Jubileumi keresztutat jártak a kárpátaljai Korláthelmecen a békéért

Március 29-én, vasárnap 14 órakor gyülekeztek a hívek a falu főterén. Pohareczky Róbert korláthelmeci plébános köszöntötte a jelenlévőket. „A Jóisten egybegyűjtött ide valamennyiünket, hogy újból és újból végigjárjuk Jézus keresztútját, felajánlva és elé helyezve saját keresztjeinket, fájdalmainkat és szenvedéseinket, amelyek az elmúlt év során értek bennünket, egyik keresztúttól a másikig.”

A plébános hangsúlyozta, hogy az idei keresztutat nemcsak a békéért ajánlják fel, hanem ellenségeik és a bűnösök megtéréséért is. Felidézve Jézus szavait – „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!” – arra buzdította a jelenlévőket, imádkozzanak azért, hogy a bűnösök bűnbánatot tartsanak és megtérjenek.

Ezután a hívek elindultak felfelé a hegyoldalon, végigjárva a keresztút állomásait egészen a temetőig.

A keresztúton részt vett Lucsok P. Miklós OP munkácsi megyéspüspök, Gerzanics Szerhij püspöki irodaigazgató, Pogány István atya, Hortobágyi Arnold OSB, Janik Péter és Thurzó Péter atyák, Megyesi László és Bacsó Róbert állandó diakónusok.

A résztvevők minden stációnál megálltak, imádkoztak, és Jézus szenvedéséről elmélkedtek.

Nekünk is végig kell mennünk elmúló életünk útján. Nehéz időket élünk, és életünkben gyakran olyan problémák, nehézségek adódnak, amelyek megoldhatatlannak tűnnek, így életünk szinte keresztúttá válik. De Isten erőt ad, hogy felálljunk és folytassuk utunkat. Krisztustól azt kell megtanulnunk, hogyan éljünk emberhez méltóan és keresztény módon, hogy végül eljuthassunk az üdvösségre – rajzolódott ki az elmélkedésekből.

A keresztút után Lucsok Miklós OP vezetésével koncelebrált szabadtéri szentmisét mutattak be.

Prédikációjában a főpásztor felidézett egy történetet egy depresszióval küzdő asszonyról, akinek a gyógyszerek sem segítettek. Egy napon azonban jött a felismerés, hogy el kell kezdenie imádkozni a keresztutat. A mindennapi imádság által olyan lelki erőt kapott, hogy meg is gyógyult. Azóta, sok éve már, mindennap elimádkozza a keresztutat.

A munkácsi megyéspüspök rámutatott: amikor félünk, nehézségeink vagy betegségeink vannak, hajlamosak vagyunk a szenvedés elől a virtuális világba vagy akár az alkoholba menekülni. Jézus azonban azt mutatja, hogy a szenvedésben, amelyet nem tudunk elkerülni, ha térdre borulunk, imádkozunk és befogadjuk Isten kegyelmét, akkor ő annyi erőt ad nekünk, hogy nemcsak a továbblépés útját ismerjük fel, hanem feltárul előttünk a szenvedés és a fájdalom értelme is. Minden fájdalom és szenvedés, amelyet Jézussal együtt élünk meg, nagy kegyelmet közvetít.

Ha bízunk Istenben, és hisszük, hogy nem hagy el bennünket, a háború és a nehézségek közepette sem félelemmel tekintünk a jövőre. Így megláthatjuk mindennapi küldetésünket, hivatásunkat és szolgálatunkat.

Lucsok Miklós püspök arra buzdított, hogy bizalommal tekintsünk az erő és a kegyelem forrására, Jézus Krisztusra, aki végigjárta keresztútját, befogadta a mennyei Atya erejét, legyőzte a bűnt, az ördögöt és a halált, majd feltámadt. Mi ennek a feltámadásnak az erejében erősödhetünk meg, és ezt a küldetést továbbadhatjuk másoknak is. Ne a félelem árnyékában éljünk, hanem Jézus erejében, győzelmének világosságában!

Hivatásunk, hogy a feltámadt Jézus erejében imádkozzunk a békéért és a bűnösök megtéréséért.

Ne csak várjuk, hogy változzon valami, hanem ajánljuk fel saját fájdalmainkat.

Az ima, a szentségek, a szentmise és a liturgia mind szolgálatunk részét képezik. Imádkozzunk, fogadjuk be Krisztus erejét, hogy ez az erő általunk áradjon a világba. Ha ebben a hitben imádkozunk, ebben a hitben ajánljuk fel fájdalmainkat, akkor teret engedünk annak, hogy a Feltámadt Krisztus ereje működjön általunk. Ez a mi küldetésünk, ez a mi szolgálatunk – zárta ünnepi homíliáját a főpásztor.

Forrás: Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye

Fotó: Weis Viktória

Magyar Kurír