tagjai, valamint a zárda negyven elemistája adott elő. Az énekbetéteket a Püspöki Tanítóképző Intézet énekkara énekelte. Az estélyen továbbá közreműködött a magyar királyi Béla király 8. honvéd gyalogezred zenekara is. A rendezvény teljes bevételét a paokingi magyar missziós iskola javára ajánlották fel.

Siao Tamás érkezése országunkba nagy szenzációnak számított. 1947-ig folyamatosan tájékoztatást adtak sorsának alakulásáról. Így a helyi lapokból és a vele készített interjúkból kirajzolódik életútja.

1928. december 16-án született Kínában, Paokingtől (Hunan tartomány) 30 kilométerre fekvő kis faluban. Édesanyját (Szücsin Hó) és édesapját a kínai polgárháború idején (1927–1937) vesztette el: apja altisztként 1931-ben elesett a fronton, anyját pedig rablócsapatok (a vörös kommunisták) 1935-ben agyonverték. Ekkor a kisfiú hitoktató nagybátyjához került, majd a missziós ferences árvaházban töltötte élete nagyobb részét. Ott ismerkedett össze Károlyi Bernát magyar ferences misszionáriussal, ahol meg is keresztelték.

Az ő kíséretében érkezett hazánkba 1938 elején. Eleinte attól féltek, hogy szervezete nem fogja bírni a magyar klímát, így nem volt biztos a Magyarországon maradása. Elsőként Budapestre mentek, a Margit körúti ferences rendházba, január 15-én. Az 1938 és 1939 közötti missziós körutak közben Bernát atya Tomit az 1938. május 25. és 29. között Budapesten megrendezett Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra is elvitte: ő lett – ahogy a sajtó nevezte – „az eucharisztikus kongresszus kis ázsiai virága”.

Tomi a kezdetekkor templomdíszítéssel foglalkozó faszobrász szeretett volna lenni: „A kis Jézus és Szűz Mária arcát akarom kifaragni” – mondta. Szóba került, hogy Szegeden vagy Pécsett tanul majd. Tanulmányai befejeztével vissza akart térni Kínába egy szobrászműhelyt nyitni. Gyors ütemben tanulta meg a magyar nyelvet. Budapest után 1939 tavaszán Vácott (Isteni Megváltó Leányainak váci intézetében) egy év alatt három elemit elvégzett, majd a következő évben a negyediket.

1941 tavaszán a kecskeméti ferenceseknél lakott és a polgári iskola első osztályát ott járta, nyáron elvégezte a másodikat, hogy ősszel már a harmadik osztályban kezdhesse meg tanulmányait. A kedvenc tantárgya a hittan után a földrajz volt. Cserkészvezető lett, hernyókat és nyulakat tenyésztett, bélyeget gyűjtött, és nagyon szeretett kerékpározni. Gyűjtötte az ócskavasat, kitűnő atléta, úszó és jégkorcsolyázó volt: több versenyen is első helyezést ért el.

1943 őszén Budapestre, a technológiai iskolába (gépészmérnök-képzésre) készült, és szakemberként vissza akart térni Kínába. Hogy az iskolát megkezdte volna, arra vonatkozóan nem találtunk adatot. Családjával egy ideig próbálta tartani a kapcsolatot: nagybátyjával, nagymamájával levelezett.

A Kapisztrán Szent Jánosról nevezett ferences rendben egyszerű fogadalomtételére 1947. szeptember 20-án került sor, amely után a szécsényi (1947–1948) és a gyöngyösi (1948) rendházakban élt novíciusként; rendi neve Norbertus Thomas Siao volt. Bölcsészeti és teológiai tanulmányokat is folytatott.

Frajka Félix ferences atya – aki Tomi jó barátja volt – visszaemlékezéséből tudunk a további életéből pár adatot. A szerzetesrendek 1950-es feloszlatása után még rendtag maradt. 1956 októberében szerzetesként részt vett a budapesti forradalmi eseményekben: a Bem-szobortól vonult a tömeggel a Parlamentig. A forradalom leverése után Amerikába távozott, és elvette feleségül Károlyi Bernát unokahúgát. Két fiúgyermekük született, az egyik – nem meglepő módon – a Bernard nevet kapta.

Siao Tamás 1987-ben hunyt el az Amerikai Egyesült Államokban.

A Pécsi Egyházmegyei Könyvtár rendezése során a szekrényekben számos, rendezetlen fényképre bukkantunk, amelyek között két újabb felvétel került elő Siao Tomi pécsi tartózkodásáról. A képeket jelen írással együtt első alkalommal publikáltuk, és a Pécsi Egyházmegyei Levéltár Fotótárának részét fogják képezni.

Forrás: Pécsi Egyházmegye

Fotó: Pécsi Egyházmegyei Levéltár; Magyarság Képes Melléklete, 1938. február 17. – Arcanum Digitális Tudománytár

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria