Hazaérkeztek Líbiából a magyar kutató-mentők, köztük a görögkatolikus mentőcsoport tagja

Szeptember 11-én természeti csapás érte a líbiai Derna városát, ahol a Daniel hurrikán miatt átszakadtak a város mélyen fekvő részeit a tengertől elzáró gátak, és a tengervíz elöntötte a települést. A katasztrófában több mint 15 ezer ember vesztette életét. Amikor megérkezett a líbiai hatóságok segítségkérése, a Hungary Helps Program részéről azonnal felvették a kapcsolatot a magyar civil kutató-mentő szervezetekkel, amelyek közül három vállalta a hosszú és fáradságos utat.

A mentőszervezetek a Hungary Helps Program szervezési és anyagi támogatásával, a Magyar Honvédség, valamint a török katasztrófavédelem együttműködésével végül tengeri úton érték el a katasztrófa sújtotta helyszínt.

A magyarok elsősorban elhunytakat kerestek, és több mint száz holttestet találtak. Hosszú, fáradságos és hősies munkát végeztek a Pest Megyei Kutató-Mentő Szolgálat, a Budapest Mentőszervezet, valamint az Inter Rescue Mentőcsoport – köztük a szolnoki Életjel, a miskolci Spider, a budapesti Főnix, valamint a görögkatolikus Legott Mentőcsoport munkatársa – tagjai. Összesen 11 napot voltak Líbiában. 

A szolgálat nem volt kockázatmentes, több európai kutató-mentő is életét vesztette Líbiában; az elöntött területeken megjelent a tífusz és a kolera, az árvíz pedig aknákat is mosott a felszínre. A magyar csapat egyrészt a kialakult járványhelyzetet csillapította, másrészt lehetőséget nyújtott a gyászoló családoknak, hogy megadják a végtisztességet szeretteiknek.

Madarász Lajossal, a Legott merülési vezetőjével a Hajdúdorogi Főegyházmegye munkatársa beszélt hazaérkezésük után.

– Mire készültek fel indulás előtt? Milyen munkálatokra lehetett számítani?

– Sajnos előre lehetett tudni, hogy túlélőket már nem találunk a helyszínen. A tengerparti várost ugyanis csaknem 24 millió köbméter víz öntötte el. Az elsődleges feladatunk tehát az volt, hogy minél több helyet megjelöljünk, ahol holttestet véltünk felfedezni. Ahogy rászakadt a városra a víz, egészen elképesztő, de még a harmadik emeleti lakásokban is iszapos volt minden. Ez nem könnyítette meg a kutyák munkáját sem, hiszen nagy volt az iszapban a metán mennyisége, ez könnyen félrevezette a szaglásukat. Az elmúlt tíz év külföldi riasztásai közül ez volt a legnehezebb.

– Nehéz volt a kapcsolattartás, a család biztosan izgult Önökért.

– Eleinte sehogy nem tudtunk a családdal beszélni, Kristóf Imre barátunk segített nekünk ebben. Vele sikerült műholdas kapcsolatot létesíteni. Később a katonák rendesek voltak, hiszen adtak nekünk internetet, hogy hazaszóljunk a családtagjainknak. Így mindennap megnyugodhattak, hogy minden rendben van velünk.

– Hogyan lehet feltöltődni egy ilyen mentőakció után?

– Ha hazaérek egy ilyen nemzetközi kutatómunkából, utána igyekszem minél több időt tölteni a családommal, a lányaimmal; próbálunk kiszakadni a hétköznapokból. Mi már másként éljük meg az ilyen dolgokat, igyekszünk nem belemerülni lelkileg, hiszen akkor képtelenek lennénk rendesen elvégezni egy ilyen komoly feladatot.

Forrás: Hajdúdorogi Főegyházmegye/BSZI

Fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye

Magyar Kurír