Az egyház és a civil társadalom együtt küzd a drogkartell okozta erőszak ellen a mexikói Culiacánban

Helyre lehet-e állítani egy várost, amely gyakorlatilag sok éve háborúban él? Egy várost, amely a kábítószerkartellek szimbólumává vált, részben azért is, mert Sinaloa állam fővárosa, ahol a hírhedt El Chapo is született? Egy várost, ahol az elmúlt évben 1180 gyilkosság történt – naponta több mint három –, és 1113 embert nyilvánítottak eltűntnek? Lehetetlennek tűnik, de vannak, akik hisznek benne, rendíthetetlen reménnyel. Sőt, sokan vannak, az eseményen részt vevők számából ítélve. Az alkalom során elhangzott a sinaloai vállalkozók felhívása is: szeretnék, hogy XIV. Leó pápa egy esetleges mexikói út során látogasson el ebbe a térségbe. A rendezvény, amelyet a civil társadalom és a vállalkozók szervezetei kezdeményeztek, kollektív segélykiáltás volt tizenkét hónapnyi bizonytalanságra és erőszakra válaszul.

A kartell szakadása után elszabadult az erőszak

Az elmúlt években a vérontás jelentősen csökkent, de a Sinaloa-kartellen belüli szakadás után a városban – csakúgy, mint az egész államban, amelyről a hírhedt kábítószerkartell a nevét kapta – újra fellángolt az erőszak 2024 szeptembere és 2025 augusztusa között: a gyilkosságok, eltűnések, emberrablások és merényletek száma nagymértékben emelkedett. De a civil társadalom nem adja fel, köszönhetően olyanoknak, mint Javier Llausás Magaña, a mexikói egyház Sinaloában is működő békebizottsága és sok más szervezet szerte az országban. Az aktivista – aki a menet egyik szervezője is volt – hárompontos helyreállítási tervet vázolt fel Culiacán számára: az állampolgárok bizalma; a civil társadalom megerősítése a családoktól a vállalkozókig, a fiataloktól az egyesületekig; az intézményekbe vetett bizalom.

A SIR olasz katolikus hírügynökségnek így nyilatkozott: „Köztudott, hogy a kábítószer-kereskedelem globális jelenség, és Mexikó északi államai, amelyek közelebb vannak az Egyesült Államokhoz, különösen ki vannak téve ennek. Az elmúlt évben a bűnözés fellángolása, amely Culiacánban különösen sok gyilkossághoz vezetett, a Sinaloa-kartell egyes vezetői közötti szakadásnak tudható be.”

A drog vagy inkább a drogok – mivel a kartellek nemcsak kokaint exportálnak, hanem fentanilt, a leggyakoribb szintetikus drogot, valamint marihuánát is – kereskedelme nem az egyetlen illegális tevékenység, amelyből ezek a csoportok – amelyek annyira hatalmasak, mint egy állam, sőt, még annál is nagyobbak – hasznot húznak. Llausás különösen hangsúlyozta az „autólopást, az üzemanyaglopást – amely Mexikó egyik legvirágzóbb illegális tevékenysége, gyakran az intézmények cinkosságával –, az emberrablásokat, az emberkereskedelmet és a migránscsempészetet, valamint a csendes-óceáni illegális halászatot”. Olyan kiterjedt illegális tevékenységek ezek, amelyekkel szemben a politikai hatalom gyakran lemond a harcról – részben a magas szintű korrupció, az összefonódás miatt.

Három pontból álló béketerv

„Mára – folytatta az aktivista – Culiacán gyakorlatilag olyan város lett, amelyet elpusztított a bűnözés és az illegális tevékenységek. A gyilkosságok száma 100 ezer lakosra vetítve elérte az évi 110-et. Összehasonlításképp: Olaszországban ez a szám körülbelül 0,5, Európában 2. Az elhunytak főként fiatalok. Fontos megjegyezni, hogy nem mindig volt ez így: a szakadás előtt, a mintegy tizenöt évvel ezelőtti csúcs után a gyilkosságok számát sikerült 26-ra csökkenteni, és a város lekerült a világ ötven legveszélyesebb városának szomorú listájáról, amelyen Mexikó még mindig húsz várossal szerepel.” Pedig Sinaloa gazdag természeti és turisztikai erőforrásokban.

Mindenesetre a város civil társadalma nem akarja feladni, meg vannak győződve, hogy a társadalom szövetének megerősítése, valamint az állampolgárok, a gazdasági és politikai élet közötti szövetség képes irányváltást hozni: „Elsősorban vissza kell nyernünk a bizalmat. Ma a város le van bénulva, változtatni kell a hozzáálláson. Ezután jön az anyagi kérdés: városunkban 250 ezer családból 30 ezer él méltó munka nélkül, a foglalkoztatás jelentős része informális, a közelmúltban ezer vállalkozás zárt be, este 18 órára a város kiürül. Sürgősen vissza kell állítani a bizalmat az intézmények iránt, hogy azok betölthessék szerepüket. Ma 11 ezer katona van jelen Sinaloa államban, hogy szembeszálljon a bűnözéssel, de nem látszanak az eredmények. Szükség van egy közösségi hálózatra, egy mindent magába foglaló útra.”

A püspök felhívása

Ennek a bátor békekezdeményezésnek a főszereplői közül nem hiányozhat az Egyház sem. Llausás így fogalmaz: „Az erőszak gyökere sokszor a családban keresendő: az adatok megdöbbentőek, és az Egyház sokakhoz elér, ezért fontos szerepet tölthet be a nevelésben, a képzésben.”

Erőteljes hatású volt az az üzenet is, amelyet a békemenet alkalmával Jesús José Herrera Quiñonez culiacáni püspök küldött, aki arra buzdította a polgárokat, hogy ne törődjenek bele a mostani helyzetbe, hanem váljanak aktívan a béke kézműveseivé. A püspök szerint Culiacánnak olyan „emberekre van szüksége, akik képesek reményt vetni, akik elkísérik a szenvedőket és nevelik a fiatalokat”.

Továbbá hangsúlyozta a családi és közösségi kötelékek megerősítésének fontosságát, amelyeket alapvető pilléreknek tekint az erőszak és a kétségbeesés elleni küzdelemben. Herrera Quiñonez püspök felszólította a hatóságokat, hogy ne engedjenek a korrupciónak és a közönynek, hanem bátran munkálkodjanak a biztonság megteremtésén és azon, hogy új lehetőségeket teremtsenek a polgároknak.

A béke – zárta gondolatait a püspök – nem egy olyan állapot, amit passzívan el lehet érni, hanem egy folyamat, amely állandó elköteleződést igényel: „A békét nem fegyverekkel vagy bosszúval építik, hanem igazságossággal, megbocsátással, kiengesztelődéssel és szolidáris szeretettel.”

Forrás: AgenSIR

Fotó: Cáritas Culiacán

Thullner Zsuzsanna/ Magyar Kurír