A gázai plébánia nemcsak a kálvária helye, hanem a betlehemi barlang is, ahol Jézus megszületik

A néhány hónapos kis Marcót keresztelik, és heten lesznek elsőáldozók: ezek az igazán értékes karácsonyi ajándékok a kis gázai keresztény közösség számára, az alig több mint négyszáz menekültnek a Szent Család latin plébánián, amelyet az argentin származású plébános, Gabriel Romanelli vezet. Becslések szerint további kétszáz hívőnek ad otthont a szomszédos görög ortodox Szent Porfiriosz-plébánia.

Ezek a napok nehezebbek a szokásosnál a Gázai övezetben, mert erős a szél és az eső is esik, a szél elsöpri a gázaiak sátrait, a víz elárasztja az utcákat, a sátortáborokat és minden ideiglenes menedéket. Az előrejelzések a következő napokra sem túl biztatóak. „A bombázások – mondja a plébános a SIR-nek – kevésbé intenzívek, az az érzésünk, hogy a háború intenzitása csökken. Azonban nem csökken az erőszaknak és a rossz időjárásnak kitett lakosság szenvedése. Itt senki sem beszél újjáépítésről, az áramellátás helyreállításáról, pedig akkor szükséged van áramra, ha sátrakban laksz, és senki sem beszél az emberek ivóvízszükségletéről.

Ma Gáza a lakosság kétségbeesett kiáltásától hangos.”

Hosszú a sürgős szükségletek listája a Gázai övezetben, elsősorban gyógyszerek és a menedékhelyek építéséhez szükséges anyagok kellenek. A humanitárius és a nem kormányzati szervezetek folyamatosan arra szólítanak fel, hogy engedélyezzék a segélyek széles körű elosztását.

Énekek és gondosan előkészített liturgia

A plébániakomplexumban elhelyeztek néhány karácsonyi díszítést, de a templom előtti téren nincs ott a nagy karácsonyfa és a Mikulás szánja, mint régen, amikor ezek előtt énekeltek népdalokat és táncoltak. A betlehem és egy kis fa a templomban található.

A háború következményei keményen érezhetők, ezért nem lesznek nagy ünnepségek a templomon kívül”.

„Ami meglesz – magyarázza a plébános –, az a szokásos gondosan előkészített liturgia, karácsonyi énekekkel, több nyelven és több szólamban. Ráadásul – árulja el – december 25-én hét gyermek részesül majd az elsőáldozásban, és egy néhány hónapos kisbaba megkapja a keresztséget, Marco lesz a neve. Reméljük és imádkozunk, hogy a hagyománynak megfelelően meglátogat minket a jeruzsálemi latin pátriárka, Pierbattista Pizzaballa bíboros is.”

Eközben, a karácsonyt megelőző várakozás napjaiban Romanelli atya két rendtársával a Megtestesült Ige Társaságából, Carlos Ferrero és Juszef Aszad atyákkal, valamint a plébánián élő hat szerzetesnővérrel együtt továbbra is látogatja a betegeket, az időseket és a fogyatékkal élőket, vigaszt és reményt adva nekik. „A látogatások során kiszolgáltatjuk a betegek szentségét, és áldoztatunk, apró ajándékokat adunk nekik és beszélgetünk velük. Felkészítjük őket arra, hogy örömmel éljék meg Jézus születését” – meséli a plébános. A templomban pedig a gyerekek élő betlehemi jeleneteket állítanak össze.

Aktív a 160 diák is, akik újra elkezdtek órákra járni a plébániai iskolában. Köztük vannak a muszlim vallású tanáraink gyermekei is. A rendelkezésre álló terek korlátozottak, ezért turnusokban járnak iskolába a gyerekek, ennek ellenére mindenki azon fáradozik, hogy több nyelven rövid beszédeket írjon a békéről. A december 24-e esti és a 25-i szentmise után édességeket és csokoládét osztunk a gyerekeknek, mindent, amit a piacon meg tudtunk venni.

A betlehemi barlang és a plébánia

De nem csak ezt tesszük – teszi hozzá Romanelli atya –, hanem ezekben a napokban a Jeruzsálemi Latin Patriarkátusnak köszönhetően több ezer, a közelben élő családnak is segítettünk. Kiosztottunk egy-egy doboz tojást, egy-egy csirkét családonként, takarókat, ruhákat kicsiknek és nagyoknak egyaránt”. Hatalmas, csendes és hatékony jótékonysági munka ez, az irgalmasság cselekedete, amint azt Számi al‑Júszef (Sami El-Yousef), a Jeruzsálemi Latin Patriarkátus ügyvezető igazgatója is elismerte, aki a napokban közzétett december havi jelentésében emlékeztetett arra: „A háború kezdete óta több mint félmillió embernek osztottunk segélyt, élelmiszert, higiéniai termékeket és gyógyszereket.”

Az irgalmas szeretet karácsonya lesz a miénk – mondja végül a plébános. – Ha megnyitjuk szívünket az irgalom és a szeretet előtt, növelhetjük Jézus és embertársaink iránti szeretetünket”.

A gázai plébánia tehát olyan, mint a betlehemi barlang, ahová vigaszt és reményt keresve mennek az emberek: „Jézus a betlehemi barlangban született, de a mi szívünkben is meg akar születni. Ezért jelenik meg a világ szenvedésének barlangjaiban. Gáza nem csak a kálvária helye, hanem az a barlang is, ahol Jézus megszületik és folyamatosan újjászületik. Benne találjuk meg az erőt, hogy mindenkinek tanúskodjunk arról, hogy az Úr megbocsátott nekünk, és továbbra is megbocsát, hogy jó szándékú, békeszerető emberekké váljunk.”

Forrás: AgenSIR

Fotó: Gabriel Romanelli/Facebook

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír