A remény vezérel bennünket – Az ukrán Caritas-Spes elnökének köszönete a támogatóknak

A háború a maga kegyetlenségével és könyörtelenségével robbant be az életünkbe. Az egy hónapja tartó háború olyan, mint egy zsúfolt, nehéz nap, amikor nem az órával mérik az időt, hanem azzal, hogy mit sikerült megtenni. Az ukrán Caritas-Spes misszió elnöke, Zsarkovszkij Péter atya és a misszió igazgatója, Vjacseszlav Grinevics atya a hála és a köszönet szavával fordult a világhoz a nehéz helyzetben levő Ukrajnának nyújtott támogatásért.

„Hány embernek segítsünk? Hányat mentsünk meg? Hányat vigasztaljunk? S itt nem számokról van szó, hanem emberi életekről: anyákról, gyermekekről, nagymamákról, nagyapákról, apákról. Amikor az egész civilizált világ azt kiáltja, hogy állítsák meg a háborút Ukrajnában, akkor nekünk, ukránoknak, a Caritas-Spes vallási misszió munkatársainak itt kell lennünk az élvonalban.

Mi nem tudjuk megállítani a háborút, de talán egy kicsit enyhíteni tudunk azok szenvedésén, akikhez eljuthatunk, akiket megérinthetünk.

Kezünk olyanná vált, mint a madár, amely mérföldekre kiterjeszti szárnyait és velük átölelheti az embereket, vigasztalhatja őket és reményt adhat nekik. Erre szól a hivatásunk. Ez a mi lényegünk.

A latin spes szó remény jelent. Éppen a remény az, ami erőt ad az embereknek, hogy a háború minden próbatételét kiállják. Éppen a remény segíti a szolgálatban levőt, hogy ott maradjon az ostromlott Bergyanszkban, és huszonnyolc napja folyamatosan, a szociális központ elhagyása nélkül segítséget nyújtson a körülötte levőknek. A remény ad elszántságot a sofőrnek, hogy a háború sújtotta városokon át vezető utakon haladva a teherautó volánja mögött üljön. Bátorságot ad a szerzetesnőknek, hogy életük kockáztatásával segélyt szállítsanak a különösen veszélyes területekre. Erőt ad azoknak a munkatársaknak, akik éjszaka segélycsomagokat állítanak össze, hogy az emberek reggel segítséget kapjanak. A remény vezérel bennünket, amikor segítünk a hatgyermekes anyának kijutni a teljesen elpusztult Irpinyből, Bucsából vagy Vorzelből… A háború mindent felerősít bennünk. De a hittel és határtalan szeretettel párosult remény a támaszunk abban, hogy több mint 10 millió emberen segítsünk, akik a megmenekülés reményében hagyták el otthonaikat. Hogy a béke hírnökei legyünk azok számára, akik ott maradtak a városokban vagy a falvakban, ahol harci cselekmények zajlanak. Azokkal vagyunk, akiket a világ „menekülteknek” vagy „belső migránsoknak”, vagy „a háború áldozatainak” hív; de

ők csak emberek, akik hisznek abban, hogy a fény szükségképpen legyőzi a sötétséget, remélik, hogy megláthatják szeretteiket, visszatérhetnek hazájukba, otthonaikba, és akik annak ellenére szeretnek, hogy a háború a szeretet tökéletes ellentéte.

Az ukrán Caritas-Spes szeretne köszönetet mondani mindazoknak, akik segítenek bennünket, hogy a remény hírnökeivé váljunk.

Köszönetet mondunk partnereinknek, akik számunkra hatalmas erővé váltak. Köszönetet mondunk azoknak, akik szerte a világon gyűjtést és támogató akciókat hirdetnek; akik Ukrajnából érkezőket fogadnak otthonukba, megosztják ruhájukat és kenyerüket.

Egy hónap telt el azóta, hogy Oroszország Ukrajna ellen teljes körű háborút indított, és ez az idő megmutatta, hogy nem vagyunk egyedül. Velünk van mindaz, aki hiszi, hogy a világosság győzni fog a sötétség felett.”

Fordította: Hidász Ferenc OFM

Forrás és fotó: CREDO

Magyar Kurír