Szívén viselte az embereket – Vigyázó Miklós egykori plébánosra emlékeztek Angyalföldön

Hazai – 2018. október 28., vasárnap | 19:20

Október 28-án az angyalföldi Szent Mihály-plébánia lakóépületének falán, a Babér utca 17/B szám alatt felavatták és megáldották az egykori esperes-plébános, protonotárius kanonok, a XIII. kerület díszpolgára, Vigyázó Miklós emléktábláját. A lelkipásztor 1992-től haláláig a plébánián szolgált.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Vigyázó Miklós október 25-én lett volna 75 éves. Ebből az alkalomból a XIII. Kerületi Önkormányzat kezdeményezésére emléktáblát helyeztek el a budapest-angyalföldi Szent Mihály-plébánia falán.

Az ünnepi eseményen Hodász András, a plébánia kormányzója; Pál Ferenc plébánoshelyettes; Kálmán Antal egykori plébániai káplán, Béke téri plébános; Tóth József, a XIII. kerület polgármestere; Borszéki Gyula alpolgármester; Vigyázó Miklós testvérei és rokonai, valamint a plébánia hívei jelentek meg.

Tóth József polgármester köszöntőjében felidézte Vigyázó Miklós életútját, és kiemelte nyitottságát a hozzá fordulók, különösen a szegények, rászorulók iránt. Hangsúlyozta szerepét a plébánia és a kerület közös – idén már huszonötödik alkalommal megszervezett – Szent Mihály-napi búcsújának elindításában, amikor a templom és a plébánia „falai” megnyíltak a kerület minden lakója számára.

A plébánia részéről Pál Ferenc, vagy ahogy mindenki ismeri, Pál Feri emlékezett. Vigyázó Miklós most valami olyasmit gondolhat: „Na mi van, már táblát csináltok belőlem?” – fogalmazott személyes hangú megemlékezésében a plébánoshelyettes, majd hozzátette: ha valami távol állt Miklós atyától, akkor az a hivatalos és ünnepi köszöntők világa.

Ha valamit ki lehet emelni róla az az, hogy nyitott volt mindenkire, szerette, ha személyesen fel- és megkeresték, de „a legfontosabb, hogy figyelt ránk, ha valamit elmondtunk számára, azt szívére vette, szívén viselte” – emlékezett Pál Feri. – Ezért sem véletlen, hogy plébániai munkája mellett létrehozta a LEA Alapítványt, mert a lelkére vette, a szívén viselte az emberi sorsokat: az elhagyatott gyermeket, az édesanyát, az édesapát, a családot.

Miklós atya sosem volt „atyás”, hanem inkább olyan „apucis”. Nem szerette, ha mellébeszéltek. „Szerette, ha hozzá fordultunk, és mi szerettünk hozzá fordulni.” Érdekes – emelte ki Pál Feri –, hogy általában az kap emléktáblát, akinek esetében nem kell figyelmeztetni arra, hogy emlékezzünk rá. Hiszen nemcsak emléke, hanem mondatai, életpéldája is elevenen áll előttünk. Ezért „Miklós atya” élete és az emléktábla arra hív bennünket: „Ugye tudtok rólam olyasmit mondani, arra emlékezni, amire azt tudjátok most is mondani: jó volt.”

Ezt követően Hodász András plébániai kormányzó és Tóth József polgármester együtt leleplezték az emléktáblát. Miután Hodász András megáldotta, az önkormányzat és a plébánia képviselői koszorúkat helyeztek el Vigyázó Miklós emléktáblájánál. 

Vigyázó Miklós

Budapesten született 1943. október 25-én. Ötgyermekes családban nőtt fel. Gyermekkorától tagja volt a Regnum Marianum ifjúsági közösségének. 1961-ben a Vendéglátóipari Szakiskolában szakácsképesítést szerzett, több étterem vezető szakácsaként dolgozott. Kisebb megszakításokkal acélöntőként, kőművesként is dolgozott, és sorkatonai szolgálatát teljesítette. A budapesti Teleki Blanka Gimnáziumban érettségizett 1970-ben. Ezt követően két évet fogyatékkal élő gyerekek mellett gyermekfelügyelőként dolgozott. Életrajzából kiderül, milyen sokfelé sodorta az élet, míg végre valóra vált ifjúkori álma: az esztergomi szemináriumban végzett teológiai tanulmányait követően 1978. június 17-én Lékai László bíboros pappá szentelte.

Káplánként szolgált Nagymaroson, majd 1979-től Pilisvörösváron. 1981-től lelkész volt Szügyön, ellátva a csesztvei és a patvarci plébániákat is. Plébánosi kinevezését 1992-ben kapta meg a Budapest-Külső-Váci úti Szent Mihály-plébániára. 1989 és 1994 között tanácsos plébános volt. 1995-ben a Pest-északi espereskerület espereshelyettese, 2000-ben esperese lett. 2005-ben az esztergomi főszékesegyházi káptalan protonotárius kanonokjává nevezték ki.

Az esélyegyenlőség napja alkalmából 2010-ben másodmagával Vigyázó Miklós kapta meg a XIII. Kerületi Önkormányzat által alapított Ember – esélyegyenlőségi díjat, majd 2013-ban posztumusz díszpolgári címben részesült.

Vigyázó Miklós esztergomi protonotárius, kanonok, érdemes esperes, az angyalföldi Szent Mihály-plébánia plébánosa 2013. január 21-én adta vissza lelkét Teremtőjének. Földi maradványait végakaratának megfelelően az angyalföldi Szent Mihály-templom urnatemetőjében helyezték örök nyugalomra.

Fotó: Kuzmányi István

Magyar Kurír
(ki)

Kapcsolódó fotógaléria