„Néha azt kérdezik tőlem az emberek, hogyan remélhetem, hogy a szomáliai helyzet ennyi év után változni fog. Én azt válaszolom, egyrészről valami mozgolódni kezdett az elmúlt hónapokban, másrészről mindenekelőtt azért remélek, mert hiszek Istenben, és abban, hogy a saját képmására teremtette az embereket, akik ezért képesek észhez térni” – fogalmazott a püspök, aki az 1970-es évek óta tartózkodik Szomáliában.
Hozzátette: „A helyzet mindig feszült. Még mindig óvatos optimizmussal figyeljük az eseményeket. Egyezmény született a leköszönő elnök, Abdulliah Mohamed – akit Farmajo néven is ismernek –, illetve a miniszterelnök, Mohamed Hussein Roble között a választási folyamatokról, melyeknek az új elnök beiktatásához kellene majd vezetniük. Persze messze vagyunk még a céltól. Ha a parlamenti közgyűlés kialakult, össze kell ülniük, hogy megválasszák az elnököt. Amennyire én tudom, ez még nem történt meg, bár néhányan már ünneplik Farmajo elkerülhetetlen újraválasztását. Szerintem ezek a pletykák a valóságon alapulnak. Kivéve, ha valami kivételes dolog történt, amit még nem jelentettek be.”
A bizonytalanság és a megerősített hírek hiánya világosan tükrözi Szomália jelenlegi politikai helyzetét. „A parlamenti választásoknak már le kellett volna zajlaniuk – mondta Giorgio Bertin –, de mindez egy hosszú és kényes folyamat része. Ahogyan már sokszor elmondtam,
az általános választójog gondolata itt fel sem merült, mivel képtelenség a vidéki területek biztonságát garantálni,
amiket még mindig az al-Shabaab (Mudzsahedin Ifjúsági Mozgalom) irányít, nem is beszélve a két és fél millió belföldi és egymillió külföldi menekültről. Őket hogyan lehetne a rendszerbe regisztrálni? Jelen pillanatban ez hatalmas, sőt lehetetlen feladat. Még a fejlettebb és biztonságosabb országokban is problémát okozna egy ilyen helyzet. Az viszont biztató, hogy egyre szélesebb körből kerülnek ki a választók.”
Számos nemzetközi érdek ütközik Szomália környékén, amelyek meghatározzák a következő hónapok eseményeit.
Fontos lesz megérteni a nemzetközi politikai szereplők lépéseit; nem csak a szomáliaiakon múlik a belpolitikai folyamat
– mutatott rá a püspök. – Katarnak, Szaúd-Arábiának, az Egyesült Arab Emírségeknek és Törökországnak meghatározó érdekei és befolyása van az országra. Az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok is jelentős szerepet kap, nekik is megvannak a maguk politikai preferenciái. A remény mindenesetre ez: elnököt választanak és kormányt alakítanak, amilyen hamar csak lehet, és mindenki az ország, a nép és különösen a hátrányos helyzetűek érdekeit tartja majd szem előtt. Azt is reméljük, hogy igazi párbeszéd zajlik majd az ellenfelek között, hogy feléledjen az a nemzet, mely egyelőre csak papíron ország, mivel nem így funkcionál. Az igazat megvallva, nincs elég bizonyítékom arra, hogy azt mondjam, eljött az idő, ahhoz túl sokat láttam már.
Reálisan szemlélve a dolgokat arra van esély, hogy legalább a fővárosban, Mogadishuban nőni fog a stabilitás és megerősödnek az intézmények.
A múlt drámai eseményei alapján ők komolyan veszik a helyzetet.”
Szomália 637 657 km2 területű ország Kelet-Afrikában, „Afrika szarván”. A több mint 15 milliós lakosság 85%-a szomáli, 15%-a pedig egyéb népcsoporthoz tartozik. Az országban az uralkodó vallás az iszlám (kb. a lakosság 99,8%-a).
Az 1990-es évek elején polgárháború tört ki. A zűrzavaros körülmények kedveztek az iszlám szélsőségek térnyerésének. A politikai helyzet Szomáliában továbbra is áttekinthetetlen. A Sziad Barre (1910–1995) tábornok rezsimje idején szerveződött frakciók megakadályozzák, hogy szilárd kormány alakuljon. Nincs működő központi kormány a késő nyolcvanas, kora kilencvenes évek óta. (Forrás: Wikipédia)
Fordította: Baranyai Judit
Forrás: Fides
Fotó: Icmc.net; Caritas.org; Wikimédia Commons
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria