Vízkeresztkor Berta Tibor püspök áldotta meg a miniszterelnöki hivatal szolgálati helyiségeit

Hazai – 2026. január 8., csütörtök | 13:17

Berta Tibor dandártábornok, tábori püspök, Magyarország katonai ordináriusa végezte a miniszterelnöki hivatalban a vízkereszt napján szokásos házmegáldás szertartását január 6-án.

A liturgikus eseményen – mások mellett – részt vett Semjén Zsolt nemzetpolitikáért, nemzetiségpolitikáért, egyházpolitikáért és egyházdiplomáciáért felelős miniszter, miniszterelnök-helyettes és Nagy János, a Miniszterelnöki Irodát vezető államtitkár.

Vízkereszt az Egyház egyik legősibb ünnepe, mely a karácsonyi ünnepkör zárónapja, egyszersmind ekkor kezdődik a húshagyó keddig (a nagyböjti idő kezdetét jelentő hamvazószerdát megelőző napig) tartó farsang. Az ünnep a hívő embert arra emlékezteti, hogy Jézus Krisztus, az Úr megjelent (epiphania Domini) közöttünk.

Vízkereszt a 4. század elején vált nyilvános liturgikus ünneppé, 312–325 között kezdett elterjedni először Keleten, majd Nyugaton mint Krisztus születésének, keresztségének, a kánai menyegzőnek és a napkeleti bölcsek látogatásának ünnepe.

Keleten később az ünnep elsődleges témája Jézus keresztsége lett a Jordán folyóban Keresztelő Jánosnál, míg a nyugati egyházban a napkeleti bölcsek látogatása. Máté evangéliuma 2,1–12 szerint a napkeleti bölcseket (vagy háromkirályokat) egy csillag vezette Júdeába, hogy az újszülött Jézusnak kifejezzék hódolatukat, aranyat, tömjént és mirhát ajándékozva neki. Az evangélium nem említi a nevüket, de az ajándékok számából következtetve a hagyomány szerint hárman voltak. A 8. században élt Beda Venerabilis már a nevüket is említi: Caspar, Melchior, Balthasar, azaz Gáspár, Menyhért, Boldizsár. Jézus születése által Isten megjelent a világban, a napkeleti bölcsek révén pedig a pogányokhoz is eljutott a Megváltó születésének örömhíre.

Vízkeresztkor az Egyház hagyományosan vizet szentel a szentmisék elején, innen származik az ünnep általánosan ismert elnevezése. Ezen a napon kezdődik meg a 15. századtól kialakult szertartás: a lakóházak, később más épületek, létesítmények és munkahelyek megáldása, melynek során a pap szenteltvízzel meghinti az épületeket és megáldja a benne lakókat, dolgozókat. Szokás szerint a házszentelés után az ajtóra fölírják az évszámot és a népi értelmezés szerint a háromkirályok nevének (Gáspár, Menyhért, Boldizsár) kezdőbetűit: 20 + G + M + B + 26. Az eredeti értelmezés szerint a három betű a latin áldásformula kezdőbetűi: Christus mansionem benedicat (Krisztus áldja meg e házat).

A régebbi időkben sok helyen ezen a napon még egyszer meggyújtották a karácsonyfa gyertyáit, szétosztották a megmaradt édességet, majd a fát elégették.

Szöveg: Navarrai Mészáros Márton

Forrás: Katolikus Tábori Püspökség

Fotó: Botár Gergely

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria