A Nemzetközi Katolikus Bizottság a Cigányokért Prágában tartott konferenciát

Olyan nemzetközi összefogásról beszélünk, amely önmagát egy „baráti és szabad légkörben működő szervezetként” definiálja. Nem törekszik nagyságra, sem számban, sem egyházi jelentősége érdekében, de szervesen az Egyház szolgálatában működik. Igyekszik megőrizni sajátos küldetését a cigányság melletti elköteleződésében, illetve elkötelezettségét mindazok iránt, akik mindig is a társadalom peremén éltek és élnek, de az evangélium számára fontosak. A szervezetnek nincs tulajdona semmilyen jogcímen. A CCIT tagjai a másokkal való együttműködésre számítanak, mások jóakaratának és befogadásának függvényeként élik meg céljukat, egységüket. Meggyőződésük, hogy egy Atyának vagyunk gyermekei, ezért mindannyian testvérek vagyunk, cigányok és gádzsók, akik a cigányokkal együtt kívánjuk végigjárni a remény keresésének, az élet melletti döntésnek, az igazságosság hirdetésének és a bizalomnak útját. (Új Hajtás megfogalmazása)

*

Idén Prágában zajlott a szervezet éves találkozója, amelyen húsz országból százharmincheten vettek részt. Magyarországról tizenketten utaztak a cseh fővárosba. Odaúton a csapatépítésre, visszafelé a hallottak-látottak kiértékelésére fordítottak gondot.

A szokásos éves visszatekintés a közösség munkájára ezúttal bőségesre sikerült, mert az elnöki tisztséget tíz éven át betöltő és most leköszönő Claude Dumas személyes és hálatelt beszéde tágabb időszakot érintett. Helyébe többségi szavazással az olasz Cristina Simonelli lép.

A konferencia légköre szeretetteljes és barátságos volt, az előadások azonban kőkemények, szókimondóak. Különösen Fabrizzio Mandreoli, börtönpasztorációban munkálkodó fiatalember mutatott fel új szempontokat, valamint Marian Drahos atya beszélt nyíltan arról, hogy a mai fiatalok számára Egyházunk nem elég vonzó. A konferencia mottója sem könnyű mondat: „A válság és a kiszolgáltatottság mint a változás forrása”. Kiscsoportokban, előre megadott szempontok mentén, irányítottan zajlott a beszélgetés az előadások témájáról. Érdekes gondolat, sőt, önvizsgálat tárgya volt: milyen válaszokat ad a roma és nem roma közösség a válsághelyzetekre, s ebből továbblépve a jelenlévők személyesen tudtak-e épülni, közösségben pedig együtt keresni válaszokat. Nagy kérdés volt, hogy amikor a válsághelyzet megoldására törekszünk, tiszteljük-e egymást eléggé…

Az előremutató beszélgetések és a közös imádságok mellett elfért egy oldottabb este is: minden ország megkínálta a többieket saját nemzeti ételével-italával. Sokszínűség és egység egyidejűleg van jelen katolikus egyházunkban, s jó, hogy a jelenlévők ezt megtapasztalhatták.

Szerző: Orosz István Imréné

Forrás és fotó: Miskolci Egyházmegye

Magyar Kurír