Válaszok Isten szemével – Százéves A Szív

Megszentelt élet – 2014. június 27., péntek | 10:17

1915-ben az I. világháború idején indult útjára a jezsuiták folyóirata, a Szív. A 100. évfolyamához érkezett kiadvány főszerkesztőjével, Horváth Árpád jezsuita szerzetessel beszélgettünk.

Milyen céllal indult el annak idején a folyóirat, és mi a küldetése ma?

– Az induláskor a I. világháború zajlott, és a jezsuiták ezzel a lappal is arra vállalkoztak, hogy a hit erejével vigaszt nyújtsanak a kilátástalan helyzetbe került hátramaradottaknak, a frontról hazatért sebesülteknek, az árváknak. Az első években rendszeresek voltak lapunkban a „Levelek a háborúból” című írások vagy az emberségességről szóló anekdoták, amelyek a frontról érkeztek a szerkesztőségbe.

A mai lap ennek az újságnak a hagyományát igyekszik továbbvinni. Célunk, hogy rámutassunk Isten vigasztaló jelenlétére nemcsak a jó, a szép és helyénvaló dolgokban, hanem a kihívásainkban, nehézségeinkben, még a kudarcainkban is. Isten jelenvalósága számunkra ugyanis nem egy szép mese, nem csak egy dicséretes eszme, nem is csak az akaratunk kérdése, hanem az egész emberi mivoltunkat átjáró és formáló erő, élmény, kommunikáció. A nyelv pedig, amelyen Isten szól hozzánk, ahogyan „kinyilatkoztatja” magát, az nem csak a számunkra mindig is sokat mondó, sőt inspirációt jelentő színes vallási hagyományunk, hanem a teljes valóság. Ebbe beletartozik a közösségi életünk, társadalmunk kulturális jelenségei, saját belső világunk is. Ezért vagyunk lelkiségi, kulturális és önismereti folyóirat, ahogy ezt lapunk alcímében is jelezzük. Ahogy egyik szlogenünk mondja: Isten mindenütt felcsillanó jelenlétére figyelünk. És erről írunk.

Hogyan tükröződik az írásokban, hogy a jezsuiták adják ki a lapot?

– Loyolai Szent Ignác a mindenütt jelen lévő Isten bűvöletében élt, és rendi jelmondatunk is az, hogy Omnes ad maiorem Dei gloriam! (Mindent Isten nagyobb dicsőségére!). Ennek egy másik változata: Mindenben Istent keresni! Ez a mindenben-mindent Istenért szellemiség tehát jellemző a lapunkra. Ugyanakkor a jezsuita rend a lap tulajdonosa, és a rend neve Jézus nevére utal, mint ahogy lapunk különös címe is: A Szív. Arról a vallási hagyományról, lelkiségről, jámborságról van szó, amelynek követői nem győznek azon csodálkozni, hogy a Názáretinek ugyebár emberi szíve volt, ebben az emberi szívben azonban mégis a mindenható Istent tudjuk felismerni. Mégpedig egyedülálló, a legsokatmondóbb és legegyértelműbb módon. Igazából ettől számítunk keresztényeknek. Isten ugyanis sokféleképpen szólhat az emberhez, de számunkra a legvilágosabb módon mégis a Názáreti Jézus élete, szavai, öröme, áldozata, halála által. És persze az által, ahogy mindenek ellenére ma is találkozhatunk vele, a Feltámadottal. Ezért Jézus világa, érzései, szíve alapvető referencia számunkra. Sok mindenről írunk tehát, sok mindenre rácsodálkozunk ebben a tágas világban, de mindig a világban, a közösségeinkben, az emberi szívben megnyilatkozó Isten tekintetét keressük.

A Szívnek a legtöbb egyházi és nem egyházi újsággal szemben is különlegessége, hogy hónapról hónapra tematikus számként jelenik meg. Hogyan alakult ki ez a szerkesztési elv?

– A tematikus számokkal az a célunk, hogy egy-egy témát, ami a vallási hagyományunk szempontjából itt és most relevánsnak tűnik, különböző szempontokból megvilágítsunk. A biblikus, teológiai és kifejezetten lelkiségi szempontokon túl megnézzük, hogy az adott téma hogyan jelenik meg a filozófiai hagyományban, a pszichológiában, esetleg népi kultúránkban, a családi életben, a nevelésben, illetve hogyan csapódik le a kortárs kultúrában: filmekben, irodalomban, festészetben. Elsődleges célközönségünk, akiket a szerkesztés során szem előtt tartunk, jezsuita szófordulattal élve úgy mondanánk, hogy „az Egyház peremén élők”. A lapot szerkesztve tehát elsősorban azokra gondolunk, akiknél ugyan mutatkozik némi érdeklődés és talán jóindulat a vallási hagyományunk iránt, akiknek azonban nem adatott meg, hogy belenőjenek a kereszténységbe. Ezért aztán sok nekünk „természetes” vallási jelenséget, kifejezést, szokást nem is értenek. Mondok néhányat: például a kegyelem, az üdvösség, a megváltás kifejezéseink. Vagy hogy mire jó és miért fontos a csend, mit értünk lélek alatt, mi a böjt? Sorra vesszük tehát a mi vallási hagyományunk szempontjából ma is fontosnak bizonyuló tartalmakat, és igyekszünk több oldalról közelítve megvilágítani azt, miről is lehet igazából szó. Nagyon népszerű volt például az a nagyböjti számunk, amikor éppen arra világítottunk rá, hogy miben különbözik a böjt és a fogyókúra, és hogy bár megtisztulásról van szó mind a két „gyakorlat” esetében, a böjtnek még sincs túl sok köze korunk divatos és egyébként sokszor érdekes zöld vagy wellness ideológiáihoz.

A kifejezetten lelkiségi témák mellett kulturális és közéleti témák is sorra kerülnek, például írtunk a közjóról, és nagyon jó visszajelzéseket kaptunk a gyerekmagányról szóló számunkról, vagy amikor Ferenc pápa megválasztása után egy egész dupla számot Latin-Amerikának szenteltünk. Tematikus írásaink mellett azonban a VilágEgyház és a Küldetés rovatainkban aktualitásokkal is foglalkozunk. A jezsuita élettel, intézményekkel kapcsolatos írások elsősorban a viszonylag kiterjedt baráti köreinket, például az öregdiákjainkat és a támogatóinkat érdeklik.

Érzik-e, hogy az internethasználat javára csökken a nyomtatott újságok olvasóközönsége a fiatalok körében?

– Ez a szociológusok által feltérképezett jelenség természetesen megvan a fiatalok körében, de nem biztos, hogy e jelenség egy az egyben tapasztalható lesz ugyanezeknek az embereknek a körében, mondjuk, húsz év múlva is. Nem tudjuk, hova fejlődik az olvasáskultúra, de amit mondhatok, hogy vannak fiatal és középkorú olvasóink, és az elmúlt néhány évben nem csak lemorzsolódás volt az olvasótáborunkon belül, hanem háromezer új előfizető is fontosnak tartotta, hogy a lapunk minden hónapban megérkezzen az otthonába. Tapasztalataink szerint leginkább a 25–55 év közötti korosztály olvas minket. Talán ebben a korban válik az ember igazán éretté arra, hogy olyan témák érintsék meg mélyebben, amelyekkel mi foglalkozunk.

Mit jelent A Szív olvasóinak és szerkesztőinek, hogy egy jezsuita ül Szent Péter székében?

– Ferenc pápa megválasztása egyféle krízist is előidézett számunkra. Mivel rendi hagyományainktól teljesen távol áll, hogy jezsuiták vezető pozícióhoz jussanak az egyházi hierarchiában, természetesen nem számítottunk arra, hogy Szent Péter küldetését most éppen egy jezsuita rendtársunk viheti tovább. Kivételek persze mindig adódtak, és ez most csakugyan egy kivételes helyzet számunkra. Egyrészt érzünk egyféle fokozottabb érdeklődést a jezsuita lelkiség iránt, másrészt azt látjuk, hogy Ferenc pápa az egyetemes egyház közkincsévé teszi azokat a fogalmakat, célkitűzéseket, attitűdöket, amelyek nem kizárólag nálunk, de a jezsuiták körében mindig is hangsúlyosak voltak. Például az inkulturáció kérdése, vagy a szükséges összefüggés a hit szolgálata és az igazságosság előmozdítása között. Említettem, hogy az elsődleges célközönségünk az „Egyház peremén élő ember”, korábban ebben különböztünk talán a legmarkánsabban a többi magyarországi egyházi laptól. Ferenc pápánál most azonban azt látjuk, hogy mintegy a világ plébánosaként értelmezi magát, és minden papot, sőt minden keresztényt arra hív, hogy éljen, illetve beszéljen úgy, hogy ne csak a csakugyan jámbor lelkek, hanem minden ember megérintve érezhesse magát hitünk tartalmától, erejétől, a vallási hagyományaink szépségétől. Örömmel látjuk tehát, hogy Ferenc pápának köszönhetően a mi jezsuita lapunkban ápolt hangsúlyok most más egyházi médiumokban is egyre világosabban megjelennek.

Milyen ünnepségek várhatók a 100. évfolyam és a százéves évforduló kapcsán?

– Az évforduló kiváló alkalom arra, hogy találkozzunk olvasóinkkal és szerzőinkkel, a névnapunkon például, Jézus Szíve ünnepén, Erdő Péter bíboros látogat el hozzánk. Együtt ünneplünk a pesti jezsuita Jézus Szíve templomban, amit majd fogadás követ a templom kertjében. Meghirdetünk egy sajtótörténeti kutatást is A Szív száz éve címmel, s szeretnénk egy szimpóziumot rendezni, ennek anyagát aztán ki is adni egy év múlva. Szép lenne, ha az előttünk álló év során a szerkesztőség eljutna Rómába is egy zarándoklatra. Ferenc pápa talán fogadna is bennünket!

Fotó: Thaler Tamás

Agonás Szonja/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria