Új testvér öltözött be Pannonhalmán a szerzetesek világnapján

Megszentelt élet – 2026. február 3., kedd | 13:13

A reggeli laudes keretében Telek Szabolcs felöltötte a szerzetesruhát és megkezdte noviciátusát február 2-án, a szerzetesek világnapján. A beöltözés során Hortobágyi T. Cirill főapáttól a Béda nevet kapta.

A pannonhalmi bencés szerzetesek körében öltötte magára a szerzetesruhát Szabolcs, azaz ahogy innentől nevezik, Béda testvér. Beöltözésével vette kezdetét a noviciátus egyéves szakasza. Novíciusként feladata, hogy a bencés életmódot megtapasztalva, a Szentírást kitartóan olvasva és minden vágyakozásával Isten felé fordulva tisztázza, hogy valóban a szerzeteséletre van-e hivatása.

A szerzetesi életalakítás folyamatos emberi növekedés, ami önismeretre és önelfogadásra épül, őszinteséget, összeszedettséget, áttetszőséget és nyitottságot feltételez. Ennek tanulásában a közösség imádságos élete, a magiszter mint lelki atya és a választott gyóntató áll Béda testvér segítségére.

A laudesben Gérecz Imre atya mint magiszter szólt a közösséghez és a noviciátust megkezdő Béda testvérhez. Mint mondta, Urunk bemutatásának ünnepén megemlékezünk arról, hogy Krisztus, a népek világossága, az egyetlen főpap meglátogatta a templomot, és csecsemőként világra jött testében ő maga vált örök szentéllyé.

„Az isteni kisdedben saját istengyermekségünket szemléljük. Hiszen Isten szeretett gyermekei vagyunk mi is, akiket a tenyerén hordoz, táplál és védelmez, szavak nélkül is megért, mint egy gondos anya az újszülöttjét.” Hozzátette, hogy meghívásuk arra is szól, hogy eljussanak „a hitnek és Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra” (Ef 4,13).

Végül Béda testvérhez fordulva így szólt: „Válj te is közöttünk Isten jelenlétének templomává. Nyissa meg ajkadat az Úr, és szád hirdesse az ő dicséretét.”

*

Tiszteletreméltó Szent Béda annak a négy bencés szentnek az egyike, akiket megfestettek a pannonhalmi bazilika szentélyében.

Beda Venerabilis, tiszteletre méltó Béda angolszász bencés szerzetes (673–735) egész életét kolostori környezetben élte le. Tudományos, történeti és teológiai műveket írt.

Harmincéves korában szentelték pappá. Imádság, vezeklés, zsolozsmázás és a tudomány művelése töltötte ki idejét. Kora minden tudományát elsajátította. A gregorián zenével is foglalkozott. Tudott latinul, görögül és héberül. A kora középkor legnagyobb hatású teológusa lett. Jelentős szerepe volt a szentírástudomány fejlődésében. Közel harminc éven át a Biblia tanulmányozásának és tanításának élt. Negyvenhat munkát írt. Elsőként ő fordította le angolszász nyelvre Szent János evangéliumát.

Legismertebb munkája, a Historia ecclesiastica gentis Anglorum (Az angol nép egyházi története) nyomán „az angol történetírás atyjának” nevezik. Jeles nyelvészként és fordítóként ő ismertette meg honfitársaival a korai egyházatyák latin és görög nyelvű írásait, jelentősen hozzájárulva ezzel az angliai kereszténység fejlődéséhez. Megírta az első angol szentek, továbbá versben Szent Cuthbert és a kolostor első apátjainak életrajzát.

Nagy tiszteletnek örvendett. A korszak legnagyobb tanítója volt. A János-evangélium fordításának befejezése után halt meg 735. május 25-én, nagycsütörtökön Jarrow-ban; ott temették el. A 14. században földi maradványait a durhami székesegyházban Cuthbert csontjai mellé helyezték. XIII. Leó egyháztanítónak minősítette.

Forrás: Pannonhalmi Főapátság; Magyar Kurír

Fotó: Pannonhalmi Főapátság

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria