Szeretetfoglalkozások a zalakomári idősotthonban

Az alábbiakban P. Szabó Csilla írását szerkesztve közöljük.

„Ha a szeretet csak pislákol bennünk, akkor haldoklik a lelkünk” – Kozma Imre atya gondolatának felidézésével kezdődött a zalakomári Aranytölgy Időskorúak Otthonában a hagyományteremtőnek szánt szeretetfoglalkozás.

A szeretetfoglalkozáson a résztvevők Csárdi-Nagy Beáta foglalkoztatásszervező munkatárssal együtt próbálták megfejteni, milyen sok arca és megnyilvánulása van a szeretetnek, amely nem azzal mérhető, hogy hangos és látványos, hanem attól, ha

mindennap jelen van az életünkben: egy megfogott kézben, egy türelmes meghallgatásban, egy csendes imában, egy ölelésben, egy mosolyban vagy éppen egy nemes cselekedetben.

Ez az a kincsünk, amelyből minél többet adunk, annál gazdagabbakká válunk.

A szeretet nemcsak érzelem, hanem döntés: amellett, hogy odafigyelünk a másikra, meghallgatjuk, megbocsátunk neki, vagy egyszerűen csak jelen vagyunk mellette. A szeretet nem azt kérdezi, „ki érdemel meg?”, hanem azt, hogy „kinek van most szüksége rám?”.

Kozma Imre atya szerint „az emberek belebetegszenek, ha senkinek nem fontosak”. Az idősek kedves példákat hoztak magukkal a foglalkozásra, és megörökítendő pillanatokat kínáltak az otthon közösségéből és a munkatársak odafigyeléséből.

Bemutatták, hogy kitől és milyen formában kapják és adják tovább nap mint nap a lélek táplálékát: a szeretetet.

Forrás és fotó: Magyar Máltai Szeretetszolgálat

Szöveg és fotó: P. Szabó Csilla

Magyar Kurír