Betániában megszentelték az olajokat, amelyeket nagypénteken használnak majd a Szent Sírnál

„Ez az a hely, ahol a húsvét illata, amely az örök élet illata, feloldja a halál rossz szagát” – így fogalmazott Francesco Patton OFM szentföldi kusztos Betániában, az evangéliumot magyarázva a szertartáson, amely megnyitotta a nagyhetet.

Lázár, Márta és Mária városában – akiket erős szeretetkötelék fűzött Jézushoz –, a „barátság kegyhelyén” mutatták be a szentmisét, amely során megszentelték nagypéntekre a fűszereket és a nárdusolajat. Az olajokat a Szent Sírnál és a plébániákon használják a hagyományos körmenet során annak emlékére, hogy Betániában Mária megkente Jézus lábát drága nárdusolajjal; hogy Arimateai József és Nikodémus a halott Jézus iránti tiszteletüket kifejezve olajjal kenték be testét; valamint hogy illatszereket vittek a sírhoz az asszonyok a hét első napján.

A Szentföldi Ferences Kusztódia honlapjának beszámolója szerint Francesco Patton homíliájában kiemelte, hogy Betánia az a hely, ahol a barátság melegsége szemben áll az ellenségeskedés légkörével. Ez az a hely, ahol a szeretet ingyenessége, amely odaajándékozza önmagát, „leleplezi az érdekből fakadó szeretet gazdasági logikáját” és ahonnan „az élet jó illata elkezd szétterjedni”.

A hat nappal későbbi feltámadás illata egy új világ kezdetét jelenti, és olyan illattá válik, amely képes betölteni az egész teremtett világot, a világegyetemet és a történelmünket”

– mutatott rá a szentföldi kusztos.

Michael Sarquah atya, a betániai kegyhely elöljárója kifejtette: néhány nappal húsvét előtt Jézus úgy dönt, hogy Betániába látogat, „hogy visszatérjen egy olyan helyre, amelyet otthonának érzett”; betániai jelenlétéről „mindig úgy beszélnek, mint amely ünnep volt Jézus, Márta, Mária és Lázár számára is”.

Betániában, arabul Al-Azariyában található Lázár sírja, amelyet egy 333-ban ott járt bordeaux-i zarándok naplójában említ. Utal a kriptára, ahol Lázárt eltemették, majd ahol Jézus feltámasztotta. Egeria zarándoknő írásaiban is megjelenik, aki liturgikus szertartásokat említ a Lazariumban. 

A barátság házának is hívják, és valóban az” 

– mondta Michael Sarquah. „A világjárvány jelenlegi időszakában, mindennek ellenére továbbra is többen felkeresték a templomot, keresztények is, de főleg muszlimok, akik ezen a területen többségben élnek: soha nem éreztük magunkat egyedül.”

Forrás: Vatikáni Rádió; Custodia.org

Fotó: Vatican News; Custodia.org

Magyar Kurír