Parolin bíboros a pápa afrikai útjáról: Együtt a békéért

– Ferenc pápa Kenyában kezdi meg afrikai útját, ahol áprilisban 147 diákot gyilkoltak meg iszlám szélsőségesek, ahogy Párizsban is sok fiatal vesztette életét. A Szentatya újra felhívással fordul majd minden felekezet hívéhez?

– Igen, úgy gondolom, Ferenc pápa szívében őrzi a Kenyában és a Párizsban meggyilkolt fiatalok emlékét. Az út alkalmat ad arra, hogy megújítsa felhívását, amelyet egyébként is állandóan hangsúlyoz a különböző vallásokhoz tartozóknak: ne használják Isten nevét az erőszak igazolására. A pápa példát mutat ebben. Múlt vasárnap az Úrangyala imádság után is rámutatott, hogy ez káromkodás. Egyáltalán nem Isten dicsőítéséről van tehát szó, hanem Isten súlyos megsértéséről, Isten nevének és irántunk való szeretetének kigúnyolásáról.

Ferenc pápa felhívásában arra buzdít, hogy a vallások legyenek a jó, a kiengesztelődés, a béke, a testvériség művelői a mai világban, amelyet számos különböző természetű konfliktus sújt. A vallásoknak ma meg kell találniuk a módot arra, hogy együttműködjenek az emberiség megsegítésén, hogy a világ egyre testvériesebbé és szolidárisabbá váljon. Ez elsősorban a vallásközi párbeszéd által teremthető meg. Úgy gondolom, ezeket a gondolatokat emeli majd ki Ferenc pápa útja során.

– Ferenc pápa első alkalommal látogat a fekete kontinensre, amelyet még mindig perifériának tekintenek. Várható, hogy a Szentatya újra felveti a Laudato si’ kezdetű enciklikájának témáját, illetve az ENSZ-ben mondott beszédét a természeti környezet védelméről és a társadalmi és gazdasági kirekesztés elleni küzdelemről?

– Igen, biztosan. Tudjuk, hogy Ferenc pápa szívéhez közel állnak ezek a témák, amelyek az egyház társadalmi tanításának hagyományos részei XIII. Leó pápától kezdve. Sajátos visszhangra találnak majd e témák Afrikában és erőteljes üzenetet közvetítenek: harc a szegénység és a kirekesztés ellen; a méltó élet feltételeinek biztosítása mindenki számára; az emberek, Isten gyermekeinek, az afrikai népek méltóságát tiszteletben tartó élet garantálása.

Az is alkalmat ad ezen feladatok kiemelésére, hogy a kenyai fővárosban, Nairobiban két ENSZ-ügynökség is jelen van, amelyek ezekkel a problémákkal foglalkoznak (UNEP, ENSZ Habitat) illetve két fontos esemény előtt állunk: az egyik a párizsi ENSZ-csúcstalálkozó a klímaváltozásról, amelynek kezdete éppen egybeesik a pápai út végével, a másik a világkereskedelmi szervezet tizedik miniszteri konferenciája, amelyet a pápa látogatása utáni napokban tartanak. Ezek is etikai szempontokat keresnek a gazdaság méltányos irányítására.

– A Közép-afrikai Köztársaságban a pápa megnyitja az irgalmasság szentévének első szentkapuját. Ez a gesztus erőt ad a békére és a kiengesztelődésre hívó üzenetének, amelyet az országhoz és az egész kontinenshez intéz?

– A Közép-afrikai Köztársaságnak szüksége van a békére és a kiengesztelődésre. Nagyon szép gesztus a pápa részéről, hogy az első szentkapu megnyitásával előrevetíti a szentév kezdetét az egyetemes egyház számára. Egyben irgalmasságot és lelki közelséget üzen egy kemény megpróbáltatásoknak kitett lakosságnak, amelyet a szegénység, bizonytalanság, és a közelmúltban kitört konfliktus sújt. Ez a konfliktus ma is tart, az erőszak és az ellenségeskedés légköre jelen van még a Közép-afrikai Köztársaságban. A pápa gesztusa segítséget adhat a sebek gyógyításában, a megosztottság felszámolása terén, a kölcsönös tiszteletre és elfogadásra szólít. Ez lesz a központi üzenet, mely a párbeszédre, a másik elfogadására, az okok megértésére, az együttműködésre hív egy magasabb szintű jóért.

Hiszem, hogy a pápa ezzel a buzdító üzenettel mindazokhoz is fordul, akik igyekeznek segíteni a közép-afrikai lakosságot, hogy túljusson a jelenlegi válságon. Itt a nem-kormányzati szervezetekre, a nemzetközi közösség különböző szerveire gondolok. Arra ösztönöz az üzenet, hogy haladjunk előre a támogató tevékenységgel a nehézségek és az akadályok ellenére is.

– Ugandában Ferenc pápa lerója tiszteletét az ötven évvel ezelőtt szentté avatott vértanúk előtt. A hitről tett tanúságtételük ma, száz évvel haláluk után is szól Afrikához és a világhoz?

– Igen. A vértanúk azt üzenik, hogy az alapvető értékekért késznek kell lennünk életünket is adni. Ne csak a mulandó, az átmeneti javakért, az anyagi jólétért áldozzunk. Azt is közvetítik ezek a szentek, hogy a hit valódi maggá, csírává, egy teljesebb és átfogóbb humanizmussá is válhat. A hit indítékot, ösztönzést adhat egy testvéries, békés, szolidáris társadalom építésére és arra, hogy valóban mindenki javát keressük.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír