Zarándokolni vagy nem zarándokolni? A Baltikumba?! – Kuzmányi István „A Lélek Szava” podcastban

Az első adásban azt a főkérdést járták körül, hogy mi különbözteti meg a zarándokot a turistától. „Zarándokegyház – így nevezzük magunkat, ami azt jelenti, hogy úton vagyunk Isten országa felé. Nem véletlen, hogy a zarándoklatoknak nagy hagyománya van a Katolikus Egyházban. De ha mindenhol Isten maximális szeretetének a jelenlétében vagyunk, akkor vajon mi értelme van útra kelni, és elmenni egy másik helyre? Egy zarándoklat a középkorban rendkívül veszélyes és megterhelő vállalkozásnak számított, mégis nagyon sokan vállalkoztak rá. Ma sokkal biztonságosabb és kényelmesebb körülmények között vághatunk neki egy zarándoklatnak.

De vajon mi különbözteti meg a zarándoklatot a teljesítménytúrától vagy a vallási turizmustól? Mi van akkor, ha az élmény, amire vártunk és vágytunk, nem érkezik meg?”

Az útikönyvek szerzője korábban közel három évet élt a Baltikumban, ezért a második adásban kiemelten foglalkoztak a balti népekkel és kegyhelyekkel.

Szó esett a balti népek történelméről és arról a gazdagságról, amit zarándokként, katolikusként meg lehet tapasztalni Litvániában, többek között az Isteni Irgalmasság eredeti kegyképe előtt vagy a Keresztek hegyén.

Az Isteni Irgalmasság eredeti kegyképe Vilniusban

„Észtek, lettek, litvánok – a balti népeket egy kalap alá szoktuk venni, pedig nagyon eltérő módon éltek és fejlődtek. Már csak hitüket tekintve is, hiszen a litvánok szinte teljes egészében katolikusok, a lettek inkább protestánsok, az észtek pedig a posztszovjet időkre lényegében elvallástalanodtak.

A litván identitás meghatározó eleme a katolicizmus, ami azért is meglepő, mert ez volt az az ország, amelyik a legtovább maradt pogány Európában: csak a 14. század legvégén tértek át a kereszténységre.

Akkor végül Moszkva helyett Rómát választották, ami miatt rengeteget szenvedtek az évszázadok során. Viszont ennek köszönhetik, hogy ma népként és országként léteznek. Kevesen tudják, de az Isteni Irgalmasság eredeti kegyképe, amit Szent Fausztina nővér instrukciói alapján festettek, és amiről sokáig azt hitték, hogy elveszett, a vilniusi Szentháromság-templomban található” – mondta el Kuzmányi István.

Forrás: A Lélek Szava podcast YouTube-csatornája

Fotó: Vilniusi Főegyházmegye

Magyar Kurír