Főesperességi találkozók a szinodalitás jegyében a temesvári egyházmegyében

A temesi főesperesség papjai november 6-án a Gerhardinum Római Katolikus Teológiai Líceum dísztermében találkoztak. A gyűlés délelőtt 10 órakor szentmisével kezdődött, amelyet a piarista templomban a főpásztor mutatott be.

A román nyelven elmondott homíliájában Filip Gyula Dorin csáki plébános így fogalmazott: „Az Istenhez és az embertársaink felé vezető út, sőt maga az Egyház útja, amelyet szinodálisnak nevezünk, időt, türelmet, bizalmat és kitartást igényel. Nem erőből, nyomást kifejtve haladunk, hanem egymást meghallgatva, megvárva. A szinodális út értelme az, hogy nem egyedül haladunk, hanem együtt. Szinodálisan haladni annyit jelent, mint meghallgatni egymást, felismerni mások adottságait, és minden emberben meglátni az értéket. Egy versengéssel, elszigetelődéssel és ítélkezéssel teli világban az Egyház arra hivatott, hogy olyan hely legyen, ahol nem összehasonlítanak, hanem szeretnek, ahol együtt keresik a középpont, vagyis Krisztus felé vezető utat.”

A szentmise zenei szolgálatát Kelemen Krisztián, a temesvár–erzsébetvárosi plébániatemplom orgonistája látta el.

A szentmisét követően a találkozó a Gerhardinum Római Katolikus Teológiai Líceumban folytatódott. Pál József Csaba megyéspüspök több gondolatot osztott meg a szinodalitásról szóló szinódus záródokumentuma alapján történő megvalósítási szakaszról, mint például: a Szentlélekben való párbeszéd; a belső szabadság szükségessége, hogy az emberek tisztelettel, rivalizálás nélkül tudjanak párbeszédet folytatni egymással; a megszólalás bátorsága; a nyitottság és a meghallgatás.

„Szükségünk van Istenre, és szükségünk van embertársainkra ahhoz, hogy kiegészítsük egymást az igazság megismerésében – mondta a megyéspüspök. – Számomra ez a szinodális út nagy reménység és lehetőség arra, hogy Egyházunk és közösségeink a szó valódi értelmében megújuljanak. Már több szinodális találkozóra sor került, például a megszentelt személyekkel, a lelkiségi mozgalmak képviselőivel, tíz plébánia papjaival és a hívek egy csoportjával, az Egyházmegye munkatársaival, az esperesekkel és a papi szenátus tagjaival. Úgy látom, hogy csak most, amikor együtt tesszük meg az első lépéseket, kezdődik el igazán a záródokumentumban foglaltak megvalósítása, mert ott, ahol ti szolgáltok, a plébániákon és közösségeitekben, próbáljátok továbbvinni a szinodalitás lelkületét. Fontos, hogy meghatározzuk a célt, ahová e folyamatban el szeretnénk jutni, a célcsoportokat, hogy kinek és kikkel szervezzük ezeket a találkozókat, és végül a kiértékelést: milyen hatással volt ez a folyamat a résztvevőkre.”

Szilvágyi Zsolt pasztorális helynök, az egyházmegyei szinodális munkacsoport koordinátora néhány saját tapasztalatot is megosztott a megvalósítási szakaszról, különösen a családos csoporttal végzett munkája kapcsán.

Végezetül a jelenlévő papok három csoportban folytattak megbeszélést a záródokumentum 72. pontja alapján. „…a papok arra kapnak meghívást, hogy szolgálatukat a népükhöz való közelség szellemében éljék meg, hogy befogadóak legyenek, készek mindenkit meghallgatni, és megnyíljanak a szinodális módszer felé. A papok »egyetlen papi testületet (presbitériumot) alkotnak püspökükkel« (LG 28), és együttműködnek vele a karizmák megkülönböztetésében, valamint a helyi egyház kísérésében és vezetésében, különös tekintettel az egység megőrzésének kérdésére.”

A gyűlés keretében a résztvevők a következő kérdésekre keresték közösen a választ: 

– A papoknak is szükségük van kísérésre és támogatásra, különösen szolgálatuk első szakaszában, valamint gyengeség és a megpróbáltatások idején. Mit tehetnek még hatékonyabban ennek érdekében?

– A papok arra kapnak meghívást, hogy megéljék a presbiteri testvériséget, és együtt haladjanak népük pásztori szolgálatában. Mit tehetnek azért, hogy ezt hatékonyabban valósítsák meg?

– Milyen lehetőségeket látnak a karizmák felismerésében, valamint az egyházmegyei kísérés és vezetés terén, különös figyelemmel az egység szolgálatára?

– Mit kellene tenniük azért, hogy jobban megéljék az emberekhez való közelséget, az elfogadást és a készséget mindenki meghallgatására?

A marosi főesperesség lelkipásztorainak találkozója november 12-én a kisiratosi plébánián szentmisével kezdődött 10 órakor. A hegyvidéki főesperesség lelkipásztorai pedig november 13-án, csütörtökön a resicabányai Havas Boldogasszony-plébánián találkoznak; a gyűlés 10 órakor szentmisével kezdődik.

Forrás és fotó: Temesvári Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír